Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.

Ülésnapok - 1927-44

440 'Az országgyűlés képviselőházának jobbfelöl: Hiszen az még többe kerül!) Akkor "még drágább lenne az adminisztráció. Ebből már most csak azt látom, hogy az urak ezekben a kérdésekben nem birnak kellő tájékozottsággal. (Esztergályos János : A régi Nagy-Magyarország­nak hány főispánja volt ?) Körülbelül 70 főispánja volt. 63 vármegyei törvényhatóság és nem tudom hány törvényhatósági város volt. Ott is lehető­leg, ahol egybeesett a törvényhatósági város a vármegyei székhellyel, többnyire közös volt a főispán. A többi kérdésre nem kivánok kitérni, csak kérem a sajtót, hogyha tájékoztatni akarja a kö­zönséget, akkor kissé mélyebben hatoljon bele ezekbe a dolgokba és objektiven irja meg legalább a számadatokat, hogy ilyen téves adatokból azután ilyen téves és hamis konklúziókra ne jusson. Itt akarom még megemlíteni a film-cenzúra kérdését is, amennyiben Ígéretet tettem volt Györki Imre igen t. képviselőtársamnak, aki egy interpellációval kapcsolatban mindenáron el akarta velem hitetni, hogy a mozi-cenzurának a költségei a belügyi tárca költségvetésében benne foglaltat­nak. Hiába magyaráztam meg a képviselő urnák, hogy ez nincsen benne, ő mégis azt állította, hogy benne van. Én akkor megígértem neki, hogy majd be fogom bizonyítani tévedését a költségvetés tárgyalása során. Ö ugyanis felfedezett a költ­ségvetésben két tételt, amelyek a mozival vannak kapcsolatban, és e két, bevételi és kiadási tétel között egy mankót fedezett fel és azt hitte, hogy ez a mankó szolgál a mozi-cenzura költségeinek fedezésére. A képviselő ur itt tévedésben van, mert hiszen ugy látszik, nem ismeri a költségvetések technikáját. A költségvetésben két helyen szere­pelnek a mozgófényképüzemek. A harmadik cím, a közbiztonság és közrendészeti szolgálat bevételi és kiadási oldalán, ez a két tétel egymásnak ellentétele. A bevételi oldalon rendes bevétel címen a 2. rovatban a következő tétel szerepel : » Mozgók ép­színházak által jóléti célokra fizetendő járulékok­ból 34.000 pengő.« Ennek az évi bevételnek az összege kétféle címen folyik be az államkincstárba. Minden moziengedélyes tartozik minden hónap­ban ingyen jótékonycelu előadást rendezni, ezt azonban készpénzzel váltják meg s ezek a kész­pémmegváltási összegek teszik az egyik bevételi forrást ; a másik pedig az, hogy a jogi szemé­lyeknek engedélyezett mozgóknál bizonyos száza­lékban van megállapítva ennek az alapnak a dotálása, s ez 4-6% közt mozog. Ebből a két tételből adódik ki tehát ez a 34.000 pengő. Ugyan­csak a költségvetés harmadik címének kiadási oldalán pedig ez szerepel : »A mozgóképszínházak utáni bevételekből fedezendő jóléti kiadásokra 11.680 pengő.« Én tehát kapok tárcám javára 11.680 pengőt, beszedek tárcám javára mint bevé­telt 34.000 pengőt. A költségvetés technikája azt jelenti, hogy a többlet, a plust. amely a 34.000 pengőből a 11.680 pengő levonása után fenmarad, az államkincstár javára esik. Szóval ez az összeg nálam egyenlegbe állíttatván, be tudódik mint jöve­delem és a jövedelem után fenmaradó összeget adja nekem utalványozás formájában a pénzügyi tárca. Ebből a 34.000 pengőből nekem a pénzügy­minister ur csak 11.680 pengőt engedélyezett, a többi az ő pénztáráha folyik be, amint te ját méltóztatnak látni, mozicenzura költségeire itt egy fillér sincs elszámolva, mert mint akkor is kijelentettem, a mozicenzura költségeit maga a mozicenzura intézménye fedezi azokból dijakból, amelyeket az engedélyek után beszed és azokból a filmméterenkén ti két filléres összegekből, amelye­ket a cenzúra^ alá került filmek után a maga költségvetése részére szed, Amikor a tárcámat átvettem, a költségvetés 44. ülése 1927 május 11-én, szerdán. tételei túlnyomó nagy részben már össze voltak állit va, ugy hogy nekem tulaj donképen már csak végső simításokhoz volt hozzászólásom. Itt is abban az irányban igyekeztem érvényesíteni a befolyá­somat, hogy humanitárius célokra az eddigieknél lehetőleg valamivel nagyobb összegeket tudjak költségvetésembe felvenni, s gondoskodnom kellett arról is, hogy különösen a csendőrség és a rendőr­ség részére szükséges felszerelésekre és egyéb fontos célokra az eddigieknél nagyobb összegek álljanak rendelkezésemre. Ezekre a célokra sike­rült nem nagy összegeket, de mégis a múlthoz képest nagyobb összegeket felvétetnem a költség­vetésbe. Hogy egy-kettőt megemlítsek, azok közül a tételek közül, amelyeknél a múlt évi összegek­hez képest többletek jelentkeznek, a^ következőket hozom csak fel : Törvényelőkészitéssel és a kül­földi közigazgatás tanulmányozásával kapcsolatos költségeknél 6140 pengővel emelkedett a beállított összeg, az országos határrendezési és határkiigaz­gatási költségeknél 16.000 pengővel, az egri községi közigazgatási tanfolyam felszerelésénél 12.000 pen­gővel, vegyes közrendészeti kiadásoknál, amelyek­ről épen Vargha igen t. barátom és képviselőtár­sam emlékezett meg, 11.000 pengővel, a leány­kereskedelem elleni védekezés kiadásainál 2200 pen­gővel, a csendőrség és a rendőrség dologi kiadá­sainál 250—250.000 pengővel, az egyéb dologi kia­dásoknál, a tüdőbeteg rendőrök kórházi ápolási költségeinél pedig 25.000 pengővel. Itt meg kell emlitenem, hogy erkölcsi köte­lességemnek éreztem a rendőrséggel szemben, amelyet eddig bizonyos gyűjtési akcióba vontak volt bele, ugy, hogy az összegekből részére bizo­nyos százalékot engedélyeztek, hogy ezt eltiltsam, s ezt a 25 000 pengőt ennek rekompenzációjaként állítottam be, (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) mert nem tartottam a rendőrség hivatásának, hogy ilyen gyűjtésekben százalékos szolgáltatás ellenében részt vegyen. Ezt etikai érzékem tiltotta, de szükségesnek tartottam ezt eltiltani a rendőrség etikai érzésének emelése szempontjából is; ha azonban ezt megtettem, kötelességemnek tartottam, hogy azt a vesztesé­get, amelyet ezen a címen a rendőrség jóléti intézményei szenvednek, költségvetésemben biz­tosítsam részükre. Most áttérek a lezajlott választásokkal szem­ben elhangzott kritikákra, őszintén megvallom, hogy már meglehetős idő múlt el azóta, hogy a választások lezajlottak, de azokról a nagy atro­citásokról, amelyekről a túloldalról emlitést tettek, különösen olyan hangnemben és olyan kifejezésekkel, hogy az egész választás tulajdon­képen nem volt más, mint a közigazgatási ható­ságok folyamatos erőszakoskodása, én nem tudok, ezt én a legkerekebben tagadásba veszem, kény­telen is vagyok tagadásba venni, mert nyíltan megmondom: magam sem vártam azt az ered­ményt, amelyet a választások alatt elértünk és ezt az eredményt nem lehet a közigazgatási hatóságok atrocitásainak tulajdonítani. (Zaj a szélsöbaloldalon. — Peyer Károly : Kiss Meny­hért esete! — Esztergályos János : Talán még most is a makói fogdábansir szegény!) Minden egyes esetre, amelyre a képviselő urak figyelme­met felhívni szívesek voltak, ki fogok térni. (Rothenstein Mór : Zalaegerszeg! — Peyer Ká­roly: Kecskemét!) Nem teljes részletességgel, mert ez igen nagy és hosszú időt venne igénybe, de ki fogok térni azokra a felszólalásokra, amelyek épen a szociál­demokrata párt részéről hangzottak el, s majd méltóztatnak látni, hogy azok az atrocitások, amelyeket fel méltóztattak hozni, nem annyira indokoltak, mint ahogy azt a képviselő urak be­állítják, mert én meg fogom indokolni, hogy igenis

Next

/
Oldalképek
Tartalom