Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-48
174 r Az országgyűlés "képviselőházána, lett nekik fizetniök, mint tehetetlen, munkára képtelen öregeket tették ki az utcára. Ezek a szubjektív okok is követelnék, hogy a méltányosság, a megértés és emberszeretet álláspontjára helyezkedve rendeljék el a revíziót ezeknek a dohánygyári elbocsátottaknak ügyében. De én nem is akarok erre hivatkozni, tisztára objektív okok azok, amelyeknek alapján ezt a revíziót a pónzügyminister úrtól kérni akarom. Az ezek ellen az egyszerű aszszonyok ellen indított hajsza tipikus példája annak a gyorsított eljárásnak, amely bíróságoknál, fegyelmi hatóságoknál annyi igazságtalanságokat eredményezett. Az a ministeri leirat pedig, amelyben ezeknek a munkásasziszonyoknak a kérelmét elutasítják, hivatkozik »az elöljárók iránt tartozó tiszteletnek durva megsértésére, a köteles engedelmesség megtagadására, a fennálló rend elleni izgatásra, a kincstárnak szándékosan okozott kártételre« ós megállapítja azt, — fölöttébb egyoldalúan — hogy szabályszerű fegyelmi eljárás után állapíttattak meg ezeknek a szegény asszonyoknak terhére ezek a szörnyű vétségek. Tisztelt minister ur, ez nem áll! Ezekkel gény asszonyokkal semmiféle jegyzőkönyvet nem vettek fel, mentőtanuikat nem hallgatták ki, mentségüket] meg nem hallgatták. Egyoldalú jegyzőkönyveket állítottak elő. A terhelő tanuk felvezetése pedig olyan módon történt meg, hogy olyan egyének, akik nagyrészt maguk is bűnösnek érezték magukat, akik a maguk bőrét akarták menteni, mint terhelő tanuk,— hogy ^maguknak érdemeket szerezzenek, — a legképtelenebb dolgokat mondták jegyzőkönyvbe ezekre az elbocsátott asszonyokra vonatkozólag. Nekünk az a kívánságunk — és ha a pónzügyminister ur csak egyetlenegy esetet teljesen alapos lés részletes ' vizsgálat tárgyává tenne, akkor ő maga is belátná ennek a helytállását — hogy egy külső vizsgálóbiztos vizsgálja felül ezeket az u. n. fegyelmi Ítéleteket, egy külső vizsgálóbiztos, aki meg nem félemlített taniuk kihallgatásával 1 kezdi el a fegyelmi eljárást. Mert máskülönben az a ridegség, amellyel ezekkel a leggyengébb, legegyszerűbb és úgyszólván magukkal tehetetlen öregasszony okikai szemben eljárnak, azt a feltevést kelti, hogy az állam ezekkel a garasokkal akar takarékoskodni és hfoigy a magyar állam boldog, ha ettől a jelentéktelen tehertől megszabadul. Márpedig nekünk ilyen krajcároskodásnak, ilyen garasoskodásnak még a feltevésére sem volna szabad módot adnunk. Az" előadó ur szerint a dohánygyáraknál megszaporították az utolsó esztendőben a létszámot. Nincs tehát akadálya annak, hogy ezeket a szerencsétleneket kárpótolj áik a 25—30^—35 esztendei becsületes — (hangsúlyozom: becsületes — és hűséges szolgálatukért. Tessék tehát engedni mindazoknak a kérlelhetetlen birói pózából, akik ebben az ügyben a minister urat informálják, mert nem jogtalan a követelés, hanem 1 igazságot követelünk azoknak a szerencsétleneknek, akiknek sem pártfojgóik, sem közbejáróik nincsenek. Hiszem, hogy a pénzügyminister ur ezt a leiratot revízió alá veszi és ezeíknek a fegyelmi ügyeknek újra való felvételét fogja elrendelni. A pénzügyi tárca költségvetését a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. (Helyeslés a szélsdbáloldnlon.) Elnök: Szólásra 'következik'? Urbanics Kálmán jegyző: Woíff Károly! Jc 48. ülése 1927 május 17-én, kedden. Elnök: A képviselő ur nincs itt, töröltetik. Szólásra következik lí Urbanics Kálmán jegyző: Kiss István! Kiss István: T. Ház! A költségvetés egy nemzet vágyainak, törekvéseinek, erejének hűtükire s amikor magam előtt látom megfogyatkozott neimzet'emnek költségvetését: magam előtt látom ennek) a nemzetnek balsorsát, tépett voltát, szűk anyagi eszközeit s mérhetetlen sok szükségletét. De látom benne a törekvést a felemelkedésre, az újjáépítésre, a nemzeti reneszánszra. A csendes erőgyűjtés ideje ez, alkalmazkodik ehhez a költségvetés. Ez a költségvetés a csendes erőgyűjtés költségvetése. Könnyű kritikát gyakorolni, milliom kellemes célt és feladatot csillogtatni egy tönkrement nemzedék előtt, de az ezek megvalósítására szükséges anyagi eszközöket ma előteremteni lehetetlen. Üdvözlöm a költségvetést, amely bölcs mérséklettel készült, csak feltétlenül szükséges, okvetlenül kielégítendő szükségletek fedezetéről gondoskodik,... (Esztergályos János: Majd a kiskunfélegyházi adózók megköszönik ezt önnek! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni! Minden képviselőnek joga van itt véleményét elmondoni. Kiss István: ... nem feszíti túl a húrt. Ma a magyar gazdasági élet egy lábbadózó beteghez hasonlít, ezt kímélni, óvni keli, ehhez megértéssel kell közeledni. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Minden erősebb rendszabály, kíméletlen eljárás, az adóteher túlfeszitése e lábadozó beteg halálához vezetne. Időt kell hagyni a termelésnek s ez alatt értem nemcsak a mezőgazdasági és ipari termelést, hanem a tisztességes magyar kereskedelmet is, hogy megerősödjék, hogy életnedvei gyarapodjanak, hogy megerősödve kellő fundamentuma lehessen egy fejlettebb szociális, gazdasági és adópolitikának. (Helyeslés jobbfelől.) Termelés nélkül nincs adó, nincs gazdasági, nincs szociális politika, nincs kultúrpolitika. Ez a kezdet és ez az alap. Nem akarom háttérbe szorítani a többi társadalmi osztályt. Egyaránt elismerem nagy nemzeti feladataikat, de hazánk fekvése, klímája, népének tradíciója egyaránt a mezőgazdaságra mutat, ahonnan ennek a nemzetnek gazdasági megújhodása kiindulhat. A mezőgazdaság megújhodása azután a többi termelési ág dermedt tagjaiba is életet tud önteni. Ma a nép körében bizonyos bizalmatlanság van. Ez főképen a közigazgatással és ennek keretében is a pénzügyigazgatással szemben tapasztalható. A dolog természeténél fogva ezen nem lehet csodálkozni, hiszen a pénzügyigazgatás iránti ellenszenv gyökerei az osztrák abszolutisztikus időkig nyúlnak vissza, azonban tapintatos, kíméletes, előrelátó tisztviselők, helyesen végrehajtott, okos pénzügyi törvények itt sokat segítenének. Az adóhátralékok behajtásánál legyünk kíméletesek, Francesco Patrici mondja, hogy adóbehajtás legyen módi facili e umani, emberies ós mérsékelt. Ljuis szerint a pénzügytan főelve az adó maximumát az elégületlenség minimumával behajtani. Pénzügyi törvényhozásunk óriási teherpróbán mient keresztül az utóbbi években. A felületes szemlélő csak azt látja, hogy államháztartásunk egyensúlya helyreállt, de hogy ez a pénzügyi adminisztrációnak mennyi idegfeszítő, testet-lelket őrlő munkájába került, azt sokan nem is látják. A pénzügyi közigazgatás
