Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.

Ülésnapok - 1927-37

Az országgyűlés képviselőházának 37. ülése 1927 április 8-án, pénteken. -57 kuli tartaléksereg tölt be, tölti be különösen nálunk és különösen az ilyen gazdasági viszonyok mellett a gyermek- és fiatalkorú munkásoknak egyre növekedő serege. Állandó fenyegetés, a munka elvesztésének lehetősége a gyermek- és fiatalkorú munkások serege és az utóbbi évek folyamán egyre sűrűbben találkoztunk olyan esetekkel, amikor a legapróbb gyermeket is munkába kellett állítani, amikor az apa már hónapok óta munka nélkül állott, mert a gyermek és a nő foglalta el helyét a munkapiacon. Az ipari munkára bocsátható gyermekek alacsony korhatára a meglevő törvényes rendelkezések kijátszása, az iparfelügyelet hiányossága, a fiatalkorúak maximális munkaidejének meg nem állapítása, részükre kivétel nélkül mindenféle éjjeli munkának el nem tiltása, a bérminimum hiánya, ezek mind olyan hatalmi eszközök a vállalkozók kezében, amelyek ellen az államhatalom segítsége nélkül, sőt az államhatalom ellenzésével hiába küzdünk. Pedig a munkanélküliség kérdésének megoldásánál nagy szerepet játszik az a körülmény, hogy sikerül-e a gyermeket, mint keresőtársat a munkapiacról eltavolitani és a Számára fokozottabb súllyal fennálló kizsákmányolástól őt megmenteni. Erről a kérdésről bővebben — mivel odatartozik — a kereskedelemügyi tárcánál fogok beszélni, különös tekintettel az ifjúmunkáskérdésre. Amit most elmondtam, szoros összefüggésben van a, munkanélküliség kérdésével, azzal a kérdéssel, amelynek a mi kívánságaink szerint való megoldásával a népjóléti minister ur hallani sem akar. De addig is, amíg a gyermek- és ifjúmunkás-problémáról a kereskedelemügyi tárcánál részletesebben beszélhetek, előterjesztem a következő határozati javaslatot (olvassa): »A képviselőház utasitsa a népjóléti és munkaügyi ministert, hogy a kereskedelemügyi minister úrral egyetértőleg nyújtson be törvényjavaslatot az iparban és a kereskedelemben foglalkoztatott gyermekek, fiatalkorúak, tanoncok és gyakornokok munkaviszonyainak szabályozásáról. Ebben a törvényjavaslatban a következő alapelvek érvé-' nyesitendők: 1. Az ipari munkára bocsátható gyermekek also korhatára a 14. életévben szabandó meg. 2. A 18. éven aluli fiatalkorúak napi maximális munkaideje napi 8 órában állanitandó me«". 3. A vasárnapi munkaszünet a fiatalkorúak számára 36 órában állapítandó meg. 4. A 18. éven aluli mindkét nembeli munkások éjjeli munkája eltiltandó. 5. A testi fenyiték a fiatalkorúakkal szemben eltiltandó. 6. A tanoncok és gyakornokok szakszerű kiképzése biztosítandó, a tanoncok és gyakornokok a felszabadulást követő egy éven belül el nem bocsáthatók. 7. A fiatalkoruaknak VP^-V gyakornokoknak fizetendő munkabér vagy fizetés minimuma törvényben állanitandó meg. '• 8. Az életre és egészségre veszélyes inar. ágakban 18. éven aluli fiatalkorúak nem alkalmazhatók. 9. A fiatalkorúak szociális védelmére s-ondozó és szakoktató intézetek létesitendők.« ÍPeidI Gyula: Cstma forradalmi követelés. — T*etrovácz Gyula: Helyes követelés! — Pronper Sándor: Amit maga nem fog megszavazni! — T*etrovácz Gvula: Dehogy nem! — Propper Sándor: Majd meglátjuk!) A munkanélküliség kérdésével, a munkáKËPVISELOHÂZI NAPLÓ. III. ban állók alacsony bérével és túldolgoztatásával szervesen összefüggő kérdés a népbetegségek, elsősorban a tuberkulózis kérdése. A népjóléti tárca a fertőző betegségek elleni védekezésre 325.000 pengőt irányoz, elő, 213 pengővel kevesebbet, mint tavaly, ugyanakkor, amikor a csendőrlótápra 353.211 pengőt költenek, mely ugylátszik fontosabb, mint a fertőzés megakadályozása. A népbetegségek elleni védekezésre 500.000 pengő az előirányzat, holott nemcsak ezekből a padokból, hanem odaátról is nagyon sok keserű szó hangzott el ebben a kérdésben és niaga az indokolás is elismeri, hogy hazánkban a tuberkulotikus megbetegedési és halálozási arányszám olyan magas, hogy annak csökkentése nemcsak közegészségügyi, de gazdasági szempontból is feltétlenül szükséges. (Peidl Gyula: A lakásfelszabaditás majd csökkenti a tuberkulózist!) Ez az 500.000 pengő azonban az alkohol és nemi betegségek elleni védekezésre is fedezet és fedezi a Vörös Kereszt-előadások hozzájárulási költségeit, nem tudom tehát, hogy amikor majd ezeket a költségeket ezeken a különböző címeken elosztják, melyik cím jár rosszabbul; valószínű, hogy valamennyi egyformán rosszul jár, pedig csupán Budapesten a tüdővészben elhaltak arányszáma 100.000 lakosra 291 és Lodz kivételével Európának egyetlen népesebb városa «sem mutat Budapestnél rosszabb arányt. A háború utáni tüdővészbeni elhalálozás 9%-kal magasabb, mint a háború előtt és a népjóléti ministeriú

m munkáját és költségvetését nézve, kénytelenek vagyunk most már erőteljesebb intézkedéseket követelni a tuberkulózis leküzdésére. Nem társadalmi akciókat, amelyekben mindenki intézkedik, de senki nem felelős, hanem, ha már megvan az az állami beavatkozási láz, akkor ennek a láznak erre a területre való jogos és indokolt kiterjesztését kérjük, ha nem akarunk végre odajutni, hogy ebben az országban minden ember megfertőzötten, munkaképtelenül járjon. Nekünk van a legtöbb okunk és a legfájdalmasabb jogunk ebben a kérdésben beszélni, ezeket a követeléseket felállítani, mert ez a betegség úgyszólván kizárólag a munkásosztályból szeai áldozatait, abból az osztályból, mely a háború alatti és a háború utáni idők elégtelen táplálkozása révén és a lakásviszonyok folytonos rosszabbodása következtében esik áldozatául ennek a betegségnek. Természetes, hogy egy pillanatig sem szabad szem elől téveszteni és egy pillanatig nem szűnünk meg hangoztatni, hogy a tuberkulózis elleni harc nemcsak orvosi probléma, hanem elsősorban és mindenekelőtt gazdasági és szociális kérdés. (Ugy van! Ugy van!) Az orvostudomány talán még nem rendelkezik azokkal az eszközökkel, amelyekkel teljes sikerrel gyógyithatná ezt a betegséget, de a gazdasági ós társadalompolitikusok kezében ott vannak azok az eszközök, amelyek ha máshol nem, minden szocialista párt programmjában megtalálhatók: a 8 órás munkaidő, a biztosított megélhetés, az egészséges lakások, a gyári egészségügy, az anya- és gyermekvédelem, az alkoholfogyasztás korlátozása stb. Persze igen nehéz egészséges lakásokat adni a dolgozóknak ott, ahol az eddigi egészségtelen vackaiknak bérét sem tudják megfizetni és a házbérek fokozatos emelkedése még jobban arra fogja kényszeríteni őket, hegy az erkölcsvédelmi rendelkezések nagyobb dicsőségére tizenot-huszadmagukkal húzzák meg magukat lakásaikban, tömegszállásaikban a háziuraknak adott ajándék fejében. Nagyon nehéz ott a munkaügyi egyezmények és ajánlások ratifikálásáról, 8 órás 8