Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.

Ülésnapok - 1927-37

72 Az országgyűlés képviselőházának 3 támasztani a pénzügyminister úrral szemben, aki — meg vagyok győződve róla — szintén adna, ha volna, azonban hozzáteszem, hogy miután sok-sok * milliót költünk a költségvetés keretén belül különféle dolgokra, elsősorban a magyar fajvédelmi eszmét hirdetőknek az a kötelességük, hogy azt követeljük, hogy a ma­gyar faj fentartása érdekében méltóztassanak a milliókat igénybevenni. Az ivóviz kérdésének rendezése égető prob­léma. Nagyon jól mondta gr. Hunyady Ferenc képviselőtársam, hogy aki városi ember, az el sem tudja képzelni, hogy vannak vidékek, ahol ivóviz nincs, s el sem tudja képzelni azokat a nem higiénikus berendezéseket, amelyeket falu­helyen lehet találni és amelyek forrásai a be­tegségeknek. Épen azért arra kérem a t. minis­ter urat, méltóztassék vagy ennek a költségve­tésnek keretén belül, ha lehet, ha pedig nera lehet, a következő költségvetésben olyan tétele­ket biztosítani az ivóvizkérdés rendezése tekin­tetében, amelyek de faktó véglegesen rendezik az ivóviz kérdését Én t. Ház, nagy élvezettel, jobban mondva, szomorúsággal olvastam Scholtz Kornél állam­titkár ur munkáját, amelyet a minister ur ne­kem is megküldött, mint minden képviselőnek. Azt hiszem, valamennyien hálára vagyunk kö­telezve minden ministerrel szemben, ha az égető problémákról tanulmányokkal tájékoztat­ják a képviselőket. így sokkal jobban hozzá tudunk szólni az egyes kérdésekhez, mintha mi vagyunk ráutalva az adatok összekeresésére. Előttem fekszik ennek a füzetnek térképe. »A kórházak eloszlása Magyarországon« a címe ennek a térképnek. Megállapítom, hogy épen a fajmagyar vidékeken kórház nincsen. Talán túlzok, amikor itt tangensekre építtettem azt a négyszöget, amely azt mutatja, hogy hol nines kórház, mégis megállapítom, hogy körülbelül 15.000 négyzetkilométer területen nines kórház. Természetesen tendenciózusan mondom ezt, de megállapíthatom, hogy a Kiskunság, a Nagy­kunság, a Hajdúság és a Jászság úgyszólván kórház nélkül áll. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy a színmagyar vidékekről eddig gondosko­dás egyáltalán nem történt. Bizonyos ellent­mondást látok a kormány politikájában, mikor azt hallom, hogy itt vettek egy nagy fényes épületet, ott vettek valamilyen nagyszerű dol­got külföldön, hogy reprezentáljunk éis mutas­suk a világnak, hogy itt vagyunk. Helyeslem ezt a politikát, de mikor azt látom, hogy a nép­iskoláktól kezdve a népegészségügyi kérdések megoldva nincsenek, akkor nem tudok örülni azoknak a^ sikereknek olyan mértékben, ami­lyen mértékben szeretnék Örülni. Nem tudunk elég áldozatkészek lenni éts nem adhatunk elég hatalmat a népjóléti minister ur kezébe ennek a kérdésnek megoldására, mert a nemzet jövő­jéről van szó. Az a nemzet, amely nem törődik a maga államalkotó fajának istápolásával, a népegészségügyi problémákkal, a gyermekvé­delemmel, az anyavédelemmel és a szociálpoli­tikai kérdések halmazatával, az Önmaga ássa meg a sirját. Épen ezért nem akarom ismételni Beck Lajos t. képviselőtársam igen érdekes elő­adását és rövidre fogom felszólalásomat. E térkép és a mellékelt statisztikai táblázat alapján megállapítom! azonban, hogy a régi politika bűne itt is kicsillámlik). Budapestnek mindene van, hogy ugy mondjam és a vidék­nek semmije sincs. (Ugy van! Ugy van!) Annak a vidéknek nincs semmije, amelyre elsősorban számítjuk a magyar jövőt' felépíteni. Nem azt mondom én, hogy ne legyen Budapestnek min­7. ülése 1927 április 8-án, pénteken. dene, legyen mindene, legyen tökéletesen fel­szerelve, de legyen meg a magyam falunak is az orvosa, a magyar vidéki járásoknak legyen meg a kis betegápoló központja, a vidéki góc­pontoknak legyenek meg a kórházaik és eze­ket összefoglalva — hogty ugy mondjam — egy klinikai kerületben legyen meg a maga klini­kája, hogy minden magyar a leggyorsabb és legjobb orvosi kezelésre számithasson. Ezt az egyoldalúságot szintén ki kell küszöbölni t a törvényhozás kezdeményezésiére s a népjóléti minister ur részére ugy a pénzügyminister ur­; nak, mint nekünk is módot kell adnunk arra, hogy a magyar Alföldön ezt' az égbekiáltó kórházhiányt minél előbb küszöbölje ki. Azt tartom, ihbgy az annakidején Dréhr igen t. barátom által felvetett mentőegyesületi kérdés is hozzátartozik ehhez a problémához, hogyha valahol cséplés közben valakinek va­lami baja esik, azonnal vihessék kórházba. Ne vérezzen el épen a munkát teljesitő magyar, » ne vérezzen el az a magyar, aki kaszával a kezében keresi meg mindennapi kenyerét. Ezekre a magyarokra van szükségünk, akiket eddig —• sajnos — nagyon, de nagyon is elha­nyagolták. Mondom, nem beszélek tehát azokról a kér­désekről, amelyeket Beck Lajos t. képviselő­társam felemiitett. Belekapcsolódom azonban a gyermekvédelem kérdésébe, mert mindnyá­junk! kincse és a nemzet jövője a gyermek. Moritz von Sachsen, a hires hadvezér barátai­nak unszolására könyvet irt, bár a cselekvő embereknek nem mindig van hajlamuk a könyvírásra, a cselekvő ember nem' szokott könyveket írni. Mégis azt mondja könyvének előszavában: Ha annyi háborút vezettem, annyi embert gyilkoltattam le a háború folya­mán, kötelességemnek tartom, hogy bebizo­nyítsam, megmagyarázzam és utat mutassak arra, miképen kell az emberanyagról gondos­kodni is. — Én azt hiszem, az a nemzet, amiely nem törődik a gyermekek kérdésével, nem tö­rődik a természetes szapoirulat kérdésével, az a nemzet' megjhuzta önmaga felett a lélekha­rangot. Neküny sok-sok magyarra van szük­ségünk. (Ugy van! Ugy van!) Fájó szívvel né­zem a kivándorló magyarokat. Tegnap is a Keleti-pályaudvaron egészséges férfiakat lát­tam, akííkl mennek 1 Amerikába, a bizonytalan jövőbe, nem is tudom miért. (Kabők Lajos: Nem tudnak megélni, ez az egyszerű magya­rázat!) Én inkább azt hiszem t. Ház, azért men­nek ki. mert az az érzésük, hogy idehaz,a nem találják meg a mindennapi kenyeret, (Peyer Károly: Éheznek, kiűzi őket a nyomorúság.) Minden egyes kivándorolt magyarért fáj a szivem, minden egyes meg nem született és minden meghalt gyermekért fáj a szivem, ami­kor tudjuk azt, hogy Magyarország világtör­ténelmi hivatását osak akkor tudja teljesíteni ebben a Duna-medencében, ha itt sok millió magyar van. (Ugy van! Ugy van!) Ha ebből a szempontból nézzük a kérdést, azt mondhatjuk, vándoroljanak ki azért, hogy pénzt keressenek, de gondoskodjék a kormány arról, hogy vissza­jöhessenek. Olyan rendszeres telepítési politi­kát kell folytatnunk — talán a földbirtok­reform keretében lett volna erre mód, de más utat is lehet találni — hogy az Amerikába ki­vándorolt magyarok visszajöjjenek, mert nem . engedhetjük meg magunknak azt a luxust, i hogy ezeket véglegesen elveszítsük. j ' Az én felfogásom szerint a gyermekhalan­I dóság kérdésével, az anyasás: kérdésével fog­• lalkozni komoly állami feladat. Hány anya

Next

/
Oldalképek
Tartalom