Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.

Ülésnapok - 1927-37

Az országgyűlés képviselőházának 37. ülése 1927 április 8-án, pénteken. 53 nyeret! — Zaj a jobboldalon.) mi volt az oka annak, hogy egyesültek a kommunistákkal. Csak kettő lehetett: vagy gyávák voltak, mondjuk félénkek, ez az egyik eset (Zaj a bal­oldalon.) — nem az urakról beszélek in per­sona, akik itt ülnek — (Roehenstein Mór: Ma­guk hősök voltak!) vagy pedig szerepe volt itt azoknak a rubeleknek, amelyekről Kun Béla abban a füzetben megemlékezik. Vagy az egyik vagy a másik. Tertium non datur! (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen. Zaj a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Nem az óbudai rubelekről van szó! Ne tapsol­jon! —- Kontra Aladár: Óbudán nincsenek rubelek!) Önök szociáldemokratnák szemére vetik a polgári pártoknak és a polgárságnak, hogy gyáván viselkedtek. Igaz, hogy a polgári társadalom gyáva volt, de a különbség köz­tünk az volt, hogy a fegyver a szociáldemok­raták kezében volt, mi pedig le voltunk fegy­verezve. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a közéven. Zaj a szélsőbaloldalon. — Gr. Hu. nyady Ferenc: Az én fejemet betörték, itt hor­dom a nyomát! — Propper Sándor: A papi­tanács bátor volt? — Egy hang jobb felől: Ne papitanácsozzon! — Propper Sándor: Hogyne papitanácskoznék! Mert rohamléptekkel men­tek csatlakozni hozzá és felfüggeszteni a papi nőtlenséget. — Nagy zaj. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) A német szociáldemokraták németek ma­radtak a Ruhr-vidék megszállása alkalmával is. (Szabó Imre: Azoknak volt miért németek­nek maradni!) és német hazafiakhoz méltóan viselkedtek, dacára francia elvtársaik unszo­lásának. Pedig ezek ugyancsak ^iparkodtak őket meggyőzni arról, hogy a bevonulás és a katonai megszállás nem a német munkások, hanem a német nagytőke renitens urai ellen irányul. A német szociáldemokraták nem hall­gattak reájuk, hanem azt válaszolták: a nagy­tőke renitens urai németek, a bánya, amely­ben dolgozunk, német föld, a gyár melyben verejtékezünk, német alkotás, a tőke német tu­lajdon, a boszu németeket korbácsol, a gyűlö­let németeket ver arcul, a megszállás némete­ket aláz meg és német szuverenitást semmisit meg; tehát: nem engedünk, mert mi is németek vagyunk. Tiszteljük a pacifizmust, de csak addig, amig generálisaitok nem fegyverrel ke­zükben magyarázzák annak áldásait. Elvtár­saitok vagyunk, de ha szuronnyal kezetekben akartok keblünkre borulni, már nem elvtár­sak, hanem németek vagyunk. (Tetszés a jobb­oldalon és a középen.) És igy tovább folytathatnám az összeha­sonlitást a mi szocialistáink és a külföld szo­cialistáinak mentalitása között. De nem te­szem, hanem egyszerűen felvetem a kérdést: ha a külföld, nevezetesen a nyugati kulturál­lamok az ő nemzeti és társadalmi szempontból megbízhatóbb^ szocialistái, illetve szocializ­musa ellen védekeznek, mennyivel inkább kell ezt, nekünk tennünk, akik szemeinkkel láthat­tuk, kezeinkkel megfoghattuk, hogy a gyakor­latban mit jelent az a szocializmus és az a demokrácia, amellyel a mi szocialistáink min­ket boldogitanak, ha a közhatalmat kezükbe kaparitják. (Ugy van! Ugy van! a Jobboldalon és a középen. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Amióta a szociáldemokrata párt vezető embereit, nevezetesen annak parlamenti kép­viselőit a személyes érintkezés révén is van szerencsém megismerni, fel-fel merül lelkem­ben az a kérdés: »Hát ezek az urak, — az örökké mosolygó Esztergályos barátom, (De­rültség.) a kedélyes Rothenstein Mór t. kép­viselőtársam (Gaal Gaston: Itt volt a szovjet­ben is! Megvan a napló, nem lehet letagadni!) a szelid Szabó Imre t. képviselőtársam, a csöndes Vanczák János képviselőtársam — ezek az urak voltak azok, akik minket annak idején annyira megaláztak és meggyötörtek 1 Ezek az urak, akik most a demokráciáról oly szépen s meggyőzően tudnak beszélni, ezek voltak azok, akiknek uralma a legszégyentel­jesebb erőszak tombolása volt? (Ugy van! Ugy van a jobboldalon és a középen. — Gaal Gaston: A közszabadságok bajnokai! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Ezek az urak, akik közül engem sokakhoz az egyéni rokonszenv kötelé­kei fűznek, voltak képesek ama kegyetlen bar­barizmusra, amelyet kormányzatuk jelentett? Mert azt jelentette, az volt: erőszak a gondo­lat, a lelkiismeret, a vallás, a tisztesség, a gyermek, a család ellen. És ha azt mondják a szociáldemokraták, hogy »distinguendum est«, hogy különbséget kell tenni ama kormányzat között, melyet ők irányítottak — hiszen a Károlyi kormányzatot is voltakép en ők irány itották (Ugy van! jobb­felől.) — és a proletárdiktatúra között, azt kell válaszolnom, hogy a kettő között csak az volt a különbség: mig az. előbbi jogegyenlő­séget, demokráciát, közszabadságot hirdetett, de jaj volt annak, aki e joggal és szabadság­gal élni mert, (Ugy van! Ugy van! Derültség a jobboldalon.) addig az utóbbi, a proletárdik­tatúra, nyiltan, kertelés nélkül a terror alap­jára helyezkedett. (Ugy van! Ugy van! a jobb­oldalon és a középen. — Taps a jobboldalon. — Propper Sándor: Ugy mint a Bethlen kor­mány! Tisztára azonos a Bethlen kormánnyal! Nagy zaj jobbfelől. — Petrovácz Gyula: A parlament pincéi üresek! — Propper Sándor: Átfestették fehérre a vörös bolzevizmust! —• Nagy zaj jobbfelől. Hány embert ölettek meg, hány embert akasztottak fel? — Nagy zaj a jobb­oldalon. Derékig gázolták a vérben ! — Foly­tonos nagy zaj és mozgás a jobboldalon.) Elnök: Propper képviselő urat kénytelen vagyok másodszor is rendreutasitani! (Prop­per Sándor: Siófok, Orgovány, Kecskemét! Szegyeijék magukat! Még véresek az ökleik! — Nagy zaj a joboldalon. — Reischl Richárd: Micsoda disznóság ez! Egyéni akció volt!) Propper képviselő urat még egyszer rendre­utasitom és figyelmeztetem, hogy kénytelen leszek a Háznak javaslatot tenni. (Gaal Gas­ton: Még a nyelve is véres. — Zaj.) Griger Miklós: T. Ház! Alapos okunk van tehát arra, hogy védekezzünk a szociáldemok­rácia ellen. Az a kérdés, hogy hogyan és mi­lyen eszközökkel? Vannak, akik ezt a kérdést könnyen elintézhetőnek tartják és hatalmi eszközökkel és kivételes törvényekkel, erőszakos eszközökkel akarják megoldani. Szerény véle­ményem szerint a védekezésnek ez a módja csak ideiglenes lehet, csak rendkivül súlyos és kivételes időkben alkalmazható, egyébként töb­bet árt, mint használ, mert az ilyen védekezés módot és alkalmat nyújt arra, hogy a dolgozók a jogos szociális önvédelem lehetőségétől is megfosztassanak, mert eszméket, amelyek már nagy tömegeket hódítottak meg, drákói rendszabályokkal elfojtani nem lehet s a szo eiáldemokráciának az teszi a legnagyobb szol­gálatot, aki vezetqférfiait vértanukká avatja. A szociáldemokráciát ellensúlyozni, lábai alól a gyékényt kirántani, taktikáját és agitációját a siker lehetőségétől maradandóan megfosz­tani csak szociális belátással, megértéssel, okos, bölcs, szociális reformokkal és politiká­val lehet; (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) a tisztviselőosztály anyagi érdekei­nek legmesszebbmenő istápolásával, a falusi és városi középosztálynak, a kisiparosságnak és

Next

/
Oldalképek
Tartalom