Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.

Ülésnapok - 1927-44

'Az országgyűlés képviselöházánah rónával, vagyis 38,000.000 pengővel tesz ki többet, tehát az 1914/15. évi költségvetés kb. 40%-kal apadt. Mindebből kitűnik, hogy nagyon téves a t. képviselő urnák az előbb emiitett állítása, — hogy legalább is csak látszólag, ha csak a végösszegeket állitjuk szembe egymással, — igaz az, hogy Magyarország jelenlegi belügyi költségvetése kisebb eltérésektől eltekintve lényegében sokkal nagyobb, mint volt az 1914/15. évi költségvetés. Olyan különböző a két költségvetés, hogy azokat igy nyersen összehasonlítani nem is lehet, hanem ugy kell megtenni az összehasonlítást, hogy a kiadásokat egy nevezőre hozzuk, s akkor a költségvetésekből azt az eredményt kapjuk, amelyet az előbb bátor voltam számokban kifejezésre juttatni. Ugyancsak tetszetős beállítást láttunk egy másik ellenzéki képviselőtársunk, Baracs Marcell t. képviselő ur részéről, aki azt állította: »akárhogy is mondják, hogy takarékoskodás van a belügyi tárca keretein belül, mégis nyolcezer alkalmazottal többje van a belügyi tárcának, mint volt békeidőben.« Ebben igaza van a képviselő urnák, de ő bizonyos tendenciával állította be ezt a kérdést. Én ezt a tendenciát szeretném kissé elhomályosítani s inkább az objektivitást szeretném helyébe állítani, hogy lássa az ország, miből adódik ez a nyolcezer főnyi többlet. (Kabók Lajos : Nem az indokolás a fontos, hanem az, hogy tényleg megvan-e a többkiadás!) Mi a fontos? (Kabók Lajos : Az a fontos, hogy tényleg megvan-e a szegény országnak a több kiadás ?) Majd meg fogom magyarázni, hogy ténylegesen nincs több kiadás. Csak méltóztassék megvárni. Én egészen pontos, objektiv számadatokat fogok mondani. Nem tagadtam, hogy van többlet, mert nyolcezerrel tényleg több van, de meg fogom mondani, miért van több és hogy ez a többlet szükséges-e, vagy sem. Az. 1914/15. évi költségvetési előirányzatban összesen 18.173 tisztviselő és alkalmazott illetményei irányoztattak elő. Ebből a létszámból az Országos Levéltárra 32, az egészségügy címére 3, az egészségügyi intézményekre 743, az országos betegápolás címére 510 főnyi létszám esett, amely címek a vallás- és közoktatásügyi, illetőleg a népjóléti- és munkaügyi tárcákba olvadtak be. Ä 18.173 főnyi létszámból, egyéb tárcákhoz tartozó 1288 fŐ levonása után fen marad 16.885, amely létszámmal szemben az 1927/28-iki költségvetési előirányzatban 26.187 fő áll, amely létszám az 1914/35iki költségvetési létszámnál 8014-gyel és az egyéb tárcákra esők levonása utáni létszámnál pedig 9302-vel nagyobb. Ezt a többletet az alábbiak indokolják. A pénzügyi ministerium létszámából át lett véve a vármegyei számvevőségekhez 398 fő, az újonnan szervezett sajtószolgálat és ellátási üzemek alkalmazottainak létszáma 311 fő. A városi rendőrségnek államosítása folytán a redőrség létszáma az 1914/15. évi létszámmal szemben — a székesfővárosi, állami és határrendőrség együtt — 7137 fővel több. Végül az újonnan szervezett folyamőrség létszáma 1895 fő. A létszámszaporulat tehát összesen 9745 fő. Ezzel szemben a központi igazgatás létszáma 294 fővel apadt. (Helyeslés.) A csendőrség létszáma 145 fővel kevesebb, tehát az összes apadás 439. Ezt levonva a 9302 fő szaporulatából, marad összesen 8014 fő szaporulat. Rendőrség természetesen volt akkor is, mig az állami rendőrség nem létezett, mert maguk a városok is tartottak fenn a maguk budgetje terhére rendőrséget. Tehát ott most megszűnt a létszám, és át lett véve az állami létszámba, amikor az egész ország területére megszervezték az állami rendőrséget. Természetesen nem volt ilyen nagy mérvű az a létszám, mint amilyen ma. A mai rendőrségi és csendőrségi létszámot pedig nem A. ülése 1927 május 11-én, szerdán. ' 439 más indokolja, mint a trianoni békeszerződés. Amikor ez az ország a hadseregét a minimumra volt kénytelen leszállítani, fegyveres hatalom, rendőrség nélkül nem maradhatott. Azok a keretek állanak csak fenn ma, amelyeket maga a trianoni békeszerződés engedélyezett, és ezen a kereten belül kell gondoskodnia ennek az országnak rendészetéről. Könnyelműség volna ettől az országtól, ha ezeket a minimális kereteket sem töltené be, (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől és középen.) és nem használná ki. Az államrendőrség ugyanolyan mérvben van meg, mint ahogy békében volt, de méltóztassék megnézni, hogy ennek az országnak a hadserege milyen mérvben csökkent le és akkor méltóztassék összehasonlítást tenni, hogy elegendő-e ez a karhatalom ennek az országnak a biztonságára, elegendő-e az itteni rendnek, az itteni élet- és vagyonbiztonságnak a biztosítására. Ez a minimum. Ezt a minimumot pedig az állam érdeke kívánja, hogy fentartsuk. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Tehát nincs többlet, hanem csak talán a szükségességnek a legkisebb mérve van biztosítva ebben a költségvetésben is. Nagyon sajnálom, de a sajtóval is kell egy kicsit foglalkoznom. (Halljuk ! Halljuk !) Csak egészen röviden kívánok szólni erről. A sajtó hivatását a magam részéről abban fogom fel, hogy ha a közönséget tájékoztatja, akkor legalább is megfelelő objektiv adatokkal tájékoztassa. A kommentárokat természetesen már saját felfogása, politikai meggyőződése szerint adhatja a közönségnek tudomására, de legalább az adatokban legyen megfelelő és hűséges. (Elénk helyeslés jobbfelől és a középen.) Eltettem egy lapszámot, — lehet, hogy ezzel propagandát csinálok ennek a lapnak — a Pesti Napló 1927. évi február 17-iki számát» amelyben megjelent egy cikk, amelynek írója fáradságot vett magának, hogy az én tárcám költségvetésével behatóbban foglalkozzék. (Peyer Károly : Rá is fog fizetni, ha ennyi bátorságot vett magának!) Én fogok ráfizetni? (Peyer Károly: Ö!) Azt hiszem, hogy inkább én fogok ráfizetni. Csak egy adatra akarok rátérni, amely engem megdöbbentett. Ha már tájékoztatni akarjuk a közönséget és foglalkozunk egy tárca költségvetésével, akkor legalább annyi fáradtságot vegyünk magunknak, hogy az indokolást is elolvassuk és az azokban levő adatokat tárjuk a nagyközönség elé. Hiszen sok mindenféle félreértés és félremagyarázás van ebben a cikkben, de én csak egyre akarok itt kitérni. A cikk többek között azt mondja (olvassa) : »A megmaradt kis Magyarország lakosságának nyomorúságos gazdasági helyzetét nézve, valósággal a komikumot érintő luxuskiadást mutat ez a 29 főispáni állás, amely a 13 vármegyéből álló Magyarország költségvetésére nehezedik. Egészen érthetetlen, hogy miért kell 13 vármegyei törvényhatóság és négy város részére külön főispán. A belügyi tárcánál, amelynek költségvetésével ez alkalommal foglalkozunk, a főispáni állások leépítésével kellett volna kezdeni a takarékoskodást.« Először is ki kell jelentenem, hogy 25 vármegyei törvényhatóságunk van, nem 13. (Felkiáltások jobbfelől és a középen : Egy kis tévedés!) Van 10 törvényhatósági városunk és Budapest székesfőváros. A költségvetésbe 29 főispáni állás van felvéve, betöltve azonban csak 27 van. Tehát megtakarítás van itt is. A 36 törvényhatóság közül is 19-nek van közös főispánja, tehát itt is a takarékoskodás érvényesült. Most azonban demokrata oldalról Bródy Ernő igen t. képviselőtársam azt akarja, hogy a 45 rendezett tanácsú városból 10-et megint törvényhatósági várossá alakitsunk át. (Felkiáltások