Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-48
r Az országgyűlés hépviselöházánah 48. ülése 1927 május 17-én, kedden. 171 Caissiamura szerepe, mégis azt kell mondanom és azt kell mondanunk mindannyiunknak ezen az oldalon, hogy figyelmeztetnünk kell az egész kormányt arra, hogy katasztrófa felé megyünk, hogy katasztrófa fenyegeti az országot. Már a szanálási 1 törvény tárgyalása alkalmával elmondottuk, hogy miért kellett a szanálási törvény függelékébe a lakbérek és lakások felszabadítását felvenni, holott mindenki előtt világos és nyilvánvaló volt, hogy a miai körülmények és viszonyok között ennek végrehajtása és életbeléptetése a dolgozók részére a hajléktalanságot jelenti. Nekünk az egész idő #latt niem volt úgyszólván egyéb dolgunk, mint harcolnunk azért, hogy ennek terminusa minél messzebbre kitolódjék, mert már ma is az a helyzet, hogy a dolgozók fizetésüknek igen jelentékeny részét adják oda lakbérre a mai lakásbérek mellett is. A magyar nyomdászok, akik a munkásság között a legjobban fizetett réteget képezik, keresetüknek több mint 20%-át adják ma lakbérre, az egyéb foglalkozások pedig, amelyek ennél sokkal alacsonyabb fizetésben részesülnek, — mint a vasmunkásság, famunkásság és^ a többiek, hogy ne is szóljak azokról a szakmákról, ahol nőmunkásokat foglakoztatnak — ezek a fizetésüknek majdnem felét fogják lakbérre adni a 75, illetőleg a közüzemi pótlékkal együtt 80%-os alapon. Erre különösen biztató jel az, hogy azokban az uj házakban, amelyek azóta épültek, már ha valaki a dolgozók közül lakást tudott volna is kapni, keresetének kétharmad részét lett volna kénytelen ezekre az aranybéres lakásokban lakbérre költeni és ez a béreinkkel összefüggő része annak a tiltakozásnak, amelyet a lakbérek felszabadítása és a felmondás megengedése ellen folytatunk. De egy másik kérdés is van itt, amely különösen a pénzügyminister úrra tartozik, hogy tudniillik a lakások felszab aditása, a felmondás megengedése olyan hallatlan drágulási folyamatot fog magával hozni, hogy nem tudjuk és nem tudhatjuk. — valósággal a sötétbe ugrunk ebben a kérdésben — hogy mi lesz a pengővel, mi lesz a pénzünkkel, amelyet olyan nehezen és olvan sok áldozattal tudtunk értékállóvá tenni. De egy másik oldala is van a lakbérek és a lakások felszabadításának, mégpedig az, hogy mennyiségileg nincs elég lakás és Budapest népe — amint az egyik kiváló lakás-statisztikusunk megállapította, de magunk is tapasztalatból tudjuk — lakik ugyan, de otthona nincs és nemcsak a kizárólag nappali használatra szolgáló különszobát nem' ismeri, hanem méq" nyugodtan aludni sem tud. A budapesti átlagos lakás, — mint Ferenczy Imre mondja idézett munkájában — nem családi tűzhely, amelynek melegénél a munkás a nani teendői után felüdül, hanem valóságos emberraktár, amely a nagy népbetegségeknek, a tüdővésznek, az alkoholizmusnak, a prostitúciónak, az egyéni és társadalmi elsatnyulásnak és a szociális harcoknak me- j legágya. Bizonyíték erre az. hogy a halálozási arányszám tekintetében Budapest EúT-óp'áinak 51 nagv városa, közül a 40-iki helyen áll. Termésbe- : +p«. b ogy ol yam k)prü 1 etekben, ah ol a tál zsúfolt- ' ság a 1 eernagyobh. a balál omáigi szám 18-—20 ember . ezrenként, mig bent- a belső negyedekben, ahol ez a zsúfoltság kisebb, ahol nem ilyen erős a j túlzsúfoltság, csak 11 ember Ferenezy szerint a szanatóriumok egy esztendőben nem tudnak annyi beteeret elhelyezni, mint ahány tüdővészest hetenként termelnek ezek a sötét, túl- ' zsúfolt lakások, ezek az át nem szellőztethető 1 KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. IV. ' • ; udvari lakások. Ennek a nagy lakássürüségnek természetesen ugyanilyen nagy hatása van a gyermekhalandóságra és a felnőttek valószínű élettartamára is. Azt mondja továbbá, hogy: Szkepticizmussal nézünk a prostitúció és a leánykereskedelem ellen megindított mozgalom elé is akkor, ha ez nem legelsősorban a lakásreformot célozza. Ahol a családi otthon csak annyi férőhelyet jelent, hogy nemcsak a szülőknek legbensőbb érintkezései folynak le a gyakran nemi különbség nélkül egyazon ágyba zsúfolt gyermekek előtt, de ahol a fennálló viszonyokra való hivatkozásokkal a hatóság még arra sem törekedett, hogy idegenek — és esetleg különböző nemű idegenek — is ne háljanak a családtagokkal vegyesen, ott szinte csodálkozni kell, — mondja Ferenezy munkájában — hogy Budapesten az élveszületétteknek csak 27% törvénytelen gyermek. Normális lakásviszonyokat jelentene és indokul szolgálhatna a lakbérek felszabadítására és a felmondás megengedésére az, ha a lakásoknak legalább 4%-a üresen állana. A felszabadítást — ugy a bérek, mint a felmondás felszabadítását — tehát meg kellene előznie egy nagyszabású lakásépítő tevékenységnek S ennél a lakásépítő tevékenységnél elsősorra a pénzügyminister úrra vár a legnagyobb feladat. Az utóbbi időben a különböző minister urak nemes versenyt fejtettek ki abban, hogy nevüket hogyan és miként, örökítsék meg a történelemben. Ugy látom, hogy abban a nemes versenyben, mely ebben az irányban folyik, a népjóléti minister ur a legkönnyebb szerepet és a legkönnyebb módozatot vállalta, mert egyetlen nagyszabású alkotásával: a lakások és a lakbérek felszabadításával fogja nevét a történelembe beleírni. És valóban nem tudom, vájjon irigylésre méltó ielző lesz-e neve mellett: Vass, a lakásfelszabadító. Pedig, amint már előbb mondottam és amint már a szanálási törvény tárgyalása alatt is épen elégszer elmondottuk, katasztrófát idéz elő az, ha a béreket és a felmondást felszabadítják anélkül, hogy megfelelő ellent súlyról gondoskodtak volna, mert a bérfelszabaditás a béruzsorának, a lakáspressziónak leggonoszabb fajtáját jelenti, a lakásfelmondás felszabadítása pedig burkolt béremelést jelent a lelépési díjak révén. Erre megvannak már a tapasztalataink, erre megvannak már a néldák. Emlékezhetünk a környéki lakások felszabadításánál arra a hallatlan uzsorára, amelyet a háziurak máról-hónapra életbeléptettek, tudjuk tehát, mi vár reánk ezen a téren, tudjuk, mit csinálunk akkor, amikor harcot hirdetünk az ellen a közömbösség ellen, amelylyel a magyar társadalom a lakbérek és felmondások felszabadítását várja. (Kabók Lajos: Csepelen egymillió korona egy szobásig onyhás lakás havi bére, épen a felszabadítás miatt!) Sajnos, ha a magyar társadalomban sehol nincs is egységfront a munkásság és a polgárság között, abban a közömbösségben, amellyel a lakásfelszabaditás elé néznek, teljes és tökéletes az egységfront. Mi tehát minden rendelkezésünkre álló eszközzel megindítjuk a harcot ez ellen a törekvés ellen, hogy eletbelépjen a lakások és a lakbérek felszabadítása, és azt követeljük, hogy mindaddig, amig elegendő lakás, elegendő férőhely nem fog rendelkezésre állni, ne nyúljanak hozzá ehhez a hallatlanul kényes és veszedelmes kérdéshez. Azt mondják, és mi is azt követeljük, hogy építsenek, és erre megindul egyrészt az állam és a közületek, másrészt a magánosok között a 23
