Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.

Ülésnapok - 1927-37

« 52 Az országgyűlés képviselőházának 37. ülése 1927 április 8-án, pénteken. wesen ist. Ich gedenke dabei seiner pristerlichen Mahnung zum Völkerfrieden, seiner nie rastenden Liebestätigkeit für die Kriegsgefangenen und die hungernden Kinder, seiner von heilegem Ernst erfüllten Kundgebung über die Wiederherstellung des Weltfriedens. Durch dies von tätiger Menschenliebe getragene Wirken hat sich Seine Heiligkeit der Papst den Dank der ganzen Welt erworben.« . így nyilatkozott Friedrich Ebert 300 millió katholikus fenéről, mig nálunk Kéthly Anna igen t. képviselőtársunk jónak látta sárral megdobálni 300 millió katholikusnak fejét. (Egy hang jobbfelől: Szégyelli is magát! — Kéthly Anna: Ez tévedés, képviselő ur, mutassa meg, hogy hol mondtam ilyent! — Láng János: Állandóan támadja a sorok között!) Előkeresem majd a naplót; nincs most nálam. (Kéthly Anna: És ha nem áll? — Esztergályos János: Ez a megállapitás helytelen és rosszakaratú! — Nagy zaj!) Elnök (csenget); Csendet kérek! Griger Miklós: Mondottam, előkeresem a a naplóból, nincs most nálam. (Esztergályos János: Ha valótlant mondott, helyreigazitja?) Igen, sőt bocsánatot is kérek ebben a teremben. (Kéthly Aiina: Állapodnunk meg ebben! — Esztergályos János: Minden csavarás nélkül azonban!) Gemacht, (Derültség.) minden csavarás nélkül/Zaj. Felkiáltások a bal- és a jobboldalon: Akkor rendben van!) Amikor Németországban is felütötték a fejüket... Elnök: Kérnem, kell a képviselő urat, méltóztassék figyelembe venni, hogy a szoeiál; politika kérdései beletartoznak a népjóléti tárca költségvetésének tárgyalásába, de a szociáldemokrata párt általános politikájának vagy világpolitikájának kritikája nem tartozik bele. (Propper Sándor: Halljuk csak! Halljuk! Szivesen hallgatjuk! — B. Podmaniczky Endre: De milyen szivesen! — Propper Sándor: Megkapja reá a választ, a rosszakaratra is! — Esztergályos János: Megadjuk az engedelmet. — Zaj.) Nincs helye a tárgytól való eltérésnek. Méltóztassék folytatni. Griger Miklós: Helye lehet annak, hogy az ember ilyenkor leül és nem beszél. T. Ház! Amikor Nénaeitországban is felütötték fejüket a végletek a spartakusok lázadásában és kommunista bonyodalmakban, a német szociáldemokraták idejekorán felismerték a veszedelmet, merészen, kíméletlenül és — hála Istennek — szerencsésen szembeszálltak vele, s igen nehéz körülmények között segítették fentartani a rendet. A következő proklamációt intézte akkor a szociáldemokrata párt Németország lakosaihoz (Olvassa): »Mitbürger! Spartacus kämpft jetzt um die ganze Macht. Wo Spartacus herrscht, ist jede persönliche Freiheit aufgehoben. Die Presse ist unterdrückt, der Verkehr lahmgelegt. Die Regierung trifft alle notwendigen Massnahmen, um diese Schreckensherrschaft zu zertrümmern. Die Stunde der Abrechnung naht,«; És^ nálunk*? Nos, nálunk csoda történt: a kis Jónás elnyelte az ormótlan cethalat, . a nagy szocialista tábort Kun Béla csürhéje. Nálunk a szociáldemokrata párt — mint azt Lukács György irja — Az Egység Okmányai cíniü füzetben — fentartás nélkül elfogadta cselekvése alapjául a kommunista és bolsevista programmot. (Ugy van! Ugy van a jobboldalon.) Nem is csoda, hiszen annyira egynek érezte magát a kommunizmussal, hogy annak a legvadabb kihajtásával, az orosz bolsevizinussal is azonosította magát, amint az a Népszavának 1918 november 24-én megjelent cikkéből kitűnik. Ezt irja a Népszava (olvassa): »A magyar munkásság természetesen soha egy pillanatig sem hitt azokban a hazag és aljas rágalmakban, amikkel a külföldi és a magyar polgári sajtó elárasztotta az orosz bolseviki uralmat. Á magyar munkásságot a maga forradalmi érzéke mindig rávezette arra a helyes megítélésre, hogy az orosz proletárság forradalma, ha tévedhet is egyes eszközeiben, lényegében mindig csak a szocializmus, mindig csak a szociáldemokrácia nagy eszményi végcélját szolgálja.« A szocialista-kommunista egység megteremtésére az első lépest nem a kommunisták, hanem a szociáldemokraták tették meg, amint azt Weltner Jakab irja ugyancsak az idézett könyvben, ahol nyiftan kimondja: a szociáldemokrata párt megbizottai keresték fel az elzárt kommunistákat. (Propper Sándor: Mondja, miből élnének önök, ha nem lett volna ez a kis kaland? — Láng János: Akkor az egész ország állna! — Propper Sándor: Ezt maga sem hiszi, képviselő ur! Ki üzente meg a háborút? — Zaj a baloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! (Esztergályos János: Kik tapsoltak a háború kitörésekor? Nem mi! — Propper Sándor: Illik valamivel többet tudni a történelemből egy képviselőnek! — Reischl Richárd: Tánc- és illemtanár!) Propper képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Griger Miklós: Teljesen alaptalan... (Propper Sándor: Tiszta tudatlanság!) Elnök: Propper Sándor képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasitani. Csendet kérek, t. képviselő urak! Griger Miklós:... a szociáldemokrata pártnak a Vyx-féle jegyzékre való hivatkozása. E jegyzéket a Károlyi-kormány március 21-én kapta meg, ők pedig már — mint azt Bogár Ignác, szintén az ő emberük irja — már hetekkel azelőtt megkezdték Weltner, Bokányi, és Kunfi utján a tárgyalásokat a gyűjtőfogházban tartózkodó Kun Bóléval; annyira, hogy Kun Béla már március 11-én Írásba foglalta és átadta az egyesülés feltételeit a szociáldemokraták megbízottjainak. Ha a szociáldemokraták nem akarták volna a kommunizmust, a proletárdiktatúrát... (Esztergályos János: Nem akarták, képviselő ur! Méltóztassék ezt tudomásul venni! — Zaj. — Gaal Gaston: Miért nem akadályozták meg? — Esztergályos János: Miért szaladtak el önök? Ha nem szöktek volna el, segithettek volna!) Elnök: Csendet kérek! Esztergályos János képviselő urat kérem, ne méltóztassék közbeszólni. (Gaal Gaston: Az önök kezében voltak a fegyverek! Miért nem akadályozták meg?) Gaal Gaston képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni! (Propper Sándor: Remélem a papitanácsról is fog beszélni!) Propper képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Rothenstein Mór: Miért nem akadályozták meg a háborút?) Rothenstein képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni. (Propper Sándor: Halljunk valamit a papitanácsról!) Griger Miklós: Arról is beszélek. Megakadályozhatták volna könnyűszerrel, mert hiszen mint maga a Népszava irta — örüljenek az urak, végre eery esetben hiszek a Népszavának — (Derültség jobbfelől. ) a kommunisták kevesen voltak, vezéreik pedig ártalmatlanná voltak téve és a fogházban ültek. Szeretném, ha önök megmagyaráznák (Propper Sándor: Nehéz megkeresni ezt a kis kormánypárti ke-