Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-48

*Az országgyűlés képviselőházának szén ezek hivatalols titkot képeznek, az aktív szolgálatban levő tisztviselők pedig ezeket a bizonyítékokat nem adhatják ki, egyrészt azért, mert nem is merik kiadni, másrészt pedig azért, mert azok olyan szigorúan vannak körülbástyázva, hogy hozzájuk sem juthatnak. Márpedig a biróság csak a panaszosok által 'produkált dokumentumok és bizonyitekok bírálatára és felülvizsgálatára szorítkozik. Erre nézve nekünk édeskevés vigasztalás az, hogy ezeket a bizonyítékokat) a Pénzimtíéizeti Központ utján szakbiróság felülvizsgálhatja, mégpedig azért, mert nem tartom a Pénzintézeti Központot teljesen elfogulatlannak ebben az ügyben annál az összeköttetésnél f ofeva, amelyben a Pénzintézeti Központ a bankokkal áll. Hogy hogyan folyik le a gyakorlatban ennek az egész ügynek a kezelése, erre vonatkozólag nagyon érdekes annak a bemutatása, hogy például a Generáli olyan módon játszotta ki a törvény paragrafusait, hogy azzal a 65 nyugdíjassal, akik az arányszámot megtámadták, illetőleg az arányszám megtámadására vonatkozó kérvényt aláirtak, kiegyezett. Erre azt mondhatja valaki, hogy ez a legnagyszerűbb módja a dolognak; minél későbben egyezik ki valaki, annál magasabb arányszámmal valorizálják a nyugdíjat. De ezzel szemben, a 65 nyugdíjas egyezségével szemben az aktivok teljesen és tökéletesen elestek attól, hogyamaguk számára 30 százalékon felüli valorizációt érhessenek el, mégpedig azért, mert bíztak .abban, hogy a nyugdíjasok által megtámadott arányiszámot a biróság kellőképen fel fogja emelni. Ök maguk ezt nem merték kérni s később el is késtek, az ilyen kérvény beadásával. Most, a nyugdíjasokkal való megegyezés után már teljesen szabad a vásár az aktivik felé és már egyéb vállalatok is a törvény paragrafusainak ilyen megkerülésével vagy egyéb módok kitalálásával tudták megtalálni a maguk számítását. Az az optimizmus tehát, amely a törvényjavaslatot előkészítő ankéteken megnyilvánult s mely a vállalatok nagylelkűségére, a bíróságok joggyakorlatára hivatkozott, a gyakorlatban teljesen és tökéletesen megdőlt. A segítség tehát nagyon sürgős, ha csak nem akarjuk, hogy ezek a legszerencsétlenebbek, akik már munkaképtelenek, akik már nyugdíjban kellene, hogy pihenhessenek, teljesen elvesszenek a vállalatok karmaiban. A leghelyesebb volna szerintünk a törvény hatályonkivüli helyezése abból a szempontból, amellyel már Deák Ferenc is indokolta a mellény felgombolását, (Esztergályos János: A végrehajtók elvitték már a mellényt is!) vagyis ha rosszul van a mellény begombolva, azt újra kell felgombolni és az egészet elölről újra begombolni. De ha ez nem lehetséges, ha a pénzügyminister ur ennek akármilyen gazdasági meggondolásokból nem volna hajlandó helyet adni, akkor legalább a törvénynek olyan módosítására van szükség, amely a minimális arányszámot 50 százalékra emeli fel. A vállalatok ezévi mórlegei, amelyek a rejtett tartalékok egész tömegét rejtik magukban, valóban azt bizonyítják, hogy ezek a vállalatok elbírják az 50%-os átértékelést. Ezt bizonyítja a tőzsdei konjunktúra is, amely kisebb-nagyobb hullámzásokkal, de azt igazolja, hogy e vállalatok részvényeinek belértéke nagyobb, mint aminőt a mérlegek mutatnak. Erre nézve példakép felhozom azt, hogy az Első Budapesti Gőzmalom egyik vezérigazgatója a békebeli fizetéséhez képest tízszeresen túlvalorizált fizetést élvez olyan vállalatban, amelyet leépítenek. Ezt bizonyit48. ülése 1927 május 17-én, kedden. 173 ják a többi vállalatoknál is azok az igazgatói és vezérigazgatói fizetések, amelyek ma már nem a békebeli nivón, hanem azt messze túlhaladó nívón mozognak. Erre nézve a következő határozati javaslatot nyújtom, be (olvassa): »Tekintettel arra, hogy a magánalkalmazottak nyugdíjának átértékeléséről szóló 1926 : XVI. te. a gyakorlatban nem vált be s a bíróságok a törvény életbeléptetése óta még egyetlen ügyben sem hoztak ítéletet, a képviselőház utasitj pénzügyminisztert, hogy a törvény hatályon kívül helyezéséről terjesszen be törvényjavaslatot. A képviselőház egyben a magánalkalmazottak nyugdíjának átértékelését a munkaügyi bírósághoz utalja. Amennyiben a képviselőház a gazdasági körülményekre való hivatkozással fönti javaslatot nem fogadja el, javaslom, hogy a képviselőház utasítsa a pénzügyminister urat, hogy a magánalkalmazottak nyugdíjának átértékeléséről szóló 1926: XVI. te. 3. §-ának a minimális átértékelési arányszámnak 30%-ról 50%-ra való felemelésére módosítást terjesszen a képviselőház elé«. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez a határozati javaslat és az. amit én bejelentettem, kezdete annak a harcnak, amelyet az aktiv és nyugdíjas magántisztviselők együtt megindítunk jogainkért a nyugdíjazás ellen. A javaslat elfogadása vagy elvetése megfogja mutatni azt, hogy a pénzügyminister ebben a harcban a gyengébb vagy az erősebb fél mellé akar-e állani. Egy harmadik kérdés, amelyet a pénzügyi tárca egyik költségvetésének tárgyalásától a másikig húztunk, mert reméltük, hogy nem kell ezzel a kérdéssel a parlament elé jönnünk, el tudjuk ezt intézni a ministeriumon belül is, — a dohánygyári elbocsátott munkások ügye. Az 1919/20-as nagy átnyer gelések idején mindenki igyekezett arra. hogy Prüglknabet állítson a maga helyébe, mindenki igyekezett, — különösen legfelül — hogy a leggyenerébbet és a legkisebbet állítsa oda bűnbaknak. Ebben az érthetőség nagyon buzgó igyekezetben azután az történt, hogy az áthárításnak nálunk nagyon divatos módszere szerint, a kisemberek lakoltak mindenért. Érdekes volna az összes ministeriumokból közreadni azok névsorát, akik az úgynevezett vörösfegryelmek utjám elbocsátásra ' ítéltettek is ebből kitűnnék, hogy még tévedésből sem volt ebben a névsorban egy magasabb rangú állami tisztviselő sem. De 1919/20 óta a kedélyek lecsillapodtak, a nagy ijedtségek elmultak, most már ideje volna, hogy a kisembereknek is megbócsássunk, miután a nagyoknak már igen tehetségesen megbocsátottak. Mindenütt megindultak, ha nem is végződtek be mindenütt eredménnyel, de legalább megindultak a felülvizsgálások, csak a pénzügyi tárcához tartozó dohánygyári elbocsátottak ügyében helyezkedik a pénzűgyministerium a legkíméletlenebb ridegség álláspontjára. (Kabók Lajos: Úgymint az Államvasuti Géogyárnál!) Ezzel a ridegséggel szemben szubjektív okaink val volnának felhozhatók, de ezeket nem is akarjuk felsorolni. Ezek & szubjektív okok azok, hogy ezek a szerencsétlen egyszerű aszszonyok 13—14 esztendős korukban kerültek az állam szolgálatába, dolgoztak 20—25—35 esztendeig ott a munkagépek mellett és bizony a 35 esztendő alatti hűség mellé kevés munkabért kaptak. Ott öregedtek meg a legnehezebb időben, a háborús időket, a háborús napokat végig csinálták és 1919-ben, amikor másokért kel32*