Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-48
Az országgyűlés képviselőházának 48. ülése 1927 május 17-én, kedden. 167 Van. nálam egy pár régi időből származó körtevél, amelyben azt mondják, hogy (olvassa): »Ezek cti J 'Ehl* cl dékkölesöni-köt vények rendkívüli előnyöket biztosítanak a tulajdonosoknak. Elsősorban teljes biztonságot, hiszen 1 a járadék tőke összegéért és kamatjáért a magyar állam felel, e mellett pedig nagy a kamatjövedelem is, 6% a névérték után, tehát 97-es kibocsátási árfolyam alapján 6-15%. A kölcsön teljesen adó- ós illetékmentes«. Mármost mi történik abban az esetben, ha a hadikölcsön kötvény tulajdonos megjelenik szelvényével, amely 2*50 koronát foglal magában és kéri azt a 2'50 koronát? Mivel méltóztatik kifizetni, mi a pénzegység itt? Ezért mondom, hogy ez a kérdés megérdemli a teljes figyelmet és más körökben folyton gondolkoznak a valorizáció ügyének és kérdésének a megoldásán. Méltóztassék megengedni, igen t. Képviselőház, hogy az igen t. minister ur figyelmébe ajánljam azt az eszmét, amelyet Budapest főváros közigazgatási bizottságának legutóbbi ülésén Hahn Arnold államtitkár, Budapest székesfőváros volt adófelügyelője vetett fel, amely igen érdekes és könnyen meg is valósitható. Majd rá fogok mutatni, hogy már nyoma van ennek a magyar törvénytárban. Hahn Arnold tudniillik azt az indítványt tette és kérte, hogy Írjanak fel ebben a tekintetben a törvényhozáshoz is, hogy forduljon a bizottság felterjesztéssel a magyar kormánnyhoz és kérje, hogy a kormány tegye lehetővé, hogy az által a megjelölendő bizonyos adók 50%-át az őáltala megállapítandó árfolyam számításával nosztrifikált hadikölcsönökkel lehessen kifizetni. Tehát azt mondotta, hogyha már nem megy bele egyelőre az állam abba, hogy valorizáljon, legalább adó fejében egy bizonyos százalék erejéig lehessen a hadikölcsön kötvényeket felhasználni. Ez teljesen érthető és világos. Mi ugyanis a jelenlegi helyzet és mi a jelenlegi jogállauot? Ma az állam adósa annak a hitelezőnek, akinek a kezében van a hadikölcsön kötvénye és ma az állam azt mondja, hogy non possumus, nem ad semmit sem. Ellenben ugyanakor talán végrehajtást vezet az ellen az ember ellen, akinek hadikölcsön kötvényei és ugyanakkor adótartozása van. Akkor, amikor változik a helyzet és a haxlikölcsön kötvény tulajdonosból lesz adófizető polgár, akkor azzal szemben a végrehajtás minden eszköze megvan engedve egészen az árverésig, egészen a legelemibb életszükségletek elviteléig. Engedelmet kérek igen t. Képviselőház, (Eassay Károly: Ez nem egyenjogúság!) ez nem egyenjogúság, nem egyenlőség, nem igazság és nem arányosság! i Tehát, igenis, gondolkozni kell azokon a módokon ós eszközökön, lainelyekkel a hadikölesön-kötvénytulajdónosok jelenleg értéktelen értékpapírjait értékessé lehet tenni, és ebben a tekintetben csak a nosztrifikálás volna korlát, mert én azt gondolom, hogy ugy az eredeti jegyzőknek, mint pedig azoknak, akiknek talán nem kellene adófizetésre felhasználniuk ezeket a kölesönkötvónyeket, meg lehetne engedni, hogy adótartozásaikat hadikölcsönkíötvényekben teljesítsék. Méltóztatnak tehát látni, hogy a legkülönbözőbb eszközökkel és a legkülönbözőbb módokon gondolkoznak azon, miképen volna lehetséges ezen a kérdésen segíteni, csak ugy nem lehet, hogy semmit sem csinálunk, csak ugy nem lehet, hogy kizárjuk a valorizációt', csak ugy nem lehet, ahogy tervezik: karitatív módon. Engedelmet kérek, karitatív alapon ezt a kérdést nem lehet megoldani, mert ez a protekciós rendszer teljes megnyílását jelentené. (Fábián Béla: Panama minden karitatív megoldás!) Nagyon helyesen mondja igen t'. képviselőtársam, mihelyt a karitatív alapra méltóztatnák! ráhelyezkedni, mindjárt tág tere nyílik a visszaéléseknek. (Gr, Károlyi József: Borravaló lesz belőle! Jogi alapon kell megoldani!) És milyen módokon kell kimutatnia azt az eredeti jegyzőnek, hogy szegény lett, ki fogja azt ellenőrizni, micsoda iroda fogja megállapítani, hogyan lehet ezt megcsinálni 1 ? Ez teljesen kivihetetlen, a karitatív megoldás teljességgel lehetetlen. Amint nagyon helyesen mondotta igen t. képviselőtársam, itt csakis a jogi alapon való megoldás lehetséges, azon az alapon, hogy az állam tartozik, az állam tehát fizessen. Mert jelenleg még az a jogfelfogás, hogy az adósnak fizetnie kell. Az állam kötelezettséget vállalt, (Gr. Károlyi József: Az adós magamagát nem mentheti fel!) az államnak tehát kötelezettségét be kell váltania és kötelezettségét teljesítenie kell. Az adós magamagát nem mentheti fel. De már mondottam az igen t. minister urnák és a Képviselőháznak beszédem előbbi részében, hogy ez nem áll példa nélkül. Itt van az 1923 : XXXIII. te. egyes pénzügyi természetű rendelkezésekről, amelynek 1. §-ának 10. pontjában a következő foglaltatik (olvassa): >>A jelen törvény rendelkezései szerint fizetendő jövedelem- és vagyonadót készpénz helyett saját jegyzésből származó nosztrifikált háborús államadóssági címletekkel, hadikölcsönkötvényekkel és pénztárjegyekkel is lehet fizetni. Ezeket a címleteket a fizetésnél az állampénztárak az 1921: XXXVI. ic. rendelkezéseinek megfelelően csökkentett értékben számolják el«. A Magyar Törvénytár tehát példát mutat arra, hogy a hadikölcsönkötvényekből kötelezettséget, adósságot és adót lehetett fizetni. Az elv tehát megvan, igen t. Képviselőház, ez az elv nem is nóvum, ez az elv be van iktatva ugy ebbe az 1923. évi törvénybe, mint abba, amely szerint már 1921-ben is lehetett vagyonváltságot ilyen alapon fizetni. Természetes, hogy miután ez az 1923. évi törvény csak az 1922. és 1923. évekre kivetett jövedelem- és vagyonadóra szólt és automatikusan lejárt, ennek nincs tovább érvénye, ellenben semmi akadálya sincs annak, hogy ennek a törvénynek és előzőjének mintájára a pénzügyminister ur a maga törvényjavaslatában kimondja azt, hogy hadikölcsönkötyényekkel is lehet bizonyos terjedelemig adót fizetni. (Szilágyi Lajos: Pláne, amikor feleslegek vannak az államkasszában!) Nagyon jól mondja, igen t. képviselőtársam: amikor feleslegek vannak az államkasszában. Az állam nem arra való, hogy tezauráljon*. az államnak, nem kincstári készletekben kell összegyűjtenie és felhalmoznia ezeket az összegeket, hanem ellenkezőleg, a nép közé kell szórnia, ki kell adnia, könnyíteni kell ezeken a terheken. (Perlaki György: Kiadjuk beruházásokra! — Éri Márton: Szeretném megérni, hogy egyszer már szórják a pénzt! — Szilágyi Lajos: Nem a koronázásra mondja! — Baraes Marcell: Nincs jobb dolga, mint betűt hegyezni?! — Pakots József: Vam egy amerikai teória: akár odaadhatja ingyen, akkor is visz, szatév adóban megr mindenben!) Tisztelt képviselőtársam állandóan igen szigorú álláspontot foglal el velem szemben. Kérem, legyem kegyes enyhe lenni vetem eeryütt a magyar adózó közönség irányában. (Éri Márton: Szeretem annyira mint ön!) Szeretjük valamennyien. Én a magyar nép szeretetét nem engedhetem kisajátítani az egységespárt részére, ez nálunk is
