Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-46
"Áz országgyűlés képviselőházának 46. ülése 1927 május 13-án, pénteken. 91 iskolai tanárképzőre nincs szükség. Éppen az volna a helyes, ha az elemi iskolai tanitó továbbképezhetné magát és ha ezt megteszi és buzgó, akkar lehet belőle polgári iskolai tanár is. Nincs kifogásom az ellen, hogy a pedagógiumot feutartjuk, ahogy azelőtt volt, kiválogassuk az elemi iskolai tanitók .iavát és bevigyük a pedagógiámba, ez azonban csak továbbképző kurzus legyen. Sajnos, maga a budai pedagógium is az utolsó egy-két évtized alatt bizonyos hamis ambiciók alatt úgyszólván fiók-egTctemmé alakult át és ebben a tekintetben tökéletesen eltévesztette hivatását (Ernszt Sándor: Ebben igaza van!) ós talán maga a pedagógium okozta azt, hogy az igen t. minister ur ilyen formában akarja a polgári iskolai tanárképzést megreformálni, ahogy azt a lapokban olvashattuk. Nincs külön tanárképzőre szükség. Mert mit fog csinálni a kultuszminister ur, ha nyolc osztályú lesz az elemi iskola 1 ? Nem elemi iskolai tanitó fog abban tanítani? Pedig annak négy felső osztálya ugyanaz, mint a mostani polgári iskola. Az egyetem filozófiai karán képzik a középiskolai tanárt és onnan kerül ki az egyetemi tanár is. Itt azután azt kellene csinálni, hogy az egyetem fölé szervezzenek még egy iskolát. Most az egyetem filozófiaia kara képezi a főiskolai tanárt, de^ ha felette vían még egy kar, akkor ez képezné az egyetemi tanárokat. ÍBeek Lajos: És azoknak a tanárait? — Derültség.) Mármost a gyakorlatnak kell megmutatnia, hogy melyik az az elemi iskolai tanitó, amelyik érdemes arra, hogy belőle polgári iskolai tanár lehessen. (Ugy van! Ugy van!) Semmi képen nem tudnám helyeselni és nem tudnék egyetérteni azzal, hogy az igen t. kultuszminister ur levigye a pedagógiumot Szegedre és ott járjanak ennek növendékei az egyetemre, ha mindjárt csak mint rendkívüli hallgatók is. Az az egyetemi tanár előadást tart olyan ifjúságnak, amely az egyetemi tudományos előadásokra nyolc éven át kikópeztetett. Ezt tartja szem előtt"és ezt is kell szem előtt tartania, mert ez évszázados hagyomány, amely teljesen helyesnek és életrevalónak bizonyult. Mármost mit fog csinálni az az egyetemi tanár, ha jönnek hozzá végzett diplomás tanitók? Semmiképen sem akarom ennek a tanitónak diplomáját kevesebbre taksálni, mint a középiskolai érettségit. Abszolúte nem. Sőt az .a tanítói diploma valami önálló dolog, egyenesen képesit a gyakorlati életre és önmagában sokkal értékesebb, mint az a középiskolai érettségi, mert az tulajdonképen nem képesit semmi másra, mint arra. hogy a tulajdonosa mehet az egyetemre. Mit tegyen mármost az a tanár? Vagy tudományos előadást tart, vagy tart majd a tanitók számára, akiknek bizonyosan nagyon jó pedagógiai képzettségük van, de nincsenek tudományos pályára előkészítve, népszerű előadást. Szóval tartson az egyik csoportnak tudományos, a másiknak népszerű előadást? Hogy fog ebből a dilemmából kikerülni? Talán ugy, hogy a középutat választja és sem igazi tudományt nem ad, sem igazi népszerűsítést, és kárát fogja vallani mind a két csoport. Nincs semmi kétség abban, hogyha ezek a polgári iskolai tanárjelöltek az egyetemre kerülnek, azok onnan nem fognak mást magukkal vinni, nem vihetnek mást magukkal, mint féltudományt. A féltudomány pedig a félműveltség legveszedelmesebb fajtája. Sok más kérdésről kívánnék még beszélni, (Halljuk!) az idő rövidsége miatt azonban egy kérdésre kell szorítkoznom. Malasits t. képviselő ur a ministerelnökségi tárca tárgyalásánál szóvátette a kisebbségi, a nemzetiségi iskolákat. Én is hozzá akarok ehhez szólni, hozzá akarok szólni egyrészt, hogy ez a kérdés ne legyen olyan, amelyet egy párt sajátít ki magának, de hozzá akarok szólni a legnagyobb tapintattal, a legőszintébb jóindulattal. Semmiképen sem akarok az országnak ártani, amint életemben semminek és senkinek sem kívántam ártani. A legtisztább meggyőződésem szerint a kisebbségi kérdésnek a mai csonka Magyarországon olyan érteimben való megoldása, ahogyan én ezt már egy évtized óta hangoztatom és kívánom, ismétlem, legbensőbb meggyőződésem szerint ennek az országnak csak javára válhatik. Én ezt a nemzetiségi politikát képviseltem az összeomlás előtt, a világháború végén ós az összeomlás alatt is, és akkor, azok a nacionalista körök, amelyek ma követ dobnak rám, engem mint magyar hazafit ünnepeltek, amikor én a túlzó és helytelenül fogalmazott Jászi-féle nemzetiségi politika ellen állást foglaltam. Amit én akkor a Budapesti Hírlapban és teljesen nemzeti irányú lapokban hirdettem, azt képviselem ma is, és ez az országnak kétségtelenül hasznára fog válni. Mert ha olyanok volnának a további fejlemények, hogy ez a nemzetiségi politika nem használhatna, akkor bizony ez nagyon sötét magyar jövőt jelentene, azt jelentené, hogy nekünk Nagy-Magyarországról többet álmodnunk se lehet. S én hiszem, hogy azok, akik ma annyi ellenszenvvel fordulnak ellenem és az ellen a politika ellen, amelyet ón képviselek, — mondom, hiszem és bizom benne — azok az én hazafiságomat később, ha ugy fordulnak az idők és ugy alakulnak a körülmények, hogy kihatásában is közvetlenül érvényesülhessen, megint el fogják ismerni az én hazaíiságomat. Én az igen t. kormány és az igen t. kultuszminister ur politikája iránt a legnagyobb bizalommal viseltetem. Tudom, hogy a ministerelnök ur ezt a kérdést az ország érdekei szerint meg akarja oldani. Ennek a bizonysága az a rendelet, amelyet gróf Bethlen István ministerelnök ur 4800. M. E. szám alatt 1923-ban adott ki. Ezt a rendeletet mutogathatjuk széles e világon és mindenki azt fogja mondani, hogy ebben a rendeletben tisztességgel és becsületesen van megoldva a nemzetiségi, a kisebbségi kérdés és mi nem hivatkozhatunk rá, hogy megelégszünk vele, ha a leszakított részeken sínylődő magyarság és a többi nemzeti kisebbségek ezekben a jogokban részesülnének. A kultuszkormányzatnak azonban azt a rendeletét, amely az iskolára nézve mint végrehajtó rendelet jelent meg, nem tudom és nem tudtam egészen a magamévá tenni. Én már akkor emeltem kifogásaimat, amikor ez még csak javaslat, tervezet volt és amikor egy konferencián nekem is alkalmam volt ehhez hozzászólni. Ennek az iskolai rendeletnek az a lényege, hogy három iskolatípust különböztet meg a kisebbségi községekben az elemi iskolákra vonatkozólag. Először egy úgynevezett A) tipust, amely szerint a tanítási nyelv az illető község kisebbségének a nyelve és én itt, mivel alig van más kisebbségünk és a legnagyobb kisebbség a német — s engem ez érdekel — ezentúl kisebbség helyett talán németet fogok mondani — tehát az A) tipus az^ ahol a tanítási nyelv a német s ahol a magyar nyelv kötelező tantárgy, mégpedig az első osztálytól kezdve. Az óraszám nincs megállapítva, 6—8 óra, vagy amennyit a kormányzat megkíván. A második tipus a B) tipus, az úgynevezett 12*
