Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-47
r Az országgyűlés képviselőházának osztály családjai fekszenek súlyos műtétek után és maguk bevallják, hogy azok egy magánszanatórium költségeit viselni egyáltalában nem tudnák, (ügy van! jobbfelől és a középen.) T. Ház! Pécset az egyetemmel kapcsolatban tuberkulózisszanatóriumot szándékozunk létesiteni, Pécs városával és Baranyamegyével összefogva. (Általános helyeslés.) Magyarország, sajnos, a tuberkulózis hazája. Nálunk tehát miínden falusi orvosnak tulaj donképen specialistának kellene lennie a tuberkulózisban és ebhez nem elégséges az, amit a klinikákon látnak;. Miért? Mert a klinika gyors forgalomra kénytelen dolgozni, annak a tanárnak mindenféle betegséget be kell mutatnia, tehát egy-egy beteget hosszú ideig ott vissza nem tarthat. A tuberkulózisnak lefolyása pedig akár letális, akár pedig gyógyulásra vezet az esetek nagyobb részében, krónikus lefolyású betegség, sokáig kell megfigyelni s ezt a klinikák keretében megoldani nem lehet. Ha azt akarjuk, hogy a leendő magyar orvos a tuberkulózisból egész folyamatokat lásson kifejlődni, akkor a belklinikákkal kapcsolatban ilyen klinikai szanatóriumokat kell létesiteni. Ilyent létesítünk Pécsett, a Mecsekben, ahol aránylag a legkedvezőbbek a klimatikus viszonyok, — sajnos csak aránylag, mert hiszen a Tátrát elvesztettük. Debrecenben az egyetem központi épületének megépítéséhez látunk hozzá. Ez az f első nem klinikai építkezés az én ministerségem alatt. Szükségessé vált azért, mert az egyetem alapítása alkalmával az ottani református egyházzal olyan megállapodás jött létre, hogy bizonyos idő múlva mi a kollégiumot' fel fogjuk szabadítani. Azért tehát, hogy visszaadhassuk az épületet és eleget tehessünk szerződéses kötelességünknek a református egyházzal szemben, a központi épületet meg kell építeni. Ezen a helyen meg kell emlékeznem Szeged és Debrecen városának monumentális áldozatkészségéről. Szeged a mostani nehéz körülmények között 5,200.000 aranykoronával, Debrecen 5,700.000 aranykoronával járult a klinikai építkezések költségeihez. (Zajos éljenzés és taps.) Ez az, ami egyáltalán lehetővé tette, ihiogy ezeket az intézményeket megteremthessük, mert tisztán az állami költségvetés terhére ezeket a nagy összegeket természetesen nem vállalhatnám. A régi klasszikus liberalizmus világában világszerte — itt tehát nem lehet csak a magyarságot érintő szemrehányásról szó — sokan ugy csinálták a főiskolai politikát, hogy csak intézeteket adtak és azt mondták, hogy az ifjúság gondozása a társadalom feladata. Ez már akkor sem volt helyes, de hogy lenne ez, helyes és igaz ma egy elszegényedett országban. Ma nekünk nagy gondot kell fordítanunk a diák-szociális intézmények megteremtésére. Ezt a célt szolgálja az az évi egymillió pengőt kitevő ösztöndíjakról szóló törvényjavaslat, amelyet a t. Ház már elfogadott. Ezt a célt szolgálja, hogy Szegeden megvásároltuk a Demke ma fölöslegessé vált internátusát, tekintettel arra, hogy ezt akkoriban Délmagyarország céljaira alakították s az épületet állami támogatással megnagyobbítjuk. A polgári iskolai tanárképzőt ott helyezzük el. A csanádi püspök is szándékozik a maga részéről Szent Imrekollégiumot létesiteni Szegeden. Legyen szabad itt egy pillanatra megállanom a polgári iskolai tanárképzés kérdésénél,' 47. ülése 1927 május 16-án, hétfőn. 117 amelyet Bleyer Jakab igen t. barátom tett szóvá. Azt mondotta ő, kár, hogy én ezt az egyetemre viszem. De viszont maga is elismerte, hogy a pedagógium ma már nem az, amilyen volt, amikor az öreg Gyertyánffy megteremtette. Amikor a gazdasági akadémia, amely eredetileg középiskola volt, főiskolává lett, amikor minden főiskolává lett, ami kissé erősebb szakiskola volt, akkor a pedagógium. ból és az Erzsébet-nőiskolából is polgári iskolai tanárképző főiskola lett. Most tehát az a helyzet, hogy a négy filozófiai kar mellett van még két ilyen csökevény filozófiai kar, azzal a különbséggel, hogy ott nem rendes tanári nivón, hanem magántanári nivón álló tanárok vannak, mint ahogy a négy jogi karunk mellett van még három felekezeti jogakadémiánk is. Én tehát igenis kerülni akarok minden felesleges költekezést, de viszont azt kérem, hogy nekem, az ügy technikusának méltóztassék megengedni, nem ittlévő tényezők, mert ebben a tekintetben soha nyomásnak nem voltam kitéve, hanem kivül álló tényezők — hogy én állapítsam meg azt, hogy hol szüntessek be valamit, mert hiszen ha ezt a három felekezeti akadémiát eltöröljük és ezt a két pótfilozófiai kart átszervezzük is, ezzel a magyar kultúrának semmiféle életszervében semmi kár nem esik, ezzel csak a túltermelést — amitől olyan sokan félnek — csökkentjük és ugy oldjuk meg ezt a kérdést, amint az igényeinknek megfelel. A következőkre hívom fel Bleyer igen t. barátomnak, mint szakembernek a figyelmét. Egyik külföldi kultuszminister kollég'ám most már az elemiiskolai tanítókat is érettségi után akadémiára viszi, tehát itt megvan az egyetemi színvonal. Arra, sajnos, nekem nincs meg a módom, hogy érettségi után akadémiára küldhessem őket. Méltóztatnak tebát látni, hogy ők a középiskolai tagozatnál tartanak, ott, ahol mi a polgári iskolák tekintetében vagyunk. De amikor nekem rendelkezésemre áll á filozófiái fakultás arra. hogy a polgári iskolai tánárt az ő főtárgyában jól kiképezzem, mégis a jobb iskola mellett állok, annál is inkább, mert ha megmutatom a részletes tervet ugy. ahogy azt kidolgoztam, meg vagyok győződve arról, hogy az én t Bleyer barátom meg fog nyugodni ebben a megoldásban. Azért is nagy súlyt helyezek erre a megoldásra, mert azok, akik Pesten nevelkedtek, mindig visszakívánkoznak ide. Nálam polgári iskolai tanár vagy tanárnő nem volt más ügyben audiencián, csak azért, hogy visszahelyezését kérje Pestre, vagy Pest környékére. A polgári iskola pedig nem a nagyváros típusa; ott is van polgári iskola, de ez a tipus mégis a közép-, sőt a kisebb gócpontok iskolatípusa. Nekem tehát olyan tanár- és tanárnősreneráci ó kell, amely magát jól érzi abban a környezetben, onnan el nem kívánkozik, s amely nem viszi bele még a hallgatók lelkébe is ezt a hihetetlen sóvárgást a főváros után. Visszatérve a diákjóléti intézményekre, Pécsett felekezeti alapon létesül a Szent Mórkollégium, mi pedig a magunk részéről egy állami Nagy Lajos-kollégiumot szándékozunk létesiteni. Debrecenben pedig, mihelyt a központi épület felépül, a református egyház az internátust a régi kollégium épületében akarja elhelyezni. Mint méltóztatnak Látni, ezen a téren lassanként kielégítjük a szükségleteket. Hogy pedig a külföldi kollégiumokban az akció kifejlődőben van, azt egy nemrég tárgyalt törvényjavaslat tárgyalása során voltam bá* tor elmondani.
