Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.

Ülésnapok - 1927-36

Az országgyűlés képviselőházának 36., el a költségeket, a következő kifakadásszerü megállapítással veri vissza ezt a felfogást (ol­vassa): »Valóban, mélyen t. uraim, munkaadói érdekeltségeinktől igazán nem várhatjuk, hogy ők valamikor is időszerűnek fogják minősíteni e javaslat benyújtását«. Ez a szociálpolitikus öt pontban foglalja össze a tárgyalás anyagát s az, amit elolvas­tam, az első kifogásra vonatkozott, tudniilik arra, mintha a termelés nem birná el a ter­heket. Most következik a második pont (olvassa): »A legkényesebb kifogás a javaslat ellen az, hogy annak gyakorlati megvalósítása tönkre­tenné iparunkat, mert az ezzel járó 4%-os teher az adott gazdasági viszonyok mellett elviselhe­tetlen«, — mondja a szociálpolitikus. (Továbbolvassa): »Bátor vagyok hinni, hogy a magyar ipar 4%-os megterhelés mellett nem fog összeroppanni, mert hiszen mi követ­keznék be akkor, ha az ipari termékek előállí­tási költségei más címen több százalékkal emel­kednének, vagy az iparunkat védő vámok alábbszállnának? Nem azért védjük magas vá­mokkal honi iparunkat, hogy az ne feleljen meg a vele szemben támasztott szociális köve­telményeinknek.« A 3-ik kifogás, amely az ankéton felhang­zott (olvassa): »Mindkét érdekeltség részéről felhangzik az óhaj. hogyha már a kötelező biz­tosítás törvényerőre emelkedik, az állam is vegye ki a részét annak terheiből.« Erre megadja a választ abban, amit az előbb már voltam bátor felolvasni. Az erre vo­natkozó végső passzus igy szól (olvassa): »Ha tehát figyelembe vesszük ez intézmény meg­valósításával járó adminisztrációs költségeket, továbbá a közbevételek egyes kategóriáinak ál­tala előidézett csökkenését, joggal utasíthat­juk vissza azt a vádat, hogy az állam a szociá­lis biztosítás e nemének megvalósításával járó terhekből részt nem vállal.« A negyedik kifogáscsoport a következő (ol­vassa): »Egyes ellenvélemények szerint a szó­banforgó intézmény működésével járó szociális teher következtében ujabb munkáslétszám­apasztások fognak eszközöltetni, tehát a mun­kanélküliek száma növekedni fog.« A szociálpolitikus erre megjegyzi (olvassa): »Ez ellenvetésre válaszolva, elsősorban kételke­désemet juttatom kifejezésre, mert gondoljunk csak arra, hogy a kártalanításban részesülő munkanélküliek fogyasztóképessége a jelenle­givel szemben lényegesen emelkedni fog és mi­után a kártalanított egyének túlnyomó része nagyvárosban élő munkás, növekvő fogyasztó­képességű az ipari gyártmányokkal szemben fellépő keresletet is növelni fogja.« Az ötödik kifogáscsoport (olvassa): Egye­sek véleménye szerint a szociális biztosítás e nemének megvalósítása munkakerülést, a tu­nyasági hajlam kifejlődését fogja maga után vonni, mert hiszen alkalmat nyújt arra, hogy valaki munkanélküli keresetre tegyen szert.» A mi szociálpolitikusunk erre a következő­ket válaszolja (olvassa): »Akik ezt hangoztat­ják, nincsenek tisztában a munkanélküliség szervezetével. Hiszen jól tudjuk, hogy csakis az részesülhet kártalanitásban, aki önhibáján kivül vált munkátlanná, tehát objektiv munka­nélküli, továbbá, hogy abban az esetben, ha a kártalanításra igényjogosult az illetékes ható­sági munkaközvetítő _ által felkínált munkát visszautasítja, igény jogosultságát elveszti, vé­gül, hogy a munkátlan a népjóléti minister ál­tal e célra szervezett továbbképző, vagy átképző tanfolyam munkálataiban résztvenni köteles, ülése 1927 április 7-én, csütörtökön. 39 ellenkező esetben kártalanitásban nem részesül és igény jogosultságát elveszti. Indokolatlan te­hát az az állítás, hogy e javaslat a munkakerü­lésnek egy ujabb forrása. De hogy tovább men­jek, a kártalanításra jogosultak munkátlan­sága, ami azt jelenti, hogy az illető napi bér­osztályának megfelelő bér 40%-ában részesül maximálisan évi 13 héten keresztül, amely nem előbb, mint munkátlansága második hetének befejeztével veszi kezdetét és munkátlanságá­nak egész ideje alatt azt a munkát köteles el­fogadni, amelyet számára a hatóság közvetít, mondom, ugy vélem, ez nem tekinthető oly eszményi állapotnak, amelyért munkahelyét a továbbképző műhellyel a munkás szívesen fel­cserélné.« Szociálpolitikusunk igy fejezi be előadását (olvassa): »Előadásomat összefoglalva megál­lapítom, hogy ugy az államnak, mint a társada­lom vezető tényezőinek a munkátlanság elleni küzdelem mindkét szakaszán: preventive és orvoslásszerüleg kell küzdeni a gazdasági vál­ság e szomorú jelenségével és áldozatainak ret­tenetes nyomorával szemben. E küzdelem so­rán az első komoly lépés a munkahiány esetére szóló kötelező biztosításra vonatkozó javaslat­nak törvényerőre való emelkedése, a lex-Vass születése.« Most már megmondhatom, hogy ez a szo­ciálpolitikus Drehr Imre m. kir. munkaügyi és népjóléti államtitkár ur. Azt hiszem, hogy múltkori két közbeszólásomat sikerült igazol­nom. Sikerült igazolnom azt, hogy az a kijelen­tésem, hogy a munkanélküliség elleni biztosí­tással szemben felállított az az álelmélet, hogy az henyélést és munkátlanságot okoz, való­ban nem egyéb frázisnál. Most már nem én mondom ezt, hanem dr. Drehr Imre, m. kir. nép­jóléti és munkaügyi államtitkár ur. A másik kifakadásom az, volt, hogy a tör­vényjavaslatot a munkáltató érdekeltség ellen­állása indította meg. Ezt is beigazoltam és ha a minister ur ezt elégtételnek elfogadja, elég­tételt kívánok önnek szolgáltatni: meg vagyok róla győződve, hogy ön meg akarta csinálni a munkanélküliség esetéire való kötelező biztosí­tást, hogy elhatározott szilárd szándéka volt ezt a javaslatot törvényerőre emelni, a falánk, a fékezhetetlen kapitalizanus azonbani meg­fogta az ön kezét és nem engedte, hogy ön ezt a törvényjavaslatot törvényerőre emelje. (Vass József a ministerelnök helyettesítésével meg­bízott népjóléti és munkaügyi minister: Téve­dés!) Semmi baj nem történt az ön részéről, csak annyi, hogy gyenge volt a kapitalizmus­sal szemben, mert ha legalább is olyan erélyes lett volna, mint amilyen erélyes volt a lakók­kal szemben a házbértőké javára, akkor nekem ma nem kellene reklamálnom a munkanélküli­ség esetére szóló kötelező biztosítást és a mun­kásság, amely nem tud munkaalkalomhoz jutni és családjával együtt nyomorog, ma már talán birtokában volna ennek a biztosítási intéz­ménynek. (Vass József a ministerelnök helyet­tesítésével megbízott népjóléti és munkaügyi minister: Tévedési) Én okmányszerüleg bizo­nyítottam. (Vass József a ministerelnök helyet­tesítésével megbízott népjóléti és munkaügyi minister: Nem!) Azt is be tudom bizonyítani, ha erre még módom és alkalmam lesz, — ebben a költségvetési vitában már aligha, de ha kétel­kedni méltóztatik, aklcor a legközelebbi alka­lommal megragadom a lehetőséget' arra, hogy további bizonyítékokkal okmányszerüleg bizo­nyítsam — hogy a munkanélküliség elleni biz­tosítás abban a pillanatban került le a napi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom