Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-48
166 Az országgyűlés képviselőházának 48. ülése 1927 május 17-én, kedden. ségvetési év 8 hónapjáról! Az, hogy 1926. évi július 1-től 1927 február 28-ig, tehát nyolc hónap alatt az előirányzat 519-4 millió pengő volt, a tényleges eredmény pedig 603-9 millió pengő, tehát 84 millió pengővel volt több a bevétel, mint az. előirányzat. Ebből kitűnik, hogy az egyenesadók 23 százalékát teszik ki a költségvetésnek ós a bevételnek. A /szanálási programm szerint az egyenesadóknak 36 százalékot kellett volna kitenniök, ellenben csak 23 százalékot tesznek ki. A szanálási programra szerint és a minister ur előirányzata szerint a forgalmiadó mindig kevesebb volt s a bevétel mindig több volt, úgyhogy ma a költségvetési év nyolcadik hónapjában hozzáadva még a hatmillió pengő előirányzott felesleget* körülbelül 90 millió pengő felesleg van az államkasszában, ez még a költségvetési év végéig meg fog nőni, nem tudom, hogy milyen összegre. Hát, a magyar állam akkor, amikor a kereskedelem és az ipar s a fogyasztóközönség igen súlyos helyzetben van, feleslegeket gyűjt? Nem arra kellene-e ezeket a feleslegeket felhasználni, hogy a nép adóterhein könnyitsünk? Nem arra kellene-e ezekből a feleslegekből erőt gyűjteni, hogy a forgalmiadót leépitsük ós megszüntessük? Hiszen már azok a közgazdasági irók is, akik a mélyen t. pénzügyminister ur politikáját vallják a magukénak, nyilvánosságra hozták, hogy ezt a forgalmiadót épen ezekkel a feleslegekkel kapcsolatban le kell épiteni, le kell nyesni. A Pester Lloyd kiváló közgazdasági munkatársa ós cikkirója, Vágó József, a februári jelentós kapcsán megmondja, hogy négy óv alatt GZi EL forgalmiadó fokozatosan leépíthető. Igen t. képviselőház és igen t. minister ur! A magam részéről ebben a forgalmiadó kérdésben kérem, hogy méltóztassék tekintettel lenni a magyar társadalomnak, a magyar iparnak és kereskedelemnek helyzetére. (Felkiáltások balközépen és jobbfelől: A mezőgazdaság helyzetére!) A mezőgazdaság mindig szimpátiámat birta. Nagyon jól tudom, hogy a mezőgazdaság is súlyos helyzetben van. (Forster Elek: Legtöbbet fizet! — Szilágyi Lajos: Vannak, akik szót emelnek az érdekében!) Amikor elismerem azt, hogy a mezőgazdaság súlyos helyzetben van és amikor a legnagyobb rokonszenvvel és rokonérzéssel viseltetem t - a mezőgazdaság, a falu népe iránt, engedjék meg, hogy, mint Budapest fővárosának egyik szerény képviselője, szót emeljek a városi polgárság érdiekében is. (Szilágyi Lajos: Lehet!) Annak a városi polgárságnak az érdekében emelek szót, amely ezeket a terheket hova; tovább nem tudja elviselni, annak a városi polgárságnak az érdekében, amely nyilt vagy titkos fizetésképtelenségben él hosszú idők óta, amely a lázbetegség minden^ kritériumát feltünteti magában, annak a városi polgárságnak érdekében, amelyben az öngyilkosságok napról-napra szaporodnak, amiknek nem találtuk ki még megfelelő remediumát % Egy remédium van a gazdasági konszolidációra és ez a remédium: levenni a terhet azok válláról, akik nem birják és rátenni azokra, akik azt elviselni képesek. Ennek az adórendszernek kell végre Magyarországon bekövetkeznie, mert ez jelenti a jognak, a szabadságnak és igazságnak korszakáti Igen t. Képviselőház! Miután az adórendszer l kérdésével foglalkoztam, most engedjék meg, hogy beszéljek arról a kérdésről is, amely . Budapestet és annak polgárságát, a falut és a Tarost egybevéve szintén rendkivül érdekli és ez a valorizáció kérdése. (Halljuk! Halljuk!) A valorizáció kérdéséről kell szót emelnem, mert a valorizációt sem lehet nebántsvirágnak, ncnyuljhozzámnak tekinteni, a valorizáció tekintetében is forrnak a fejek, főnek az agyak, hogy mit lehet és mit kell csinálni. Mindenki elismeri, hogy az állam nehéz helyzetben van, de abból, hogy az állam nehéz helyzetben van, nem következk az,, hogy ne teljesítse kötelességét, mint adós. Mert az állam a valorizáció kérdésében, a hadikölcsön-kötvények kérdésében adós, adósa a kölcsönkötvény tulajdonosoknak. (Gr. Károlyi József: Árvapénzek!) Az árvapénzek dolgában is! (Gr. Károlyi József: Az árvapénzeknél vagyonkezelő és adós is! Mindkettő. Önmagának adott kölcsönt. Ez sokkal súlyosabb beszámítás alá esik, ez becsületbeli kötelesség. — Igaz! Ugy van!) Nagyon jól mondja igen t. képviselőtársam, hogy ez az államnak becsületbeli kötelessége, de én nem látom a kellő előkészületeket ennek a becsületbeli adósságnak a beváltásához. Emlékeztetem azonban a t. Házat arra, hogy a biztosítási törvény 14. §-ában van egy határozímány, egy intézkedés, amely azt mondja, hogy az általános valorizáció tekintetében a kormánynak június 30-áig törvényjavaslatot kell benyújtani. (Bud János pénzügyminister: Elég messze vaui! — Kassay Károly: Már május 17-ike van!) Szerény megitelesem szerint nincsen olyan messze! (Kassa y Károly: Már régem amkétezni kellene!) Egyet legyen szabadi azonban ezzel kapcsolatban megeimliteneni. A t. kormány, még pedig Bud János péuzügyminister ur ós Peisthy Pál igazságügyminister ur, 1925 november hó 13-án benyújtott már egy törvényjavaslatot^ a 980. számú törvényjavaslatot egyes magánjogi pénztartozások átértékeléséről. Ezt be méltóztattak! nyújtani, de ezt nem tárgyalta le a Ház. Ennek a törvényjavaslatnak 4. |-ia nagyon kemény és súlyos határozmányt foglal magában. Azt mondja ugyanis, hogy (olvassa): »Az átértékelésből ki van zárva az államinak és a törvényhatóságnak bármely magánjogi pénztartozása, ideértve az értékpapirban, állami adóssági! kötvényekben kifejezett pénztartozást, valamint a magyar királyi posta pénztartozásait is«. Tehát ime ebben a törvényjavaslatban! egyenesen ki van zárva a hadikölcsön'kötvények valorizációja. (Pakots József: Ez az adómorál? Ez az adóerkölcs?) Arra kérem a mélyen t. kormányt és a mélyen: t. pénzügymin is te r urat, (Szilágyi Lajos: A honvédelmi mimáster urat!) hogy miután június 30-áig be kell adni egy törvényjavaslatot a valorizáció kérdésében, ne méltóztassék abba ezt a 4. §-t átvenni, hanem ellenkezőleg egy olyan szakasszal méltóztassék előállni, amely a hadíkölesön kötvény tulajdonosokat jogaikhoz juttatja. Mert annakidején haziafias kötelességként tüntették fel a hadikölcsön jegyzéseiket. (Borbély-Maczky Emil: A harctérről szabadságot kaptak!— Gr. Károlyi József: Azt mondották, hogy nagyon jó tőkebefektetés. — Szilágyi Lajos: Csalogatták csemegével!) Igen, azt mondották, hogy nagyon jó tőkebefektetés. (Baracs Marcell: Adósságra csábitották: az embereket.) Azt mondották, hogy ez kitűnő üzlet, azzal biztatták az embereket... (Fábián Béla: Eladták az emberek a földjeiket és hadikölcsön kötvényeket vettek. Eladták a házaikat, földjeiket. (Borbély-Maczky Emil: A nyugdíjasok a tisztek fizetésüket mind hadikölcsönökbe fektették!) \u
