Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-47

118 Az országgyűlés képviselőházán Bővebben szóltam nemrégen tudományos kutatóintézeteinkről is, amelyekkel szemben szintén a parlamenten kivül észrevételek me­rültek fel. Ebben a tekintetben örömmel mu­tathatok rá arra, hogy olasz kollegám, Pietro Fedele abban a nagy budgetbeszédben. amelyet épen akkor mondott, amikor Rómában, voltam, ugyanazokat a gondolatsorokat fejtette ki, amelyeket én 1925 végén, a természettudományi kongresszus megnyitása alkalmából mondot­tam. Azt fejtegette, hogy még a francia forra­dalmi eszmék is kezdenek anokronizmussá válni, de amit Galvani nyomán Volta, a nagy fizikus kitalált, az valóban megváltoztatta a világ képét. — Ezt mondotta Fedele, hogy alá­támassza a természettudományi kutatás jelen­tőségét a én azt mondom, hogy igen nagy hibát követnénk el. ha ezen a téren is nem tarta­nánk lépést Európa fejlődésével. (Igás! Ugy van!—Élénk helyeslés.) A 80-as években mi is megcsináltuk a magunk Operáját, pedig az Operának fényes felépítése és szubvencionálása Budapest akkori helyzetében és méretei között bátran luxusnak lett volna nevezhető, ha ezt a szót akarjuk használni. Ma a természettudo­mányi kutatások vannak előtérben és ha nem akarunk balkánizálódni, akkor nem maradha­tunk el a nyugati államoktól ezen a téren sem. A tudományos intézetek azok. amelyekkel fel­kelthetjük irántunk a külföld figyelmét. Milyen felemelő érzés, hogy Bécsben a magyar törté­neti intézetben állandóan három németbiro­dalmi tudós, többnyire porosz tudós kutat és annak fejében hat magyar tudós folytathat kutatást a dahlemi intézetben. Ugyanilyen ér­deklődés mutatkozik a halbiológiai intézet iránt. Erre a célra ugyanis csak egy tengervizi, sósvizi intézet állt Nápolyban rendelkezésre. Az egész világon óhajtották egy ilyen nagyarányú édesvizi intézmény létesítését és ide a nyár fo­lyamán az összes természettudományi intéze­tek, filozófiai,karok természettudományi fakul­tásai és az orvoskarok elméleti intézetei jófor­mán átteszik székhelyeiket és egy kellemes ter­mészeti környezetben folytathatják azokat a ku­tatásokat, amelyekre a tanévben alig marad idő. Ezúttal nem akarok bővebben szólani köz­gyűjteményeink fejlődéséről, csak örömmel je­lentem be, hogy a visszakapott Korvin-kó­dexekből és a remélhetően Ausztriától is visz­szakapható Korvin-kódexekből valamit talán rekonstruálni is tudunk Mátyás király könyv­tárából, úgyhogy ezután majd nemcsak arról beszélhetünk, hogy vannak egyes kódexeink, hanem rámutathatunk majd egy könyvgyűjte­ményre is: lássátok, ez az. amit a balsors Má­tyás király nagy alkotásából meghagyott. Itt van a gróf Apponyi Sándor-féle könyv­tár, amelynek felállítása folyamatban van. Egész bátran elmondhatjuk tehát, hogy a Nem­zeti Múzeumban, az Országos Levéltárban olyan munka lüktet, ami valóban nagyjelentő­ségűnek mondható s amit öröm nézni. (Igaz! Ugy van! — Élénk helyeslés.) Én nagy örömmel hallottam a vitának a művészeti politikára vonatkozó részét, amikor egymásután szólaltak fel Beek Lajos igen t. képviselő ur, továbbá Karafiáth Jenő és Far­kas Elemér igen t. barátaim. Ebben az egész magyar közvélemény érdeklődésének megélén­külését láttam a művészeti kérdések iránt. Köszönöm ugy a kormánypárti, mint az ellen­zéki részről elhangzott felszólalásokat Sokan kifogásoltak egyet-mást — talán joggal is, — de nekem erőt ad az, ha rámutathatok arra, h é7. ülése 1927 május Í6-~án, hétfőn. hogy igenis, ebben a Házban ilyen törekvése­ket látok, hiszen egy parlamentáris minister semmiből másból nem merithet erőt, mint a nemzetnek a parlament révén megnyilatkozó támogatásából és abból, hogy politikáját he­lyeslik. (Helyeslés.) Egy jobb idő hajnalhasa­dását láttam mindebből azzal a korábbi gya­korlattal szemben, hogy mindent, ami a ma­gas kultúra érdekében történik, luxusnak mi­nősítettek, most pedig a nemzeti élniakarás érdekében követelnek tőlem még többet. (Élénk éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) Belátom, hogy súlyos az állami szinházak helyzete, de valami javulás mégis mutatkozik. A Nemzeti Szinháznál a múlt évi költségvetés 024.000 pengőjét 750.000 pengőre emeltük fel ebben a budgetben, a beruházási hitelből pedig 100.000 pengő van erre a célra rendelkezésre bocsátva, úgyhogy az emelkedés 226.000 pengő. Az Operaháznak a fedezete 1,696.000 pengőről 1,800.000 pengőre emeltetett] fel, és ezenkivüla hasznos beruházásoknál erre a célra még 100.000 pengő szolgál, úgyhogy itt is 204.000 pengő emelkedés mutatkozik. Egyébként pél­dául a díszletek és a kosztümanyag olyan mértékben használtatott el, hogy az Operában ujab operákat nem is voltunk képesek szinre­hozni. A római kollégium alapítása alkalmat fog adni fiatal^ művészeinknek arra, hogy az örökváros művészi miliőjéből merítsenek in­spirációt, és az iskolázásnak ez a beállítása talán meg fogja nyugtatni azokat a konzerva­tív irányú férfiakat is, akik itthoni képző­művészeti főiskolánk egyes ateliéreinek mo­dern irányzata miatt nyugtalankodnak. Ne­kem kultúrpolitikai meggyőződésem az, hogy egy magánember vásárolhat olyan képet, amilyen neki tetszik ós azt a képet akaszthatja szobája falára, amelyen szemét örömmel legel­teti, de a kultuszminister, aki az állam pén­zeivel sáfárkodik, a maga egyéni Ízlését nem szubsztituálhatja a történelem utólagos Ítéle­tének. Nekem megértést kell mutatnom min­den irányzattal szemben, akár tetszik az ne­kem egyénileg, akár_ nem, csak egy feltétel van: hogy az az irányzat tehetséges legyen. (Ugy van! Ugy van!) De mondom, a római in­tézet mindenesetre meg fosna nyugtatni azokat, akik konzervatív irány hivei, mert hiszen Róma históriai levegőjében természetesen in­kább a kötött és történeti múlt fogja a fiatal magyar festőket, szobrászokat, zenészeket, iparművészeket inspirálni. Az összes állami építkezéseknél gondom van arra, hogy azokat művészileg diszitsük, mert hiszen a művészeti célokra rendelkezésre álló összegeket különféleképen lehet felhasz­nálni. Én azt óhajtom, hogyha nagyobb épüle­tet létesítünk, azt művészileg is diszitsük. (He­lyeslés.) így az Országos Levéltárat Dudics magyar történelmi freskóciklussal disziti, Sidló, az ifjabb Stróbl és Széntgyörgyi szob­rászok pedig három lovascsoportozatot készí­tenek a kisplasztika számára. Azt hiszem, hogy a képviselőháznak a művészet iránt érdeklődő tagjai a tavaszi tárlaton látták és talán örö­mük is telt abban, hogy aktok, portrék és hősi emlékművek után, amelyekre ma utalva van­nak a művészek, végtére már a kompozíciókra is rákerül a sor. Tihany számára Vaszary egy dekoratív paneaut, Pásztor pedig plasztikát készit. A csillagvizsgálóban szintén egy női alak fogja szimbolizálni a szférákba behatoló emberi szellemet, a debreceni felvételi épület számára pedig Rudnay és Iványi-Grünwald festenek a falra alkalmazandó olajfestmé­nyeket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom