Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-45

6 'Az országgyűlés képviselőházának 45, hogy hol van a férje. Vallatás közben annyira összekinozták, hogy az asszony ebbe belehalt. Harmadszor őt is elfogták. Ez alkalommal rettenetesen öszevert'ék és 15 hónapig volt vizsgálati fogságban. 1921 december 8-án a magyar kormány kiszabadította, mint politikai cserefoglyot. Mindezeket olyan urak igazolhatják, akiknek szavahihetőségéhez semmi kétség nem fér. (Scitovszky Béla belügy ministér: Senki sem tagadta!) Tehát egy munkást, aki ilyen szolgálatot telj esitett a hazájának, (Scitovszky Béla belügyminister: Azután mit csinált?) aki feláldozta a feleségét is, feláldozta saját életét, utólag azután ilyen módon ideállítani a közvélemény elé, nem helyes és nem célszerű. (Scitovszky Béla belügyminister: Csak az igazságot!) Tovább megyek, minister ur. Ha igaz az, amit az a jelentés tartalmaz, akkor kérdem, hogy miért nem folytatták le az eljárást az illető ellen? (Scitovszky Béla belügyminister: Csak magáninditványra lehet!) Ha igaz az, ami abban a jelentésben foglaltatik, akkor miért nem vizsgálták ki ennek az esetnek minden részletét (Scitovszky Béla belügyminister: Csak magáninditványra lehet!) és miért nem derítették fel az esetet? Viszont fel nem tételezhető, hogyha csak magáninditványra lehet ilyen cselekedetet üldözni, (Scitovszky Béla belügyminister: Lopást igen!) akkor az ellen, akiről ez megállapítást nyert, miért nem folytatták le az eljárást? El se tudom hinni, hogy ez ne történhessék meg. Nem tudom elképzelni, hogyha egy asszonyról megálliapitiják, hogy lopott, akkor vele szemben miért nem folytatják le az eljárást. De viszont, ha nem lehet lefolytatni az eljárást vele saejmjben és csak gyanuokok vannak, akkor nem szabad ezekre hivatkozni. Mégis csak tényekre, vagy vádiratra, vagy birói Ítéletre lehet hivatkozni, de nem ilyen valótlan bejelentésekre. A csendőrségnek oka volt elkenni ezt az ügyet és ha a minister ur kiváncsi, az okokat nagyon szivesen rendelkezésére bocsátom. (Scitovszky Béla belügyminister: Örülni fogok!) Nem méltó az állam tekintélyéhez az, hogy amikor választási atrocitásokból kifolyólag embereket bocsátanak el, ilyen valótlan jelentésekkel próbálják ezeket gyengíteni. Állítom azt, hogy az a jelentós valótlan és nagyon célszerű volna, ha a minister ur annak a valóságáról meggyőződnék, főképen azért — s ez érdeke a minister urnák is, — hogy a jövőben alárendelt hatóságaitól a valóságnak megfelelő jelentéseket kapjon. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur kivan nyilatkozni. Scitovszky Béla belügyminister: T. Ház! Az elhangzott felszólalásokra a magam észrevételeit a következőkben vagyok bátor megtenni. (Halljuk! Halljuk!) Pako.ts képviselő ur a rendőrségi legénységnek, őrszemélyzetnek a kérdését hozta fel. Ugy látszik, hogy a képviselő urnák igen sürgős dolga lehetett, hogy az 5. címnél elmondandókat az 1. címnél mondotta el, felszólalása után pedig el is ment, miután mindent elmondott, amit mindenáron el akart mondani. Nagyon köszönöm a képviselő urnák azt az érdeklődését és szeretetét, amellyel a rendőrségi őrszemélyzetei szemben viseltetik. Akkor azonban, amikor ezt teszi, ne vegye tőlem rossz néven, hogy ugyanezt a szeretetet vindikálhassam ülése 1927 május 12-én, csütörtökön. magamnak is, mert mihelyt elvállaltam ezt a tárcát, első kötelességemnek iismertem, hogy az itt észlelhető tényleges súlyos helyzeten a lehetőséi? határain belül sürgősen javítsak és a rendőrséeri őrszemélyzet helyzetén ténylegesen segítsek is. Első intézkedésem a következő volt. Az őrszemélyzetnek táppénze időszakról-időszakra van megállapítva és csak az így megállapított összegek adatnak ki, mind a rendőrségi őrszemélyzetnek, mind a csendőrségi legénységnek. Nem tartottam szociális érzésemnél f agva megengedhetőnek, hogy ezen a címen a költségvetésben egy fillért is t megtakarítsak és elhatároztam, hogy a táppénz címén felvett teljes öszszegiet mind a csendőrségi legénységnek, mind a rendőrségi őrszemélyzetnek kiadom. Erre vonatkozólag meg is tettem az intézkedéseket és gondoskodom arról, hogy a rendelkezésre álló ezek az összegek teljes egészükben adassanak ki mind a csendőrségi legénységnek, mind a rendőrségi őrszemélyzetnek. Ami a rendőrségi őrszemélyzet elhelyezését illeti, azok az adatok, amelyeket a képviselő ur felhozott volt, sokkal régebbi időből származnak, úgyhogy a helyzet ma már nem annyira kétségbeejtő, bár abszolúte nem kielégítő, azt magam is megengedem. Mindenesetre azonban nem olyan most már a helyzet, mint amilyen volt, mert — amint tegnap is kijelentettem felszólalásomban — ágyrajáró rendőrségi őrszemélyzet nincs. Tömeglakásokban, nem kielégítő lakásokbam — sajnos — laknak még rendőreink. Magam is megmondtam azt, hogy erkölcsi felfogásomból kifolyólag sem tartom megengedhetőnek, hogy a budapesti rendőrszemélyzet ilyen lakásviszonyok között maradjon. Épen ezért a beruházások terhére kértem volt a pónzügyminister úrtól egy bizonyos öszszeget, amellyel itt egy első kísérletet kívánok tenni, t. i., hogy az őrszemélyzet részére otthonokat létesítsek. (Helyeslés jobbfelöl.) Ilyen otthon létesítésére, ugy tudom, az apropriációs törvényjavaslatban ezen a címen 1,000.000 pengő fog rendelkezésemre állani, amelyből — mint tegnap is mondottam — remélem, hogy 100— 150 ilyen lakást tudok létesíteni és a rendőrségi őrszemélyzet legsürgősebb lakásínségén momentán segíteni lesz r módomban. Körülbelül 4—500 ilyen lakás építését tervezem az idők folyamán, ha az állam pénzügyi helyzete azt meg fogja engedni. Ezzel kapcsolatban azután magam is lehetetlennek ^ tartom ugy a csendőrségi, mint a rendőrlegénységi mai illetményeknek fentartását. Ezeknek az illetményeknek a megállapítása annyira elégtelen, hogy magam is veszélyeztetve látom ezeknél a korporációknál a biztosítékot abban; a tekintetben, hogy nagyfontosságú hivatásukat kellőképén tudják betölteni. Addig is. míg ez a kérdés véglegesen elintézhető lesz, a kérdésnek egy ideiglenes megoldását tervezem. Erre vonatkozólag a tárgyalások a pónzügyminister úrral folyamatban is vannak. És ha nem is teljesen kielégítő módon, de mindenesetre oly mérvben sikerül ezeket az illetményeket emelni, hogy a csendőrség és rendőrség anyagi helyzetében mégis tetemes javulás fog beállani. (Helyeslés jobbfelöl és középen.) Méltóztatnak látni, hogy rövid miniszterségem ideje alatt a csendőrség és rendőrség érdekében eleget tettem. Nem fogok megszűnni fáradozni érdekükben mindaddig, mig azt nem látom, hogy teljesen kielégítődnek azok az igények, amelyeknek kielégítése szükséges ahhoz, hogy ez a testület a kellő erkölcsi színvonalra