Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-46

92 Az országgyűlés 'képviselőházának '46. ülése 1927 május ~i3-án, pénteken. vegyes tipus. Tudniillik a B) tipusu iskolákban a tantárgyak egyik részét magyar nyelven tanítják, a másik részét német nyelven. Végül azután van a harmadik tipus, a C) tipus, ahol magyar a tanítási nyelv és ahol az illető kisebbségi nyelvet, a német nyelvet, tantárgyként tanítják. Mármost, ami ezeknek az iskolatipusoknak a behozatalát jelenti az egyes községekben, arra nézve a rendelet ugy intézkedik, hogy javaslatot tesznek az iskolaszék, illetőleg az iskolagondnokság, a képviselőtestület és ezek mintegy a maga tájékoztatására szülői értekezletet hivnak össze. Én már akkor, mikor ez tervezet volt és egy értekezleten tárgyaltatott, mint mondottam, kifogásoltam a szülői értekezletet. Azt mondottam, hogyha ilyen szülői értekezletet összehivnak, akkor általában a faluban menthetetlenül civódást, ellentétet, ellenségeskedést fognak támasztani. Mert azon az értekezleten kik fogják a szót vinni? A túlzók! Egyik oldalon is, meg a másik oldalon is az egyetértés nem fog létrejönni. Én a keresztény demokráciának vagyok a hive, de ebben a tekintetben nem vagyok demokrata. Az állam, a kormány állapitsa meg, hogyan kell tanitani és a kormány viselje azután érte a felelősséget azért, ahogy ott tanitani fognak. (Rassay Károly: Ez nem is ellenkezik a demokráciával!) Tehát én ezt helytelenitem. Maga a kormányzat és maga az igen t. kultuszministerium is rájött arra, hogy ezekkel az értekezletekkel tényleg nem lehet boldogulni, mert mindenütt ellentétet támasztunk és nagy civódás lesz az egésznek a vége. A kormányzat tulajdonképen nem tudta, hogy milyen alapon állítsa fel már most ezt az A—B—C-tipust. Én akkor is, azon az értekezleten is azt mondottam, hogy egyedüli biztos alap itt a magyar népszámlálási statisztika. Ez hivatalos, ez semmiképen nincs a magyarság kárára összeállítva, ennek alapján állapitsa meg tehát a kormány, hogy itt ez a tipus, ott meg az a tipus hozandó be. Az igen t. ministerelnök ur azt mondotta, hogy igenis, teljesíteni fogja a nemzeti kisebbségek kívánságait, azonban rákényszeríteni a német iskolát nem hajlandó, ez nem kötelessége semmiféle államnak. Ebben a ministerelnök urnák tökéletesen igaza van. De amint nem található magyar község a megszállott területen, amely nem kivánná a magyar nyelv tanítását, ugy nem található német község sem, amely ne kivánná, hogy a magyar nyelv mellett német nyelven is tanuljanak. Ez egészen kétségtelen dolog. És ha a kultuszkormányzat innen vagy onnan ennek ellentmondó információkat kap, megmondhatom és meg lehetnek róla győződve, hogy ez az információ nem felel meg az igazi kívánságnak és az igazi óhajtásnak. A magyarországi németség mindig szeretettel viseltetett a magyar nyelv iránt. A magyarországi németség ma is tanulni akarja a magyar nyelvet, nemcsak gyakorlati és hasznossági szempontból, hanem egyszerűen tiszteletből és ragaszkodásból a magyarság iránt és a magyar nyelvben legfőképen nyilvánuló magyar állameszme iránt. (Helyeslés.) Ez semmi kétséget nem szenved. Soha, sehol egy szó. egy hang nem emelkedett, amely azt mondotta volna, hogy nem akarunk magyarul tanulni. Ezt szokták állitani a túlzók, ezt szokták állítani a nacionalista oldalon, de ez nem áll, ez rágalom, ez alkalmas arra. hogy a kutakat megmérgezze! Igenis akarják tanulni a magyar nyelvet. A hazai németség nem ragaszkodik az A-tipushoz. nem

1 ragaszkodik ahhoz, hogy a tanítási nyelv német legyen és a magyar nyelv csak tantárgy legyen, ami végre nem kisebbítés, mert mint tantárgy is esetleg naponként két órában is tanítható. (Gál Jenő: Például a budakeszi nyaralók! Ott próbáljon magyarul beszélni!) A budakeszi nyaralók nem tartoznak a német nemzetiséghez. (Derültség.) Nem ragaszkodunk iazi A-tipushoz. Nem volna semmi kifogásom a B-tipus ellen, de szabad legyen azt az erős kifejezést használnom, hogy a B-tipus pedagógiai és didaktikai abszurdum. A gyermek, amikor bekerül az iskolába, tudja az anyanyelvét, dialektusokban ugyan, de tudja. Magyarul még nem tud. Már most az, ha valamely tantárgyat magyar nyelven kezdünk tanitani, ránézve ismeretlen nyelven, azt jelenti, mintha két ismertlent két ismeretlennel akarnánk meghatározni. Ha nem tudja a nyelvet és nem tudja azt, amit tanulnia kell, akkor természetes, hogy kárt fog szenvedni a tárgyi tanítás és nyelvi tanítás is egyaránt. Ezt pedagógiailag és didaktikailag megvédelmezni semmiképen sem lehet. Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy a napirend tárgyalására szánt idő lejárt. Szíveskedjék beszédét befejezni. Bleyer Jakab: Hogyan lehetne tehát megoldani ezt a kérdést? Kezdjék a tanítást az anyanyelven, hiszen ez természetes dolog. Az első osztályban például anyanyelven tanulnának írni és olvasni. (Felkiáltások jobbról: Csak magyarul!) Kérem, méltóztassanak meghallgatni. A második osztályban azután azt, amit egyszer már anyanyelvükön megtanultak, tanulják meg magyarul is és ez így menjen végig. így meg fogják tanulni a tárgyat és meg fogják tanulni a nyelvet is. Különösen óriási hibának tartanám, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) hogy épen a nemzeti tárgyakat csak magyar nyelven tanulják. (Felkiáltások jobbfelől: Magyarnak magyar a nyelve!) Én az igazságra törekszem, az ország javát gondolom megvédeni. A legnagyobb baj tehát az lenne, hogyha épen a nemzeti tárgyakat tanulnák először magyar nyelven. Igenis, tanulják először idegen nyelven. A hazát tanulják szeretni azon a nyelven, amelyen először tanulták az Istent imádni, vagyis az anyanyelven és azután tanulják meg magyarul is. így anyanyelvükön fognak lelkesedni történelmünkön és földrajzunkon és akkor ez a lelkesedés is stimuláns lesz arra, hogy azt megtanulják magyarul is. (Felkiáltások jobbfelől: Elsősorban magyarul. — Haller István: Mi veszedelem van ebben? Nem lehet ezt ilyen módon elintézni n A C) típus azt jelenti, hogy.,. Elnök: A képviselő urat másodszor figyelmeztetem, méltóztassék beszédét befejezni! Bleyer Jakab: Nem lehet meghosszabbitani? Elnök: A beszédet nem lehet meghosszabbítani. r Kérem, tehát szíveskedjék befejezni, mert kénytelen leszek a szót megvonni. Bleyer Jakab: Azzal akarom befejezni, hogy a C) tirons. ahol & kisebbségi nyelvet csak tantárgyként tanítják', nem kisebbségi iskola. Ezt nem lehet a kisebbségi iskolának elismerni. Nagy baj volna, h-a mi ezt kisebbségi iskolának deklarálnánk, mert ez ellenségeink kihasználnák. (Haller István: Természetes!) Sajnálatomra be kell fejeznem beszédemet. (Farkas Elemér: Nem kell okot keresni a kihasználására, megcsinálják anélkül is!) Ha mi jó nemzetiségi politikát csinálunk, ha végrehajtjuk a minister ur rendéleteit, akkor olyan feíryvert adunk a kezükbe, amelvnéí a leszakított kisebbségek joe-ainak ki küzdésében, az egész világ előtt, a jövő Magyarország szem-