Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-47

108 "Az országgyűlés képviselőházának 47. ülése 1927 május 16-án, hétfőn. akkor ezt a kérdést igazság'osan, békeszeretően és megértően kell megoldania. T. Ház! Hiába nem szabad valamelyes institúciót más néven nevezni: a körülírások mindig megölik az életet. Ha körülírásokkal mondjuk, hogy a numerus clausus intézménye, amellyel a Pázmány Péter tudományegyetem kapuját felekezeti alapon nem léphetik át, nem felekezeti kérdés, akkor eltagadjuk az igazságot. Azt kell megállapítanom, hogy e mögött a halieri törvény antiszemitizmusa még mindig él, mindaddig, amig egy miniszter bátor szóval oda nem áll és ezt a felekezeti .jellegű kérdést ki nem irtja a képviselőház hozzájárulásával a magyar törvénytárból. Mélyen t. Képviselőház! Ez igy van és nem tehetek róla, hogy én most oly szeretetteljesen idézem a Mussolini-féle elveket és igazságokat ezen a téren, nem politikai meglátásokkal, hanem egyszerűen kulturális meglátásokkal. Amikor Mussolini kiadta 1923 október 7-iki rendeletét és telefonon elrendelte, hogy meg kell hivni a diákokat és egy lira beiratási díj ellenében a tandíjat elengedte, ellátta őket könyvekkel és amikor hirdették az olasz államférfiak, hogy a künn tanuló magyarok jó magyarok és a magyarságnak pionírjai: akkor joggal mondhatjuk, hogy Mussolini jobban ápolja, jobban melengeti azt a tant és azt az érzületet, amely itthon a megbékéléshez vezet, mint azok, akik itthon szóval hirdetik ezt, de cselekvéseikkel rácáfolnak a megértés tanára. Mit szól például, igen t. képviselőtársam, ahhoz, ha Mussolininek, aki példányképe ma a kormányzat legtekintélyesebb férfiainak, akivel ezt a szerződést megkötöttük, amelyet be fogunk cikkelyezni és amelyre eg*y darab magyar jövendőt építettünk, felolvasom azt a nyilatkozatát, amelyet erre a tanszabadságot megvalósító rendeletére tett. Ez pedig igy szól: (olvassa): »Ellenségeim azt hirdetik rólam, hogy antiszemita vagyok. Kérem, cáfolja meg ezt a leghatározottabban. Vegyék tudomásul, hogy senki előtt zsidóéi lenes nyilatkozatokat nem tettem, senkinek zsidóellenes cselekedetre megbízást, biztatást nem adtam.« ÍHaller István: Félszáza lék zsidó! Könnyű nekik!) A fasizmus nem jelenthet gyűlöletet az olasz zsidókkal szemben, akiknek háborús áldozatait, mint katona, én is ismerem és közelről láttam. Nem láttuk-e idehaza is azokat a yéráldozatokat, a bátorságnak azoikat a rettenthetetlen példáit, amelyek megjutalmazására a királytól kezdve végig a főhercegek és hadosztályparancsnokok' érdemrendeket tűztek a magyar zsidók mellére? Nem tudjuk-e, hogy 45 a forradalom és a diktatúra alatt elpusztított zsidó életnek sírkövére hivatalból anyakönyvezték azt, hogy hősök voltak, akik elestek, az igazi morálért vivott küzdelemben. Ugy vannak ezek! anyakönyvezve, hogy a keresztény morálért estek el ebben a belső szörnyűséges háborúban. Elnök: Kérnem kell a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Gál Jenő: Kérem a t. Házat, beszédidőmet

1 tiz perccel kegyeskedjék meghosszabbítani. Elnök: Kérdeni a t. Házat, méltóztatik-e a (képviselői ur kéírelméhez hozzájárulni, igen vagy nemi (Igen!) A Ház az engedelmet megadta. Gál Jenő: T. Kép viselőház! Mussolini kijelenti még, hogy (olvassa): »Hitler követét napokig nem engedtem magamhíoz, az kihallgatásra jelentkezett és én nem hallgattam meg. Most majd megírják rólam, hogy megvásárolták! .a zsidók.« íme egy nagy államférfiú, aki nem. fél a pletykaságoktól, aki hirdeti nyíltan és Őszintén hogy a tudományok csarnokaiban nem tür megkülönböztetést. Hogyan lehet elviselni és hogyan lehet ezt a kérdést a numerus clausus törvényének fentartásához kapcsolni

1

? Nem feszegetem most a numerus clausus kérdését. A tanszabadság kérdését feszegetem és azt mondom, hogy ez nem felekezeti kérdés, hanem magyar kérdés. Akik a magyar nemzeti egység talpazatánál a megbékélés tanait hirdetik, azoknak nem lehet megkülönböztetést tenniök a tekintetben, hogy a Pázmány Péter Tudományegyetem csarnokaiba kiknek van belépési joguk. Amíg gummibotokkal próbálják elintézni a kérdést, amig tanári villongások ezt a kérdést felekezeti útra terelve igy mutogatják, addig hamis jelszó a konszolidációnak! a társadalmi kiegyenlítődés tanai szerint való megvalósítása, addig nincs őszinteség ezekben a nyilatkozatokban és amint mindenkire, aki nemzeti egységtől, a nemzeti gondolattól eltávolodik, valamennyien anathómát dörgünk, azonképen mindenkinek, aki a nemzet társadalmi megbékülésének és a kiegyenlítődésnek munkáját követeli, elismerés jár, tehát büszkeséggel kell rámutatni azokra a kinn élő tanulókra, akik szenvednek, kínlódnak, akik' odakinn éheznek, de megmaradtak a magyar állameszme hirdetőinek, a magyarság dicsőségét zengő, dicsőségét hirdető olyan oszlopoknak, akiknek kijár itthon is az elismerés. A Pázmány Péter Tudományegyetem, mint intézmény, egyike a legragyogóbbaknak, amelyre a magyar nemzet ősi virtusával és erényeinek és tudásának nagyszerű emlékeivel kell tekintenünk. De ha igy folytatódnak a dolgok, akkor ott Goethe Zauberlehrlingjét kell idézni: ott nem igazi tudás és nem igazi szellemi erő üt tanyát, hanem az utánzás és a szellemek, amelyeket hivtak, rácáfolnak őreájjuk. A tudománytalanság útja az, amely az évődés és a belső villongás utján jelzi a magyar tudománytalanság megszületését. A magyar tudományosság nemzetközi erejénél fogva bír nemzeti erőséggel és nemzeti nagysággal. A tudomány nemzetköziségének ^ nagvszerüsége olyan, mint a vallás nagyszerűsége.^ Nem annak a hirdetése, hogy mert a mienk és csak azért, mert a mienk, ér valamit a magyar tudomány, hanem azért, mert a külföld is elismeri, a külföld pedig nem ismerheti el azt az egyetemi felfogást és azt a rendszert, amely ejzárkózottságot mutat azokkal szemben, akik az Alma Mater ölén akarják a magyar tudományt, a magvar dicsőséget fejleszteni. Mivel a mélyen t. minister ur nem mutatja azt a hajlandóságot és azt a bátorságot, amelvlyel ezt a tudományos kérdést meg kellene oldani és mivel fogva tartatja magát egy politikai rendszertől, amely nem engedi, hogy a szab"delvüség fénye a szabadság fényét csillogtassa meg, e mellett az egyetemi rendszer mellett nem szavazhatom meg ezt a költségvetést. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán iegyző: Haller István. Haller István: T. Ház! Kénytelen vagyok felszólalni ennél a címnél, mert a t. baloldaldalnak különösen a numerus clausust támadó beszédei egyszersmind iparkodnak engem is megfelelően beállítani mint olyan embert, akit ennek a törvénynek a Ház elé való hozatalában és képviseletében valami olthatatlan antiszemi-