Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-45
Az országgyűlés képviselőházának 45. és támasztéka. Méltóztassék tehát a mélyen t. belügyminister! urnák a pénzügyminister ur figyelmét felhivni ezekre a veszedelmes ós káros következményekre vezethető jelenségekre és méltóztassék alátámasztani ezeknek a szegény embereknek exisztenciáját, t hogy cakugyan a rendnek és konszolidációnak lehessenek védői és alapjai. Azt is hallotam, talán köztudomású vagy pedig inkább szállongó hirek szólnak, róla, hogy a szegény közrendőröket a vendéglősök és kávéházasok néha megvendégelik. .A^nak nekik valamit, vagy egyes kereskedők adnak néha egy-egy ruhadarabot a gyermekek részére. Mikor ezek a hirek felmerülnek, egyszerre nagy magaslatra emelkedik a közitélkezés és maguk a felettes hatóságok is az alyen szerencsétlen emberrel szemben a legteljesebb sziget alkalmazzák, állásukba kerül, sőt a legsúlyosabb büntetésekben reszesitik őket. Ha ezek az éhező s ilyen rettenetesen fizetett és kínlódó emberek a társadalomnak bizonyos részvétét tapasztalhatják magukkal szemben, akkor ezekkel szemben ez a rideg felfogás nem állhat meg, csak olyan körülmények között, ha maga a belügyi kormányzat gondoskodik arról, hogy nekik anyagi gondjaik és ilyen nyomorúságos gazdasági helyzetük ne lehessen. Nem lehetünk annyira hipqkraták, hogy amikor ilyen szerencsétlen szegény páriái vannak ennek a szegény társadalomnak, ezeket arra kényszeritsük, hogy apostoli önzetlenséggel és nagy aszkétizmussal teljesítsék a maguk rettenetesen nehéz szolgálatát és a mi vagyonúnknak, életünknek és erkölcseinknek biztonsága az ő kezükre le—">n bízva. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy most az V. cím keretében folytatja a beszédét. Méltóztassék az 1. cím 1. rovatának keretébe visszatérni. Pakots József: Ezeket a kérdéseket csak azért voltam bátor itt felemlíteni, hogy megállapítsam azt a különbséget, amely az 1. cím és az 5. cím költségvetési tételei között fenforog. Nagyon kérem a mélyen t. minister urat, hogy annál a szociális érzésnél fogva, amellyel rendelkezik, amellyel a maga tárcája ügykörét ellátni kívánja, méltóztassék különös súlyt helyezni ezen szegény emberek rettenetes helyzetének megjavítására és ezzel csakugyan azt a rendet és konszolidációt szolgálni, amelyre hivatkozni méltóztatott. A címet nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik % Urbanics Kálmán jegyző: Éri Márton! Éri Márton: Tekintettel arra, hogy el kell mennem, elállók a szótól. Elnök: A képviselő ur elállott a szótól. Ki következik 1 Urbanics Kálmán jegyz: Bródy Ernő. Bródy Ernő: T. Képviselőház! Azt hiszem, hogy ennél a címnél helyesen hoztam szóba azt, amit tegnap beszédem elején fel emiitettem, tudniillik a városi törvényhatóságok újjáalakításának kérdését. Éri Márton mélyen t. képviselőtársam, amikor tegnap arról szólottam, hogy Szeged törvényhatóságában sem a virilisták jegyzékét... Elnök: Kérem, képviselő ur, a törvényhatóságok újjáalakításának kérdése ide a központi igazgatás személyi járandóságának rovatába egyáltalában nem tartozik. Bródy Ernő: Ahová ez tartozik, oda iratkozom fel. Elnök: Méltóztassék ott feliratkozni. Bródy Ernő: Kérem, hogy ezt a kérdést akarom itt szóba hozni. ülése 1927 május Í2-én, csütörtökön. Ű Elnök: Itt most nem napirendi indítványról van szó, a képviselő ur nem indítványozhatja, hogy erről tárgyaljunk most. Méltóztassék alkalmazkodni a költségvetés rovataihoz ós a szerint jelentkezni. Bródy Ernő: Majd beletanulok idővel. Elnök: Ezúttal a képviselő ur eláll a szótól. Ki a következő szónok? Urbanics Kálmán jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! A személyi és dologi kiadások megszavazásával kapcsolatban kétségkívül foglalkoznom kell azokkal a teendőkkel, amelyek a személyi ós dologi kiadásokkal kapcsolatosan a központi közigazgatás feladatát képezik. Hogy itt mindjárt megemlítsem, a központi igazgatáshoz tartozik legelső sorban a belügyminister urnák az a magatartása, amellyel a nagyközönség igényeivel szemben a közvetlen érintkezés szempontjából viseltetik. Az utóbbi időkben meg kell szokni, hogy a lapok napirendi rovatában az ember azt találja, hogy a ministerek nem fogadnak. Régente az volt a szokás, hogy a központi igazgatás élén álló minister urak legalább egy héten egyszer és különösen a belügyminister urak egyszer egy héten a köizgazgatási teendők körébe sorozott feladatok tekintetében meghallgatták magát a jogkereső közönséget is. Elébe járulhattak legalább hetenként egyszer. Mostanság ez vajmi ritka. Nagyon nehéz a minister urak elé jutnia a népnek és azoknak, akik a maguk igényével e tekintetben elébe járulni akarnak. Én tehát felhívnám a mélyen t. minister ur figyelmét, állítsa vissza azokat a régi törvénynapokra emlékeztető azon alkalmakat, hogy közvetlenül járulhassanak a minister ur elé időközönként azok, akik panasszal kivannak élni a maguk igaza vagy vélt igaza tekintetében. Tegnap azt méltóztatott mondani mélyen t. minister ur — ami körülbelül idevág, — hogy utasításokat ad referenseinek, hogy csak a közvetlenül érdekelteket, vagy képviselőiket avagy hozzátartozóikat fogadják. Azt gondolom, hogy nem az a központi igazgatás feladata, hogy megszorító rendelkezések adassanak ki, hanem a központi igazgatásnak a feladata az volna, hogy bizonyos időben a köztisztviselő mindenkit fogadjon, akinek jogcíme van arra, hogy elébe járuljon, A legkevesebb jogcím az, hogy valaki unokatestvérét küldje oda, mert hiszen nem követelnek tőle igazolványt arról, hogy ez a rokonsági fokozat fennáll-e és ezzel a protekciónak becsempészése van intézményesen biztosítva. Az a légkevesebb: kijelenteni, hogy hozzátartozója, hogy így bejuthasson. (Scitovszky Béla belügyminister: Hát mi a jogcím!) Intézményesen ezen ugy lehet segíteni, hogy akinek köze van valami ügyhöz, akit az ügy érint mert személyes joga fennáll és igy virtuálisan érinti az ügy, azzal járul a minister vagy az alája rendelt tisztviselő elé, hogy az- ő virtuális jogát mennyiben érinti az a dolog. Itt van mindjárt az állampolgársági kérdés, amely közvetlenül a központi igazgatás jogkörébe tartozik. Azt mondotta tegnap a belügyminister ur, hogy körülbelül negyvenezer akta hátraléka van az állampolgársági kérdésnek és igen helyesen kiemelte, hogy itt nagy körültekintéssel és gondossággal kell eljánnli az államrezon szempontjából és azért is, hogy olyanok, akik nem érdemesek a magyar állampolgárságra, valahogy azt meg ne kaphassák. Én ezt aláírom, kétségtelen azonban, hogy ezeknek az aktáknak az elintézése nagy nemzeti érdek. Ezek 1*
