Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-47
112 r Á£ országgyűlés hépviselöházánah 47. ülésé 1927 május 16-dn, hétfon. leventemozgalomnak ebben az országban való megszervezése, tehát ez az, amit én ugy fejeznék ki, hogy: a sport demokratizálása, általánossá tétele, kivitele a legutolsó faluba is. (Helyeslés.) De ezzel nem érhetjük be. Itt van mindjárt a cserkészmozgalom, amelynek dotálása végett először vettem fel a kultusztárca rendes kiadásai közé 40.000 pengőt. (Élénk helyeslés.) De itt sem szándékozom megállani, hanem testnevelési célokra a beruházásokból most rendelkezésemre bocsátott 500.000 aranykoronából 100.000 pengőt kivánok juttatni a cserkészeknek, a táborozásokhoz szükséges sátrak és egyéb felszerelések biztositása végett. (Élénk helyeslés és taps.) Ezenkivül sportpályákkal kell ellátni elsősorban a főiskolai ifjúságot, amelynek körében nagy testnevelési és sportolási kedv mutatkozik. Azt hiszem, hogy ez az 500 ezer aranykorona a beruházások körében csak az első lépés a testnevelési programm végrehajtása felé. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: Ha világosan méltóztatnak közbeszólni, szívesen reflektálok, de a nagy zajban nem tudom kivenni az egyes kifogásokat. (Szabó Imre: Világosan megmondom, hogy amunkások a szemétdombokon és az utcán sportolnak! — Ellenmondások jobb felől.) Tessék megmondani az. egyes sérelmeket, nagyon szívesen fogok rendelkezésre állani, de általában azt mondani, hogy a munkások a szemétdombon sportolnak, mégis egy kicsit túlzás és kevéssé parlamentáris beállítás. (Szabó Imre: Módját fogom ejteni! — Várnai Dániel: A munkás sportegyesületeket semmivel sem méltóztatik segélyezni! — Zaj. — Elnök csenget.) Nem szándékozom támogatni a jövőben sem azokat a sportegyesületeket, amelyek politikai okból, politikai célzattal és esetleg politikai mezben létesülnek. (Taps a jobboldalon és a középen. — Rotheiistein Mór: Mi az az esetleg!) A testnevelés általános nemzeti érdeket szolgál s a testnevelési szervezetek keretében a munkások is részt vehetnek; de hogy a munkások részére a szociáldemokrácia a maga politikájának propagálására szervezeteket csináljon, azt támogatni megint nem fogom és ezt nyilt sisakkal meg is mondom. (Élénk helyeslés és taps a jobb oldalon. — Gaal Gaston: Miért nem mehetnek he a többi spiotrt egyesületibe 1 ez elzárkózottság. — Szabóky Jenő: Olaszországban minden gyárnak megvan a sporttelepe! — Zaj.) Miután eddig röviden exponáltam azt, hogy a valláserkölcsi nevelés és testnevelés érdekében minő akciók vannak folyamatban, át kivánok térni a kultuszministerium jelenlegi akciójánaki főtengelyére, a népoktatás fejlesztése érdeklében tett intézkedésekre. (Halljuk! Halljuk!) Ugy érzem, hogy ezen a téren nagy lépéssel fogunk előre menni, mert a pénzügyminister ur ahhoz a másfélmillió pengőhöz, amely népiskolai beruházásokra a budgetben írendelikezésre áll, a hasznos beruházásokból további 8 és félmillió pengőt bocsátott rendelkezésemre, (Éljenzés.) úgyhogy) az 1927/28. évi épitési kampányban 10 millió pengő, tehát megfelelő fedezet áll népiskolai épitkezésre rendelkezésre. (Gaal Gaston: Néha azok is csinálnák okosat! — Derültség.) Ha most mar végigtekintem az eddig kifejtett akcióink eredményeit, ez a be nem iskolázott tankötelesek számának csökkenésében! nyerhet elsősorban kifejezést. Az 1921/22-es tanévben, amikor a kultüszministeri széket elfoglaltam, 147 ezer 6—12 éves, tehát mindennapi tanköteles volt beiskolázatlan, az összes létszámnak tehát 14%-a, 1922/23-ban 129 ezer, tehát lS-6%-aJ, <1923/24-ben 93J600, vagyis 11:8%, 1924/25-ben 49.000, vagyis 6:4%, 1926/27-ben pedig az összesen 781.000 mindennapi tankötelesből 23.000, vagyis 3*3%. (Taps a jobboldalon és a középen.) A 147.000 beiskolázatlanról és a U%-xól tehát lementünk 23.000-re ós 3-3% -ra. (Éljenzés.) ' Ha most már azt méltóztatnak kutatni, micsoda eszközökkel értük el ezt az eredményt, erre azt a választ adom, hogy egyfelől a leglényegesebb momentummal, az emberrel, a tanerővel, az iskola mozgatóerejével, a tanítóval, a tanítói létszám emelésével, másfelől uj tantermiekkel és tanitói lakások építésével. Az öszszeomlás után csonka Magyarországon volt 3099 állami és 12.018 nem állami, tehát polgári községi és felekezeti tanitói állás, összesen 15.117. Ma van 4374 állami tanitói állás, továbbá az állami iskolákban 94 önálló hitoktató és 12.711 nem állami népiskolai tanerő, összesen 17.179. Emelkedett tehát a tanitói állomások számai 2062-vel s 2062 uj tantermet nyitottunk meg és —• amint látni fogjuk — meglévő tantermeinket is megnagyobbítottuk. Mert a második eszköz, amelyei elértük a beiskolázási arányszámnak ezt a rendkívül kedvező javulását, az uj iskolák építése volt. Ha ezt a 23 ezer most iskolába nem járó tanulót akarnók beiskolázni, 50-es létszámból kiindulva, 460 tanterem elégséges lenne. Csakhogy a dolog nem áll ilyen egyszerűen, mert hiszen ezek nem azért nincsenek beiskolázva, mintha a tankötelezettség nem hajtatnék végre, hanem azért, mert szétszórva laknak tanyákon, majorokban és egyébként is túlzsúfolt iskolákkal biró helyeken. Itt tehát sokkal nagyobb iskol&épitési akcióra van szükség, mint 460 tanterem létesítésére. Először is a tanyavilágban! már a 30-as létszám számára is kénytelenek vagyunk iskolákat létesíteni. (Helyeslés.) Itt vannak a túlzsúfolt iskoláink, amelyeknél a túlzsúfoltságot feltétlenül meg kell szüntetnünk, mert hiszen Bleyer Jakab igen t. barátom, aki elsőrendű pedagógus, rámutatott arra, hogy a magyar iskola legfőbb rákfenéje a magas létszám, ahol az a tanerő azzal a nagyszámú ifjúsággal, különösen a modern módszerekkel, nem boldogulhat. Itt vannak a váltakozó oktatással biró helyek, ahol délelőtt egyik csoport jön, délután a másik csoport. Hiszen, ha 2000 uj tanítót állitottasm be és nem volt tantermem, mást nem csinálhattam), mint hogy váltakozó oktatást szerveztem, amelyet fokozatosan meg kell szüntetni. (Helyeslés.) De még szükségesebbé teszi az épitési akció igen erélyes továbbvitelét az, hogy lassanként megint békebeli létszámok mutatkoznak az első osztályba való felvételnél. Hiszen már ebben az évben jött az 1920/21. év születése, tehát egy normális év, és csak egyedül Újpesten várakozáson felül 10 uj első osztályt kellett megnyitni. Ez rendkivül örvendetes esemény, mert ebből látszik, hogy a születések arányszáma felszökött. Ha mi azonban az iskolai épitkezések terén nem tartunk lépést ezzel, valamint azzal a ténnyel, hogy a háborús évfolyamok megszűntek, akkor megint visszaesünk és a statisztika romlani fog. Nem lehet ilyen nagy akciót ötletszerűen folytatni 1 . Nem lehet ugy vezetni, hogy odaadom azt az iskolát, ahol kérelmeznek az emberek. Ilyen nagy akciót csak az egész or-
