Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-47
134 r Áz országgyűlés hépviselöházának 47. ülése 1927 május 16-án, hétfőn. gató párt végre is a kisgazdapártnak a programmját tartotta meg nagyban és egészben, illetőleg erre épitette programmját, bizva a hazafias kisgazdaosztályban, és hisszük, hogy ezen az alapon elérjük azt, ami mindnyájunk kebelében van, és amiről nem kell sokat beszélni. Az a szegény nép nagy elismeréssel van a t. minister ur iránt, és azt hiszem, hogy az a tisztelet, amely az ő személyét övezi, társulni kivan a hálával, a hála érzetével abban az esetben, hogy ha az igen t. minister ur nemcsak a magam, hanem Szatmár, Bereg, Ugocsa vármegyei képviselőtársaim nevében is előadott kérést jóindulattal megfontolni lesz kegyes. A tételt különben elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen,) Elnök: Kivan még valaki szólni 1 (Senki!) A vitát bezárom. Minthogy a minister ur nem kivan nyilatkozni, a tanácskozást befejezettnek nyilvánitom és a rovatot, mint meg nem támadottat, elfogadottnak jelentem ki. Következnek a rendkivüli kiadások. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »Rendkivüli kiadások. Átmeneti kiadások. Polgári iskolák épületeinek helyreállítására és azok butorés tanszerbeli felszerelésének kiegészitésére és javitására: 16.000 pengő«. Elnök: Megszavaz tátik. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa) : »Beruházások. Polgári iskolák épitkezésére: 500.000 pengő«. Elnök: Megszavaztatik. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa) : »Bevétel. 1. rovat. Tandíjjövedelem: 631.400 pengő«. Elnök: Megszavaztatik. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »2. rovat. Községek hozzájárulása az állami polgári iskolák fentartási költségeihez: 23.360 pengő«. Elnök: Megszavaztatik. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »14. cím. Felsőkereskedelmi iskolák. Kiadás. Rendes kiadások. 1. rovat. Személyi járandóságok: 439.783 pengő«. Elnök: Megszavaztatik. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »2. rovat. Dologi kiadások: 81.927 pengő«. Elnök : Megszavaztatik. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »Rendkivüli kiadások. Átmeneti kiadások. Felsőkereskedelmi iskolák épületeinek helyreállítására és azok bútor- és tanszerbeli felszerelésének kiegészitésére és javitására: 25.000 pengő«. Elnök: MegszavaztatikUrbanics Kálmán jegyző (olvassa): »Bevétel. Eendes bevételek. Állami felsőkereskedelmi iskolák bevételei: 146.880 pengő«. Elnök: Megszavaztatik. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »15. cím. Szakiskolák és gyógyítva nevelő iskolák. Kiadás. Rendes kiadások. 1. rovat. Személyi járandóságok: 1,591.206 pengő«. Kocsán Károly! Kocsán Károly: T. képviselőház ! A kultuszminister ur nagyszabású kulturprogrammját akár élőszóbeli előadásában, akár Írásban rendkívül nagy élvezettel hallgatjuk és olvassuk A jövő nagy alapjait rakja le és fel akarja építeni Magyarország kultur-templomát Méltóztassanak azonban mégis megengedni, hogy ebben a nagy élvezetben, amelyben kétségkívül minden alkalommal részesülürik, abban az összhangban, amely kiséri ezt a nagyszabású kultúrpolitikai munkát, itt röviden kifejezést adjak nem annak a disszocáns hangnak, amelyet elfojtva tartanak a különböző tanügyi alakulatok munkásai, de amely kétségkívül sóhajtásként kiséri ezt a nagy munkát. Meg vagyok győződve, hogy erről a miniszter ur is tudomással bir és ismeri ennek megnyilvánulását széles ez országban. Még folytatódik az a nagyszabású építőmunka, amely iskolák emelésében, egyetemi épületek befejezésében, polgári iskolák alapításában és^ minden kulturszükséglet kielégítésében nyilvánul meg. Nem is teszem felelőssé a kultuszminister urat, mert hiszen szavaimat inkább a szomszédságában ülni szokott pénzügyminiszter úrhoz kell intéznem, hogy azok lelkét kell belevinni abba a nagy kulturmunkába, kell aprópénzre váltani és átvinni a széles néprétegekbe és prezentálni ezt a nagy munkát kifelé és befelé, akik bizony most már a forradalmak és az országvesztés után nyolc esztendő eltelte után is rendkívül nagy odaadással, igényeik teljes mértékű lefokozásával végzik ezt a nagy kulturmunkát és segítenek végrehajtani a kulturprogrammot. Valahányszor megnyilvánul a jogos kívánságok kifejezése, mindig azt a választ kapják, hogy amint egyszer az ország gazdasági helyzete rendbejön, ezek a kulturkivánságok fokozatosan ki fognak elégíttetni. Sajnos, nagyon hosszú ideig tart, amig az ország gazdaságilag talpraáll, ezért az a célkitűzés, amelyet a minister ur maga elé tűzött, minden erővel kell hogy eléressék, hogy az ország gazdasági helyzetének javulása következtében előállott pluszból elégítsük ki a magyar állam fentartó oszlopait és ezeknek a nagy programmoknak a végrehajtóit. Én jól tudom azt, hogy azt a nagy státust, amelyet az állami tisztviselők alkotnak, megbolygatni és abból különkülön kiszakítani egy-egy kategóriát nem lehet, hanem csak abba belekapcsolva, az egész vonalon kell és lehet segíteni. Maga az igen t. kultuszminister ur az előbb említette a középiskolai tanárok rendkívül siralmas helyzetét, és azt a felséges szép és magasztos hivatást, amelyet teljesítenek. Ha tehát a magasabb fizetési osztályban lévők is ilyen szomorú kulturális és gazdasági életet élnek, akkor milyen lehet azoknak a helyzete, akik a középiskolai tanárok szintjét sem közelitik meg. A részleteket nem akarom érinteni, hiszen azok, memorandumba foglalva, már hónapok, sőt évek óta ott feküsznek a kultuszminister ur asztalán, úgyhogy ismeri azokat a minister ur és az illetékes osztály is. Ezért összefoglalva és röviden csak meg akarom nevezni, hogy itt az elemi iskolai tanítói státus és az egyetemi tanári státus közötti tanügyi kategóriák, aminők a gazdasági szaktanítók, a gyógypedagógiai tanárok, a képezdei tanárok és külön a tanfelügyelői státus, mind mint a Mohamed koporsója lebegnek a levegőben. Ezzel azt akarom mondani, hogy ezeknél a fizetésrendezés nem olyan rendszerű, amelyet a kultuszminister ur, illetőleg elődje ugy a népiskolánál, mint az egyetemnél bevezetett, amelyet ma a legigazságosabbnak tartanak, hogy t i. kiki a szolgálati éveinek elteltével fokozatosan menjen a fizetés ranglétráján felfelé és ne szenvedjen hátrányt amiatt, hogy az előtte lévők esetleg fiatalok, hogy az előtte állók nem mennek nyugdíjba, hanem meghosszabbítják szolgálati idejüket. Szóval ezek a státusok nagy mértékben érzik még a szanálás után is, hogy teljesen mozdulatlan fizetési helyben vannak, számukra az előlépés sokkal nehezebb, mint más státusbelieknek. Ebből az összehasonlításból és a tényleges valóságból keletkezhetik az a keserű érzés, hogy nagyon nehezen élnek és nagyon nehezen tudnak megküzdeni a helyzettel. A kultuszminister ur nagybecsű figyelmébe alánlom tehát az általam megnevezett különböző státusok kérését, hogy amint lehet, mentől hamarább igyekezzék meggyőzni a pénzügyminister urat is arról, hogy e kérdés rendezése' elodázhatatlan és halaszthatatlan. Ezek a tanügyi státusok
