Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-45

4 'Az országgyűlés hépviseUházánah 45. ülése Í927 május 12-én, csütörtökön. jóakaratú kezelése azért fontos, mert minden egyes igénylő, aki magyar állampolgár kivan lenni, már magában hordja a nemzeti eszméért való hűséget s engedelmet kérek, a lelkekben a minister ur sem tud olvasni, de ha akták bizonyitják, hogy valaki büntetlen előéletű és erkölcsileg kifogástalan, akkor nem lehet a származás egyéb kellékeivel foglalkozni. (Egy hang: Ebben igaza van!) Bocsánatot kérek, méltóztassék csak referenseit megkérdezni; kutatják nemcsak azt, hogy valaki hol született, hanem kivánják az apja és a nagyapja származási bizonyítványának becsatolását. Tudok eseteket, hogy olyan helyekről származó emberek, ahol az orosz hordák elégették az anyakönyveket, vagy ahol a háború alatti szomorú és bennünket sajnálatosan érintő hadviselési körülmények folytán elvesztek ezek az okiratok, — most itt élnek ezek az emberek, nem olyanok, akik megszállt területen laknak ós az opcionális törvény és a trianoni békeszerződés értelmében való nehézségekkel küzdenének, hanem akik itt vannak az ország

1 fővárosában és az ország nagy városaiban, itt született, itt élő magyar emberek, jótékony emberek, itt élő olyan állampolgárok, akik az állam terheiben igen hatékonyan résztvesznek: nem képesek magyar állampolgárságukat megszerezni azért, mert nem tudják onnan, azokról a területekről apjuk és nagyapjuk születési bizonyítványait beszerezni. Ezen egy kevés liberális felfogással és kezeléssel segíteni lehetne. Itt nincsenek trianoni akadályok; itt nincs semmiféle akadály és azt tartom, hogy minden óra, amellyel elodázódik ennek a kérdésnek elintézése, minden óra, amellyel a fogyatékos létszám kibővitésót. a magyar állampolgárok szaporításának lehetőségét elodázzuk, egy végtelenül szomorú és végtelenül súlyosan latbaeső körülmény a tekintetben, hogy a mérven t. minister ur ezt a kérdést hogyan fogja fel. Technikai akadályok ilyenkor ne létezzenek. A minister urnák nincs szüksége arra, hogy a pénzügyminister urat hívja segítségül a tekintetben, hogy adjon módot arra, hogy Valamelyes ujabban 'Szervezett tisztviselőkarral tudia ezt elintézni. Én a berendelés módszeréhez folyamodnám, éspedig nem is kell feltétlenül a ministeri büróban lenni annak, aki ezt az admiisztrativ teendőt elvégzi, ha decentralizálva kiosztja a főfelügyelet! joga alá tartozó tisztviselői karnak . ezeket az aktákat és lelkükre köti, hogy igyekezzenek azokból minél többet kedvezően elintézni a magyar állam nemzeti szupremáciájának előnye okából, hogy a magyar állampolgárok létszáma mennél inkább szaporítható legyen. Akkor egy hónap alatt feldolgoztathatja^ ezeket az ország törvényhatósági tisztviselői karával és nincs szükség arra, hogy ott ácsorogjanak az állampolgárságért könyörgő magyar emberek a ministeri folyosókon. Hiszen arra kell törekedni, hogy mentől többet kaphassák meg a magyar állampolgárságot és minél több magyar ember válhassék belőlük. Ami a honossági kérdést illeti, e tekintetben az a zűrzavar, amely eleinte a trianoni szerződés alapján előállott, most már megszűntnek tekinthető, mert hiszen a magyar állampolgárság elnyeréséről szóló alaptörvény az 1879:L. te, amint a minister ur is volt szíves kiemelni, és ez a törvény megadja a módot ós lehetőséget arra, hogy minden skrupulus nélkül annak, aki fedhetlen előéletű, erkölcsi bizonyítvánnyal rendelkezik, aki nem büntetett és nem rovotteléletü és különösen a magyar nemzeti eszmével szembe helyezkedését '' semmiképen sem dokumentálja, joga van ahhoz, hogy a magyar állampolgárság közjogi jogosítványát megszerezze. (Helyeslés.) Annak az államnak, amely erkölcsi jogosultságot érez arra, hogy adót szedjen valakitől, mint magyar állampolgártól, ugyanannak az államnak erkölcsi kötelessége megadni a jogosítványt is s nemcsak a fizetési kötelezettséget. Talán itt lehetne felemlíteni, mert hiszen ez is a központi igazgatás s felügyelet körébe tartozik, amit a mélyen t. minister ur a választói jogosultság tekintetében mondott, mondván, hogy ezidőszerint nem kíván foglalkozni ezzel a kérdéssel. Én a mélyen t. Ház előtt csak egy megkülönböztetést volnék bátor jellemezni és ez a következő. Egy olyan ország, amelyben kétféle választói jogosultság uralkodik, meg van akadályozva a nemzeti egység felépítésének erkölcsi lehetőségében, mert ha a mélyen t. minister ur bizonyos kerületben nem tartja érettnek a népet arra, hogy ugyanazon jótéteményben részesüljön, mint a nagyvárosi lakosság, akkor megkülönböztetést tett politikai érettség tekintetében Magyarországnépessége között. Nem méltóztatik észrevenni, mekkora veszedelem rejlik ebben, akárhogyis mérlegelik? Elismerem, lehet az a felfogás is jogosult, hogy azt tartják előbbrevalónak, ahol a nyilt szavazást léptetik életbe és azt mondják, — amint azon az oldalon mondani szokták, — hogy a magyar nép jellemével jobban összefér a nyilt szavazás. Ha ezt vallják, akkor a városi lakosságot kisebbítik le, mert azt mondják, hogy mi városi lakosok nem érdemeljük meg ezt a nyilt karakteres választójogot, amely a többségi párt programmjában van. Szabad ezt a kísérletet megtenni; szabad ugy ideállítani a fővárost és Magyarország nagy városait, hogy erre a megkülönböztetésre legyenek ráutalva és kényszerítve? Szabad-e azt hirdetni, hogy ezeknek nem jár ki a többség által helyeselt választójog? (Helyeslés.) Akár igy, akár ugy van a dolog, figyelmébe ajánlanám a mélyen t. minister urnák Grünwald Bélának »A régi Magyarországa című nagyszerű tanulmányát, ahol kimutatja, hogy mindenüt és' minden alkalommal, a régi rendi szervezetben is, amikor családi megkülönböztetések szerint gradualiter állapították meg a választói jogolsultság tekintetében a jogosítványok többségét vagy kisebbségét, hanyatlás állott be a magyar közéletben. Csak egy egységes társadalom, csak egy egységes választójoggal biró nemzeti akarat az, amely érvényesülve az igazi konszolidációt szolgálhatja. Elnök: Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy beszédideje lejáróban van. Méltóztassék befejezni. (Rothenstein Mór: Az a jó kis házszabály!) Gál Jenő: Még egy körülményt szeretnék a mélyen t. Képviselőház ügyeimébe ajánlani az általános igazgatás szempontjából és akkor ennél a pontnál nem fogok tovább időzni. A mélyen t. belügyminister ur volt szives felemlíteni, hogy programmja a központi igazgatásnál a főfelügyeleti jog körében annak a nép; szerüsitésnek az emelése, amely a tisztviselői kart a közönséghez való viszonyában kell, hogy jellemezze. Én a következőket ajánlom figyelmébe a minister urnák és nagyon kérem, ne méltóztassék ezt se animózitásnak tekinteni, sem valamelyes olyan velleitásnak, amely nem adná meg a rokonszenvet a köztisztviselői kairnak. Kétségtelen, hogy a köz-