Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.
Ülésnapok - 1927-37
Az országgyűlés képviselőházának 37. megy tönkre gyermekágyban? Hány gyermek megy tönkre azért, mert nem kezelik rendesen az anyát. Ha régebben a mi népünk még nem volt elég érett arra, hogy önként gravitáljon a kórházak felé, mert hiszen néhol még ma is bizonyos averzióval viseltetik irántuk, merem állitani, hogy már a háborút viselt magyarság, sajnos, nagyon is megtanulta, mi a kórház és ennek következtében nincs meg benne az az averzió, amely eddig a kórházakkal szemben fennállott. Szivesen mennek el a kórházakba, ha tudják, hogy gondjukat fogják viselni. De ha nem mennének el —majdnem azt mondhatnám — kényszeríteni kellene őket. Beck Lajos t. képviselőtársam is állandóan olyan kérdéseket emiitett és olyan megoldásokat javasolt, amelyekkel a magánéletbe kell belenyúlnia az államnak. De a nemzet érdekéről lévén szó, azt hiszem, az államnak joga van belenyúlni akkor, amikor ezzel milliók és milliók megmentését kivánja célozni. Nagyon helyesen mondja képviselőtársam: ha kórházi kényszer van, akkor kórházakát kell épitenünk. Már az előbb emiitettem, mennyire nincs kórház az Alföldön s a Dunántúlon még inkább nincs. Azért igenis vallom, hogy a kórházak épitése állami feladat. Nem városok, a falvak problémája ez, ez a mi egyetemes nemzeti problémánk. Ha szükség van rá, márpedig szükség van rá, meg kell csinálni. És szükség van rá, mert ai nemzet legnagyobb értékéről van szó. Ne muzeumokat építsünk, először az embert kell megmenteni és csak azután kell muzeumokat épiteni. (Helyeslés.) Ha erről van szó, nincs elég áldozatkészség és nem lehet eléggé igénybevenni a kasszákat. A gyermekvédelem ugyancsak nemes feladat. Erről is beszélt Beck Lajos t. képviselőtársam, nem beszélt azonban egy fontos problémáról és ez az egyke kérdése. Nekem, felfogásom szerint, evvel a kérdéssel nem kell már többet foglalkoznunk. Ezt a kérdést letárgyalták már éveken keresztül. Evvel a kérdéssel foglalkozik maga a társadalom, foglalkozik az egyház s foglalkozott már vele az állam is. Kérünk erről törvényjavaslatot! Törvényjavaslatot kérünk, mert lehetetlen, hogy egy magyar gyermek kövessen két magyar felnőtt embert. A^ stagnáció a népesedésben már két gyermeknél előáll. Ha három gyermek van, ha nincs halálozás, akkor van talán bizonyos előremenés, szaporulat biztositva. De megint Moritz von Sachsen-re hivatkozom, aki a sok gyermeknek hive. Én is azt mondom: tessék olyan törvényt hozni, amely az egykét lehetőleg megszünteti. Tessék olyan propagandát kezdeményezni, amely megszünteti az egyke lélektani előfeltételeit. Mert merem állitani, hogy propagandára van szükség, négyszemközti ; propagandára. Ugy látszik, nem elég a szószék és a nyilvánosság. Ismerek vidékeket igen t. képviselőtársam vidéke az, (Simon János: Ugy van!) — ahol kvázi közmegvetés tárgyává teszik azt az anyát, akinek több gyermeke van. (Upy van! Ugy van! Márpedig akkor, amikor körülöttünk olyan népfajok helyezkednek el, amelyeknek az a sajátságuk, hogy sok gyermekük van. — akár a szlávokat, akár a románokat vesszük figyelembe — katasztrofális a mi perspektívánk, mert mi viszszafejlődéssel állunk szemben, mig nálunk óriási előretörés van. Ennek az egyke problémának gazdasági okát is meg kell szüntetni. A magyar parasztember arisztokratikus. Szereti a vagyont és ebben eryökerezik — azt hiszem — az egyke kérdésének pszichológiai része. A magyar paKEPVISELÖHÄZI NAPLÖ. III. ülése 1927 április 8-án, pénteken. 73 raszt szereti a vagyont és nem akarja megosztani azt a vagyont, amelyet nagynehezen összegyűjtött. Ezt a törekvését megértem, azonban vizsgáljuk, mivel lehetne itt segitenl. Ezt nem tudom máskép elképzelni, mint ugy, ha nagy paraszt-latifundiumókat, alkotnak, úgyhogy a legidősebb fiúra szállna át a vagyon tekintélyes része; vagy pedig olyan örökösödési törvényt kellene alkotnunk, amelynek segitségével megakadályozzuk, hogy valaki csak egy egyed számára gyűjtsön azért, mert egyéni hiúságból a fiában akarja látni annak a vagyonnak reprezentánsát, amelyet ő összegyűjtött. (Gaál Mihály: Ez kommunizmus lenne!) Bocsánatot kérek, én rám még senki sem mondta, hogy kommunista vagyok. Én^ tisztára magasabb szempontból nézem fajtámnak problémáit és ellene vagyok annak, hogy kevés magyar legyen. Méltóztassék képviselőtársamnak jobb javaslatot tenni s én ahhoz készséggel hozzájárulok. (Gaál Mihály: Tegnap is ezekről beszéltem!) Méltóztassék megengedni, nekem az a véleményem, hogy egyéni szem pontból lehet az illető egyénnek igaza, de a nemzet, az állam és fajtánk szempontjából bűnt követ el. Bűnt követ el minden magyar apa és anya. aki meggátolja a természetet abban, hogy szaporítsa a nemzetet. (Gaál Mihály: Ez helyes, ha egészségesek; de ha betegek, mit akarunk tőlük?!) Azt tartom ennek következtében, hogy abb bizonyos közegészségügyi és szociális törvényjavaslatba, amelyet a minister ur elő fog terjeszteni, méltóztassék az egyke kérdését felvenni vagy ha az már készen is van, ezt csak örömmel üdvözlöm. Az örökösödés kérdése felfogásom szerint pszichológiai momentum, tehát a tanitás kérdése — mert nem tudom elképzelni, hogy azt a kérdést ne tudnók a magyar népnek megmagyarázni, ha hozzáférkőzhetünk — és nem gazdasági probléma. Mon dorn, én csak per tangentum érintettem a paraszt latifundiumok kérdését, mert a nagy latifundiumoknak nem vagyok hive s azoknak maximálását kivánom. A paraszt latifundiumolkmaJk azonban hive vagyok aibbatn ai tekint tétben, hogy abban, tehát az egészséges magyar parasztban látom a nemzetnek jövőjét. Szükségesnek, fontosnak, sőt égetően sürgősnek tartom ennek köxetkeztében ennek a kérdésnieik megoldását. Minden szónoknak sv&'váhr-} ez hangzik ki: tessék ma már az államnak az egyének életébe belenyúlni, — akár közegészségügyi, akár szaporodási kérdésről van szó —^ mert ugy látszik, népünk nem elég érett arra, hogy sorsát magasabb szempontokból intézze vagy ha elég érett arra, nem elég lelkiismeretes a nemzettel szemben. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) T. Ház! A közegészségügy reformjáról — mint az elődöm emiitett a kórházkérdésről is — röviden csak annyit kivánok megjegyezni, hogy az ideális állapot az volna, ha^ minden iárásban lenre egy kórház, minden vármegyében egy gyüjtőkórház. minden körzetben egy klinika. Pesten oedig lennének a legmagasabb pgészségügvi intézetek. Ahhoz, hogy ez meglegyen, szükséges egy akaratnak az érvényesülése Az egy akarat érvényes ülése oedíe* ladva van abban a tekintetben, hogy a költségvetés segitségével a népjóléti minister urnák, Iakí egy életet szentelt a szociális kérdéseknek, adjunk alkalmat ahhoz, hogy nrogrammját megvalósitsa. Még egyszer hangsúlyozom, hogy 10