Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.
Ülésnapok - 1927-37
Az országgyűlés képviselőházának 37. az utóbbi meggondolás vezette, ennek afeltevésnek lehetősége is kell, hogy okulásunkra szolgáljon, mert ha az angol konzervativizmus és az angol polgári társadalom nem tartja kivánatosnak az angol munkáspárt megerősödését és tetrebélyesedését, mennyivel több okunk van nekünk arra, hogy a mi szociáldemokrata-pártunk megerősödését f perhorreszkáljuk, amelyet az angol munkáspárttól nemcsak a csatorna és a földrajzi helyzet, hanem mélyreható elvi különbségek és igen gyászos emlékezetű tények választanak el. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) MacDonald skótnak és nem skótországinak, vallásos embernek vallja magát és szinte dicsekszik azzal, hogy leányával vasárnaponkint eljár a presbiteriánus templomba. Nem vallja magát nemzetközinek, ellenkezőleg, nyiltan és férfiasan hitet tesz a nemzeti gondolat mellett, s a nemzet becsületének mondja, hogy a kormányzat és a közélet szellemét a nemzeti érzés hassa át. Kormánya nem volt osztálykormány; a legfontosabb három tárca három lord kezében volt, mégpedig nem a történelmi osztály valami lecsúszott hajótöröttéinek, akiket a hiúság és feltűnési viszketegség sodort balfelé, hanem olyan férfiaknak kezében, akik mögött fényes és eredményes Dolitikai múlt állott és akiknek a kabinetbeü való jelenléte a józan szociális haladást, de egyúttal az adott helyzettel, a gazdasági viszonyokkal számoló mérsékletet is jelentette. A Labour-party sem kizárólagos munkás- illetve osztálypárt. Soraiban nagy számmal vannak — jelenleg is a képviselőknek körülbelül a fele — ügyvédek, orvosok, tanárok, papok, gyárosok és nagybirtokosok is. Ez a szocializmus nem követi a hegeli bölcseleten felt'pült marxi ideológiát és épen annyira az angol szellemnek sajátos műve, mint az angol parlamentarizmus, s ugy hasonlit a mi szocialistáink szocializmusához, mint teszem azt — még pedig minden sértő szándék nélkül — MacDonald hasonlit Rothenstein Mór t. képviselőtársamhoz. (B. Podmaniezky Endre: A Mórichoz? — Derültség. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor Mit Móricoznak?! A Móric-rendet elfogadják 1 ? — Jánossy Gábor: Nem sértő! Jókai is Móric volt!) Hol vannak ettől a szocializmustól a mi szocialistáink, akik még mindig a marxi ideológia kintornáját nyekeregtetik, a történelmi materializmus kiskátéját ; böngészik, akik a közelmúltban a szocializmust, demokráciát és jogegyenlőséget ugy értelmezték és magyarázták, hogy a mindennapi kenyérhez és élelemhez, a vasúton való utazáshoz, a boltban való vásárláshoz csak annak van joga, aki az ő társadalmi osztályukhoz tartozik, illetve szakszervezetük tagja s akik ma is — mint a miristerelnök ur a napokban találóan mondotta -- rést ütnek a nemzeti fronton s amennyire tőlük függ, mindent elkövetnek annak felgöngyölítése érdekében. (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Nemcsak az angol, hanem a német szociáldemokraták mentalitása is egészen más, mint a mieinké. Nem állhatom meg, hogy fel ne olvassak egy költeményt, amely a háborús években a Vorwärts-ben, tehát a német szociáldemokraták hivatalos lapjában jelent meg s amely a benne lüktető nemzeti érzéssel szinte szivünkbe markol. (Propper Sándor: Ismeri a heidelbergi programmot?) Ismerem. (Propper Sándor: Nem ismeri!) Nem fogok most vizsgázni. (Zaj és derültség jobbfelől. — Elnök csenget. — Olvassa): ülése 1927 április 8-án, pénteken. 51 »Immer schon haben wir eine Liebe zu. dir gekannt, Bloss wir haben sie nie mit einem Namen genannt. Als man uns rief, da zogen wir freudig fort, fort, Auf den Lippen nicht, aber im Herzen das "Wort: Deutschland! Immer schon haben wir eine Liebe zu dir gekannt, Bloss wir haben sie nie bei ihrem Namen genannt. Herrlich zeigte es aber deine grösste Gefahr, Dass dein ärmster Sohn auch dein getreuester war, Denk es, o Deutschland!« Ilyen cikkeket, ilyen költeményeket a Népszavában nem olvastunk. (Igaz! Ugy van! jobbfelől és a középen.) Azután itt vannak Friedrich Ébert iratai, feljegyzései, beszédei, amelyek élénk világosságot vetnek ama mentalitásra és magaviseletre, amelyet a német szociáldemokraták a háború folyamán és a háborút követő forradalmi időkben tanusitottak. (Propper Sándor: Érdekes! A német burzsoázia a magyar szociáldemokratákat dicséri! — Gaal Gaston: Mert nem. ismeri! — Propper Sándor: Mint ahogy Griger nem ismeri a németet!) Friedrich Ébert ezt mondja magáról (olvassa): A harctéren küzdő fiához levelet irt, amelyből csak a következő passzusokat olvasom fel (olvassa): »Unsere Truppen verdienen sich unauslöschlichen heissen Dank und Bewunderung unseres ganzen Volkes. Daran ändern auch nichts die sinnlosen Streiks, die wir vor vierzehn Tagen in Berlin hatten. Gewissenlose Demagogen versuchten diesen Vorgang 1 zu politischen Zwecken auszunutzen.« Üdvözli fiát és elitéli a sztrájkot, mely itt a Hinterlandban meghiusitja a harcosok feladatát és készségét. Azután a lőszergyári munkások sztrájkja alkalmával ezt mondja (olvassa): »Die Socialdemokratische Partei hat sich während des ganzen Krieges rückhaltlos zur Landesverteidigung bekannt.« (Rothenstein Mór: És nálunk nem harcoltak? — Propper Sándor: Ezt az Ebertet üldözték halálba a maga német elvtársai. — Zaj. — Felkiáltások jobbfelől: Halljuk! Halljuk!) Mikor megalázassál fenyegették Németországot, a szociáldemokrata párt ezt az álláspontot foglalta el és ezt proklamálta (olvassa): »Nehmet euch in Acht, jede Knechtschaft hat einmal ein Ende.« (Rothenstein Mór: Ezt kellene nálunk a minister uraknak is mondani!) Amikor a szociáldemokrata párt mint pártkormány átvette Németországban a hatalmat, ezt a kijelentést tette a párt, illetve a tiszta szociáldemokrata pártkormány (olvassa): »Dabei fühlen wir uns keineswegs als ein Ausschuss unserer Partei, sondern als Beauftragte des ganzen Volkes.« Ez a helyzet sem állott fönn nálunk. (Propper Sándor: Ezt az Ebertet üldözték halálra a maga német elvtársai!) Azután jellemző, hogyan nyilatkozott a pápáról már mint a német állam feje, amikor a nuneiust fogadta (olvassa): »Soll diese weltgeschichtliche Aufgabe gelöst werden, dann müssen sich alle Völker zu dem Gedanken der Nächstenliebe und Versöhnung bekennen, deren unermüdlicher Verkündiger Seine Heiligkeit der Papst stets ge-
