Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-47
Az országgyűlés képviselőházának gyen Gaal Gaston t. képviselőtársamnak legutóbbi parlamenti felszólalásából is idéznem, hogy (olvassa): »amint bizonyos arisztokratikus körökben a bárónál kezdődik az ember, ugy ma már a ministeriumokban a minis téri tanácsoson alul jóformán csak szolgai rangban levő emberek találhatók.« (Egy hang a jobboldalon: Milyen tájékozatlanság!) Méltóztassanak megengedni, hogy mindenekelőtt megállapíthassam azt, hogy szerény véleményem szerint az ilyen kijelentések és állítások egyrészt erősen túlzottak ós a legkevésbé sem szolgálják azt a minden vonalon szükséges és annyiszor hangoztatott konszolidációt, sőt ellenkezőleg, nagyon alkalmasak arra, hogy az amúgy is erősen megtépázott tisztviselői tekintélyt még jobban aláássák (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) és ennek folytán azt a fegyelmet, amely az állami igazgatásban feltétlenül megkívánandó*, még jobban lerombolják, másrészt alkalmasak arra, hogy a közvéleményt olyan irányban befolyásolják, mintha a kormány teljesen a bürokrácia nyomása alatt állana, az alól magát emancipálni nem tudná vagy nem akarná és hogy a bürokrácia nem az állam összes polgárainak érdekét szolgáló szervezet, hanem önmagáért való cél. Méltóztassanak továbbá megengedni, hogy ezeknek a nyilatkozatoknak és állitásoknak cáfolása végett konkrét adatokat hozhassak fel annak bebizonyítása céljából, hogy az igen t. kultuszminister ur jóformán hivatalbalépése óta, tehát még jóval a szanálási időszak megkezdése előtt céltudatosan és következetesen állandóan arra törekedett, hogy a kultusztárca központi igazgatásánál a forradalmak óta nagyranőtt, megduzzadt személyzet létszámát az ország területi megcsonkulása arányában leapassza és ennek következtében a személyzeti kiadások tekintetében is redukciókat érhessen el. Ennek a céltudatos és állandó törekvéseknek köszönhető az, hogy amikor a szanálási törvény értelmében kiadott 7000/1915. számú kormányrendelet a fizetési osztályokba sorozott állami tisztviselői állások létszámát végleg megállapította az egyes ministeriumokra nézve és azoknak megoszlását a fizetési osztályok között is szabályozta, a kultusztárca központi igazgatásánál jóformán minden nagyobb zökkenés és nehézség nélkül történhetett a létszámnak ezen az alapon való végleges szabályozása. Legyen szabad először is evégből szembeállitanom az 1914/15. évi költségvetésben, a központi igazgatás személyi járandóságai rovat alatt előirányzott hiteleket a most tárgyalás alatt levő 1927/28. évi költségvetés vonatkozó adataival. Azért választottam természetszerűleg az 1914/15. évi költségvetés vonatkozó adatait, mert Nagy-Magyarországnak ez; volt az utolsó békebeli költségvetése, amely — mint bölcsen méltóztatnak tudni — mint az 1914. évi XXVII. törvénycikk; hirdettetett ki az Országos Törvénytárban. Az 1914/15. évi költségvetés a kultusztárca központi igazgatásánál az első rovatnál a személyi járandóságokat összesen 2,037.582 aranykoronában irányozta elő. Hogy ezt a tételt szembeállithassuk az 1927/28. évi most tárgyalás alatt levő költségvetési előirányzat megfelelő tételével, előbb levonandó a fogalmazói szaknál és a számvevőségnél a központi szolgálatra berendelt u. n. külszemélyzet járandóságai címén előirányzott összesen 143.160 aranykorona. Levonandó pedig azért, mert a későbbi költségvetések s igy a most tárgyalás alatt álló 1927/28. évi előirányzat is a központi 47. ülésé 1Ú27 május 16-án, hétfőn. 99 szolgálatra berendelt külszemélyzet illetményeit a más tárcáknál követett gyakorlathoz hasonlóan többé már nem a központi igazgatás címe alatt, hanem az érdekelt költségvetési címek alatt irányozta elő. Ha levonjuk ebből a 2,037.582 aranykoronából a 143.160 aranykoronát, maradna 1,894.422 aranykorona, ami pengőre átváltoztatva 2,197.529 pengőt és 52 fillért tesz ki. Mármost szembeállítva ezzel a most tárgyalás alatt álló előirányzatban a központi igazgatás személyi járandóságai rovata alatt előír ányzottl hitelt, azaz 1,710.950 pengőt, azt látjuk, hogy az utóbbi összeg 486.579 pengővel és 52 fillérrel kevesebb, ami más szóval azt jelenti, hogy az 1927/28. évi költségvetési előirányzatban a központi igazgatás személyi járandóságai kereken 22%-kai kevesebbet tesznek ki, mint az 1914/15. évi költségvetésben. Ezzel az egy adattal is — ugy vélem — kétségbevonhatatlanul megcáfolható már az az állítás, mint hogyha a kultusztárca központi személyzetének illetményei többet tennének ki, mint amennyi Nagy-Magyarország költségvetésében e címen előirányoztatott. Ennek épen az ellenkezője áll éspedig — mintíahogy voltam bátor elmondani — tudniillik az, hogy az 1927/28. évi költségvetési előirányzatban a központi igazgatás személyi járandóságai címén előirányzott hitel az 1914/15. évi költségvetésben e célra előirányzott hitelnek csak 78%-a és összegszerüleg ezáltal itt 486.579 pengő és 52 fillér megtakarítás jelentkezik. T. Ház! Legyen szabad még némi tájékoztatást nyújtanom a központi igazgatás személyzeti létszám viszonyaira vonatkozólag is. Itt inkább csak a fogalmazói szakra vonatkozólag szeretném ezeket az adatokat ismertetni, tekintettel arra, hogy a számvevőségi-, kezelési- és altiszti szakban az összehasonlítás a békebeli állapotokkal szemben történt ujabb elnevezések és költségvetés technikai változások miatt vajmi nehéz. Az 1914/15. évi költségvetés szerint a fogalmazói szak létszáma 90 volt, ami a következőképen oszlott meg az egyes fizetési osztályok között: az V. fizetési osztályban volt 8, a VL-ban 14, a Vll.-ben 18, a VIIL-ban 17, a IX.-ben 16, a X.-ben 15 és ezenkívül volt két segélydíjas fogalmazó-gyakornok. Az összes létszám tehát 90 volt. Ugyanakkor a kultusztárca alá tartozó öszszes alkalmazottak létszáma kitett 21.425-öt. Tehát a fogalmazói szak létszáma az összes alkalmazottak létszámának 0:42% r át tette ki. Megjegyzendő azonban, hogy ezen a fenti 90-es létszámon felül a fogalmazói szakba még 16 teljesen fizetéstelenül szolgáló fogalmazógyakornok is tartozott, akiknek az állása épen azért, mert fizetést vagy segély-díjat az államkincstártól nem élveztek, nem volt felvéve az 1924/25. évi költségvetésbe. Az 1914/15. évi költségvetésben tehát a fogalmazási szakban munkaerő, vagy — ahogy nevezni szokták — munkaasztal valóban 106 volt. A fogalmazási szaknak ez a 90-ben rendszeresített költségvetési létszáma a háborús éveken át változatlanul megmaradt, miként az 1917/18. évre készült, de törvényerőre nem emelkedett költségvetési előirányzatból is kiviláglik. Az októberi lázadás, a nép- és tanácsköztársaság uralma ezt a létszámot uj állások létesítésével annyira megduzzasztotta, hogy amikor Hegedűs Lóránt az 1921/22. évre szóló költségvetési előirányzatot elkészitette, a fogalmazási szak létszáma, a részben akkor üresedésben levő állásokat is beleszámítva, 136-ot tett ki és a következőképen oszlott meg: a IV. fizetési osz13'
