Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-47
140 r Áz országgyűlés 'képviselőházam hatná a kultuszminister ur rendelkezésére. így többek közt a tanfelügyelő hivataloknál az 1893. évi XXVI. te. megkívánja, hogy a hivatalnak tisztességes elhelyezése, tisztességes bútorzata legyen. Ezzel szentben láttam tanfelügyelői hivatalt, ahol jó, ha az Íróasztalon kivül egy nádszék volt, melyre a tanfelügyelő látogatója leülhetett. Megkövetelhető az is, hogy a tanfelügyelő a hivatalos lapot megkapja, melyből a kormány rendeleteit megismerheti s ezenkívül szüksége van telefonra is. A kultuszminister urnák annak idején mindezeket meg kellett vonnia ettől a közigazgatási hatóságtól. Engedelmet kérek, ez a takarékoskodás, amikor más állásoktól is megvontak bizonyos dolgokat, indokolható volt, azonban tekintettel épen a tanfelügyelői hivatal közigazgatási hatósági jellegére, kérnünk kell a kultuszminister úrtól és az ő utján a pénzügyminister úrtól, hogy az ezekre szükséges hiteleket bocsássa rendelkezésre annál is inkább, mert a tanfelügyelőnek igen fontos feladata van. Azt hiszem, hiába építjük mi százával és ezrével az iskolákat, ha azokba esetleg olyan tanítókat teszünk, akik nem állanak hivatásuk magaslatán, akik nem íanitói lélekkel foglalják el a katedrát, akiket tehát ellenőrizni kell, ha még jószándékuak is. Ha a módszerben, képességben valami hiány mutatkozik, ezt jóindulatú kellő felvilágosítással még pótolni lehet. Ezt a munkát végzi a tanfelügyelői kar és így ennek ki kell elégíteni azt az elemi szükségletét, amely szükséges ez ideális szép hivatás betöltéséhez. Nagyon természetes, hogy ezenkívül a megelégedettség, az anyagi ellátottság tudata is nagyon szükséges volna. Sajnos, vannak ma is sokan a tanfelügyelői státusban — amely ma 114 főből áll — 16—17 évi szolgálattal biró IX. fizetési osztályban lévő egyetemet végzett tanfelügyelők. Elnök: A képviselő urat figyelmeztetnem kell, hogy szólásideje lejárt. Szíveskedjék beszédét befejezni. Pogány Frigyes: Igen nagy része a tanfelügyelői karnak a VIII. fizetési osztályban van, úgyhogy épen tekintettel rossz anyagi helyzetükre, lelkes munkát kívánni tőlük alig lehet. Mindenesetre kérnem kell tehát, hogy az előmeneteli lehetőség számukra megjavíttassák. Sajnos az idő rövidsége miatt több kérdésre nem térhettem ki, azonban a házszabályokhoz alkalmazkodnom kell. (Helyeslés.) Elnök: Kivan valaki sólnif (Nem.) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A rovatot, mint meg nem támadottat, elfogadottnak jelentem ki. Következik a 2. rovat. Griger Miklós jegyző (olvassa): »2. lovat. Dologi kiadások: 146.150 pengő«. Elnök: Megszavaztatik, Griger Miklós jegyző (olvassa): »18. cím. Elemi iskolai tanító-, tanítónő- és kisdedóvónőképző-intézetek. Kiadás. Rendes kiadások. 1. rovat. Személyi járandóságok: 925.609 pengő.« Elnök: Megszavaztatik. Griger Miklós jegyző (olvassa): »2. rovat. Dologi kiadások: 538.071 pengő. Elnök: Megszavaztatik. Griger Miklós jegyző (olvassa): »Rendkivüli kiadások. Átmeneti kiadások. A tanító-, tanitónőés óvónőképző-intézetek épületein végzendő javítási költségekre, tanszerek, bútorok javítására és pótlására: 20.000 pengő.« Elnök: Megszavaztatik. Griger Miklós jegyző (olvassa) : »Eevétel. Rendes bevételek. Tanitó-, tanítónő- és kisdedóvónőképző-intézetek jövedelméből 80.000 pengő,« Elnök: Megszavaztatik. c 47. ülése 1927 május 16-án, hétfőn. Griger Miklós jegyző (olvassa): »19. cím. Elemi népiskolák. Kiadás. Rendes kiadások. 1. rovat. Személyi járandóságok: 13,468.448 pengő.« Elnök : Szólásra következik 1 Griger Miklós jegyző: Kocsán Károly ! Kocsán Károly: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A közoktatás seregét a tanítóság képezi. A magyar tanítóság kihatása magaslatán áll és nincs talán senki ebben az országban, aki ezért a nagy és eredményes munkáért nem adná meg a tanítóságnak az erkölcsi jutalmat. Munkája azonban a másik részen, az anyagiak terén nincs abban a formában kielégítve, mint ahogy azt a tanítói képesítés megkívánná. A tanítóságot az 1925. évi 7000. számú rendelet igen kellemetlenül érintetteMa már a köztudatba is átment, hogy a nagy leépítés kapcsán a tanítóságot is visszafejlesztették. Ez alkalommal röviden akarom csak érinteni a tanítóság kivánságait, amely abban fejezhető ki, hogy a 7000. sz. rendelettel a tanítóságot három évvel visszafejlesztették, szemben az 1922. évi 700. sz. rendelettel, mely a tanítóságot automatikus előléptetésben részesítette, tehát kérik e sérelmes rendelet visszavonását. Ha megnézem, hogy ez az ujabb rendelet kiket érintett a legsúlyosabban, azt látom, hogy a 13—25 éve működő tanítókat vetette vissza legnagyobb számban, tehát épen abban az időben levő tanítókat, akiknek a jobb anyagi dotálásra leginkább szükségük volna családjuk fentartása, gyermekeik tanítása érdekében. A tanítóság kivánságait összesűrítve, abban fejezhetem ki ez alkalommal, hogy azt kérik, a kultuszkormány gondoskodjon arról, hogy a tanítóság helyeztessék vissza abba a helyzetbe, amelyben már egyszer volt, vagyis az a sérelem, amely a 7000. számú rendeletben foglaltatik, reparáltassék. Ez a rendelet a magyar tanítói karban 9041 tanítót fokozott le és ugyanilyen arányban lefokozta az óvónőket is. Ez alkalommal a tanítósággal kapcsolatban csak pár kérdésre akarok kitérni. Kéthly Anna képviselőtársam, az elemi iskolai tanítóságot nem látja azon a színvonalon, amilyenen mi látjuk és amilyenen tényleg áll. A magyar tanítók minden tekintetben európai kulturszinvonalon állanak akár a képzettség, akár a tanítási eredmény tekintetében, mert meg kell állapi tanunk, hogy bár fizetésben nem kapják meg munkájuk ellenértékét, de teljes szívvel és lélekkel annak a nagy célkitűzésnek szolgálatában állanak, hogy az ország ismét nagy, erős és hatalmas legyen. Kérdem, kifogásolható-e a tanítóság szelleme ? A magyar tanítóság azon az állásponton áll, amelyen állotta múltban: 99°|o-ban, keresztény és nemzeti alapon és a vallásos iskola hive, mert megvan arról győződve, hogy konszolidációt, békét nyugalmat, és boldogabb életet csak hitvallásos aTapon való neveléssel lehet elérni. Ez abszolúte nem megy rovására azon ismeretanyag elsajátításának, amelyet egyébként a másik a valláserkölcsi alapot nélkülöző iskola is megad saját növendékeinek. A másik dolog, amelyet érintenem kell, az, hogy bár az utóbbi években már elnyugtatjuk az egész forradalmi időt, a tanítóságot egyik-másik helyen haza járóiélekként megvádolták azzal, hogy a kommunizmusban nagy részt vett. Ezek a kijelentések roppantul sértik a tanítóságot és pedig azért, mert aki közülök megtévedt, annakidején, megkapta megfelelő büntetését, a nagy többség azonban a Ieghazafiasabban és legelismerésreméltóbbTinódon viselkedett. Hogy ugy mondjam, nagyon sokan a tanítók közül kényszerítve voltak akaratuk elLnére, — mert, amint méltóztatnak tudni, a kommunisták részéről is, de meg a másik
