Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-45
Az országgyűlés képviselőházának 45. emelve, hivatásának olyan módon felelhessen meg, ahogy azt tőle az egész ország és különösen a városok lakossága elvárhatna és különösen, hogy a csendőrség megfelelhessen annak a várakozásnak, amelyet szolgálatainak teljes mérvben való felfokozása és kielégítése tekintetében hozzá füzünk. (Élénk helyeslés jobbfelől és közéven. — Esztergályos János: Félő, hogy lakások helyett központi palotája lesz a rendőrségnek!) Igen t. képviselő ur, többféle szisztéma lehetséges. Én haj lom az otthonszisztéma, az úgynevezett kanadai szisztéma felé, amely villaszerűén ad lakást a rendőrségnek és pedig egyemeletes épületekben, amelyekbe talán négy lakást lehet elhelyezni. Ott megkapnák mindazokat az intézményeket is, ameiyek a higiénikus és kulturális követelményeknek is megfelelnek. Egy külön otthont szándékoznám te!"át létesíteni és a további idők folyamán meglátom, hogy be fog-e válni ez a szisztéma. Ha nem válik be, akkor más szisztémára kell áttérnünk. De semmiesetre sem vagyok barátja a tömeglakás-épitésnek. (Helyeslés a szélsőbalolőalon.) úgyhogy a rendőrök egy épületben tömegesen helyeztessenek el. Itt csak arról lehetne szó. hogy a nőtlen legénységet esetleg ilyen kaszámyaszerüen helyezzük el. Ezekben a kérdésekben még nem döntöttem és határozott irányt csak akkor fogok megjelölni, ha a kísérletek után a leghelyesebb utat megtaláljuk. (Helyeslés jobb felől.) Most áttérek Gál Jenő t. képviselőtársam észrevételeire. Én, mihelyt a ministeri tárcát átvettem, a magam részéről szükségesnek láttam, — nem tudom, hogy többi ministertársaim ugyanezt teszik-e vagy sem, ez iránt nem érdeklődtem —• hogy az audiencia-napokat minden hét csütörtökére beállittassam. Csak a képviselő urnák nem volt erről, ugy látszik tudomása. Pedig a lapokban közzé van téve, hogy megtartom-e vagy nem az audiencia-napot; közzé van téve például az is, hogy ma nem tartom meg, mert ma itt vagyok elfoglalva. Ami tehát a képviselő urnák kivánságát illeti, hogy ilyen, úgynevezett törvénykezési napok beállítását a magam részéről rendszeresítsem, ennek én már régen eleget tettem. Igen sokan vannak, akik engem felkeresnek, én mindenkit igen szívesen látok és annak, akinek ügyes-bajos dolgában tudok segiteni, készségesen vagyok segítségére. Mármost, t. képviselőtársam kifogásolja, hogy én egy olyan rendelkezést adtam ki. hogy a ministeriumomba csak olyanokat engedjenek be, akiknek ott akár saját személyi ügyük, akár képviseltjüknek ügye, akár legközelebbi hozzátartozóiknak ügye tárgyalás alatt van. Megvolt arra az okom, hogy ezt miért tettem. De ez megfelel a képviselő ur intencióinak is, mert az érdekeltek kétfélék: pro és kontra vannak érdekelve; akinek tehát valamely üggyel kapcsolatban érdekeltsége van, az minden körülmények között bejöhet, de nem a referenshez, hanem az ügyosztályvezetőhöz. Mert ha azt léptetném életbe, amit a képviselő ur proponál, ahhoz még egyszer olyan nagy apparátus kellene, mivel, ha csak ügyfeleket fogadnánk a ministériumban. mindenki csak fogadna és senki sem dolgozhatnék. Márpedig mi nem azért vagyunk a ministeriumban, hogy elsősorban az ügyfelekkel személyesen bíbelődjünk, hanem azért, hogy az ügyeket intézzük el, mert elsősorban ez az ügyfelek érdeke. Ki is jelentettem, hogy nem tartom helyesnek, hogy az instanciák elkerülésével mindenki a végső fó- : rumhoz jön orvoslást keresni, amikor ügye Á ülése 1927 május 12-én, csütörtökön. 7 még az első vagy a második fokon van elintézés alatt. Ez anarchiát jelentene a közigazgatásban. (Ugy van! jobbfelől.) Ezt a dolgot egyszer szigorúan kell megfogni, mert ha ezt nem tennők, feleslegessé válnék az első és a második fórum, mindenki agyonzaklatná a minlsteriumot, az agyonzaklatott ministerium nem tudna dolgozni, igy egyetlenegy ügy sem intéztetnék el, ami — ismétlem — csak anarchiát jelentene az adminisztrációban. Intézkedésemet tehát helyesnek tartom és azt érvényben is kívánom tartani. A képviselő ur felemiitette a visszahonosítási kérdéseket is. Megengedem, hogy a képviselő urnák a felfogása e tekintetben liberálisabb, mint az enyém, de ha ezt a liberális felfogást követném, akkor ezekben az ügyekben nem tudnám a felelősséget vállalni. Itt a belügyministernek diszkrecionális joga van, ezeket az ügyeket tehát nem engedhetem a vidéki közigazgatási személyzetek között kiosztani, hogy ott intézzék el, amikor ezeket én vagyok köteles elintézni. Erre nekem a tisztviselői karom megvan és ha a normális hivatalos munkaidő alatt nem lehet, délutáni órákban akarom ezt a többletmunkát elvégeztetni, amit természetesen külön kell honorálni. Erre a költségvetésemben nem találván fedezetet, a pénzű gyminister urat kérem, hogy bocsásson rendelkezésemre bizonyos összeget a délután dolgozók munkájának megfelelő honorálására. (Esztergályos János: Nagyon helyes, szűnjön meg az ingyen munka a ministeriumokban! — Mozgás.) Hát, képviselő ur, attól, aki egyszer többet dolgozik és rá van kényszeritve erre ÍL többletmunkára, amely nem a tisztviselők hibájából származott, nem kívánhatom, hogy egy bizonyos honoráriumot ne kapjon ezért a többletmunkáért, akkor, amikor többi tisztviselőtársai délután szabadok. Ez a restancia nem a tisztviselők hibájából keletkezett, ezt az idők hozták magukkal és ennek eltüntetését másképen megoldani nem tudom. Én ezeket az ügyeket a lehetőségig liberálisan, humánusan és szociális érzéssel kívánom kezelni. De megmondottam, hogy a főcél, amelyet szem előtt kell tartani, az állam érdeke, (Ugy van! jobbfelől.) itt az államrezont minden körülmények között fenn kell tartani. (Helyeslés.) A képviselő urnák ismerni kell az életet. Igen sok konjunkturális időszakot éltünk át; volt idő, amikor igen sokan elgravitáltak ebből az országból; most a konjunkturális idő, ott, ahol vannak, reájuk nem kedvező, visszakívánkoznak, visszagravitálnak tehát ide, ebbe az országba. A képviselő ur tagadólag int a fejével, pedig én tapasztalásból tudom, hogy ez igy van. (Peyer Károly: Azokról van szó, akik 20 éy óta itt vannak!) Én nem azokra mondom ezt, hanem azokra, akik ilyen konjunkturális állampolgárok. Én nem beszélhetek olyan általánosságban, mint a képviselő urak. Én meg is mondottam volt. hogy jóformán minden egyes esetet a saját maga mivoltában, külön, individuálisan lehet elbírálni. De ha bizonyos zaklatások előfordultak, igyekszem azokat kiküszöbölni. Én megmondottam a képviselő urnák, hogy semmi értelmet nem tulajdonitok annak, hogy polgártársainknak a maguk ügyes-bajos dolgaiknak intézésében nehézségeket okozzunk. Ha valakinek megvan az indokolt joga ahhoz, hogy magyar állampolgár lehessen, annak meg kell adni a magyar állampolgárságot, annak pedig, akinek nincs meg erre a joga, szekatúra nélkül, röviden is meg
