Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.
Ülésnapok - 1927-36
40 Az országgyűlés 'képviselőházának 36. ülése 1927 április 7-én, csütörtökön. rendről, vesztette el aktualitását és lépett helyébe az aggkori és rokkantbiztositás hangoztatása, amely pillanatban dr. Fenyő Miksa ur a Magyar Közgazdasági Társasáig ankétjén elejtette a munkanélküliség esetéire szóló biztosítást és ezzel szemben belevetette a köztudatba az aggkori és rokikantbiztositás kérdését, (Vass József a ministerelnök helyettesítésével megbízott népjóléti és munkaügyi minister: Post hoe, sed non propter hoc!) A kapitalizmus részéről ez kétségtelenül ügyes taktikai fogás volt. A kapitalizmus exponense ugy gondolta, hogy most lefejezem ezt a biztositási ágat, helyette emelek egy csalétket és mikor ennék keresztülvitelé^ kerül a sor, akkor lefejezem ezt is, amint lefejeztem, elődjét; is és a kapitalizmus mentesül majd azok alól a költségek alól, amelyek az érdekeltséget a biztositás következtében terbelnék. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) T. Ház! Én megmaradtam az objektivitás határain belül. Igaz, ez bizonyos önmegtartóztatást követelt tőlem, mert hiszen megbántásban én részesültem. Mégis én vagyok az, aki a minister urnák elégtételt szolgáltat. Ezzel szemben azonban elvárom, hogy ezt a kérdést most már végleg tisztázzuk, mert a kérdésjma sem áll tisztán a közvélemény előtt, illetőleg az erre a kérdésre figyelő közvélemény előtt. Az Ígéretek után jött az a bizonyos tagadó szó azon az interpellációs napon, azonban még azon az estén — ha a hirlapok közleményei megfelelnek a valóságnak — a minister ur korrigálta délutáni kijelentésót azzal, hogv a munkanélküliség esetére szóló biztositás kérdését nem ejtette el egészen és azt elő fogja terjeszteni. A munkásságot érdekli ez a kérdés, nemcsak azért, mert a többi országokban ez a probléma már megoldódott, (Homonnay Tivadar: Államcsődöt vonna maga után! — Esztergályos János: Addig éljünk! — Homonnay Tivadar: Nem szeretném!) hanem azért is, mert erre a biztositási ágra feltétlenül szükség van. Azt hiszem, t. képviselőtársam, nem méltóztatott komolyan mondani azt, hogy ez államcsődöt vonna maga után. (Homonnay Tivadar: A legkomolyabban mondottam!) Én 17 államnak idevonatkozó törvényhozását tártam a t. Képviselőház elé, s ha t. képviselőtársam azt hiszi, hogy ez a 17 állam mind bankrott lesz s csak mi leszünk azoknál okosabbak. (Homonnay Tivadar: Elsősorban Ausztria megy tönkre!) ez lehet megint egy másik »faule Ausrede«. — hogy igy "fejezzem ki magamat — amit felhasználhatnak a kérdés elsülyesztésére, de — ne méltóztassék ezért haragudni — nem tudom komolyan venni ezt a közbeszóliáist. Nem tudnám ugyanis elképzelni, hogy 17 nagy és kis európai állam és még néhány tengerentúli földrész belehalna a munkanélküliség esetére szóló biztosításba. Nem tudom elfogadni és szakítani szeretnék azzal a legendával, hogy az egész világ bolond és rohan a vesztébe, csak mi vagyunk okosak, (Homonnay Tivadar: Hány száz milliárd deficitet okozna az egy év alatt!) akik szemben állunk megérett szociálpolitikai problémákkal és nem akarjuk azokat azon a jogcímen megcsinálni, hogy a többi államok, amelyek ezt megcsinálták, tönkre fognak bele menni és mi majd nevető szerepét fogjuk betölteni. (Vass József, a ministerelnök helyettesítésével meghízott népjóléti és munkaügyi minister: Sírnak is azok az államok! — Jánossy Gábor: Hátha nem legenda ezt? Hátha ugy lesz$) Ez azonos értékű a haláliáig vőlegényét váró vénkisasszonnyal. Ezt pedig nem ajánlom. (Jánossy Gábor; Nincsenek vénkisasszonyok! — Homonnay Tivadar: Pláne ma! — Jánossy Gábor: Mindegyik fiatal, rövid szoknyás!) Én sokkal célszerűbbnek és okosabbnak tartom, ha mi a lehetőség határain belül elmegyünk addig, ameddig lehet és ameddig kell. Ezt nem én állapítottam meg, nem én követelem. Azt hiszem, ez az ügy most már egy kevéssé átterelődik a minister ur és a minister ur államtitkára közé. Legyen szives most már a minister ur is tisztázni az államtitkárával, hogy mi igaz. mi helytálló abból, amit az államtitkár ur a Közgazdasági Társaság ankétjén ezzel a kérdéssel kapcsolatban elmondott, (Vass József a ministerelnök helyettesítésével meghízott népjóléti és munkaügyi minister: Mind helytálló!) mert végtére a politikai államtitkár a minister képviseletében jár el és tesz kijelentéseket. Tehát ne az én kedvemért és ne az én érveléseimre, hanem az államtitkár ur nézetére és véleményére alapitva méltóztassék most már ezt a kérdést tisztázni. (Homonnay Tivadar: Akkor még nem volt államtitkár! Nem a minister helyett beszélt!) Tudom, hogy mint nemzetgyűlési képviselő beszélt kilenc hónappal ezelőtt. Ugy látszik, ön azon az állásponton van, hogy mihelyt valaki poziciót cserél, rögtön megváltoztatja a nézetét is. (Homonnay Tivadar: Ez tévedés!) Ön azt mondja, hogy ő nem államtitkári minőségben mondta ezt. Én ezt koncedálom, azonban magasabbrendü politikai etikából indulok ki, abból, hogy nem lehet valakinek más nézete kilenc hónap mnlva csak azért, mert közben államtitkár lett. (Homonnay Tivadar: Maid Dréhr válaszol rá! — Esztergályos János: Használat előtt és használatban! — Vass József a ministerelnök helyettesítésével meghízott népjóléti és munkaügyi minister: Most is ugyanazok a nézetei!) Ezt el is várom tőle. Valóban nem is volna szép, ha a pozíció megváltozásával megváltoznék szociálpolitikai felfogása is, különösen az után, hogy népjóléti államtitkár lett, tehát egyenesen a hatáskörébe csúszott ez a kérdés. De nemcsak Dréhr államtitkár ur, hanem Papp Dezső államtitkár ur is. (Temesváry Imre: Papp Géza!) —nem Géza, hanem Dezső, ez két fivér, ne méltóztassanak őket összetéveszteni — mondom, Papo Dezső államtitkár ur is részt vett azon az ankéten és ő is a biztositás bevezetése mellett tört lándzsát. Azután Kovrig Béla ur, ugyancsak hivatalos ember, azt hiszem, ministeri tanácsos (Temesváry Imre előadó: Fogalmazó!) — akkor tehát fogalmazó — szintén részt vett ezen az ankéten és szintén a biztositás mellett foglalt állást. Az erőviszonyok tehát igy oszlottak meg: mellette foglaltak állást Papp Dezső, Dréhr Imre és Kovrig Béla: ellene foglaltak állást dr. Fenyő Miksa, dr. Knoch Sándor és dr. Éber Antal. A kapitalizmus három képviselője és három hivatalbeli ember állott tehát egymással szemben. Mennyire igazat adtak nekem az események, mikor megállapitottam, hogy a kérdés a kapitalizmus felé billent el, a kapitalizmus volt erősebb. a kapitalizmusnak lett igaza, ^tehát a kapitalizmus leparancsolta ezt az elsőrendű szociális kérdést a napirendről. (Vass József, a ministerelnök helyettesítésévei meghízott nénjóléti és munkaügyi minister: Ez a tévedés!) Tudom, hogy legfeljebb a formára nézve lehetnek differenciák. Elnök: Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt, szíveskedjék tehát beszédét befejezni. (Esztergályos János:
