Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.

Ülésnapok - 1927-36

32 Az országgyűlés képviselőházának 36, városnak most már semmiféle feladata, seraumifeli© teendője nem volna az építkezések köriül. Mlenfcezőleig, az államinak is és a városnak is van

1 teendője. Már Wefcerle megmondotta az 1908. évi törvényben Budapest főváros fejlesztéséről, hogy lakásínség vagy lakásuzsoira idején az államnak kötelessége az, építkezés előmozdítása, kötelessége egyrészt etikai .szempontoknál fogva, másrészt tőkeerejénél fogva. Az állam abban a helyzetben van, hogy a magánépitkezést előmozdíthatja és támogathatja hitelművelet, kölesen utján. A városnak is megvannak a maga feladatai és Budapest főváros legutóbb igenis belement egy 3400 lakásos építkezésbe, de ennek magán a lakásínség leküzdésén felül volt még egy másik mottója és motívuma is, az, hogy ebbeni az elalélt és a munkától elszokott városban munikalalkalimakat teremtsen, hogy az embereknek módot adjon kereseti lehetőségekre, mert ez is egyik helyes célja az építkezéseknek. Különben is sohasem fogadom el azt az érvet, hogy már van elégi épület és nem kell újra építeni. Nem szeretek a magántulajdon^ ban vájkálni, de ha megnézzük ezeket a régi épületeket, amelyek az egészségügyi követelmények betartás anélkül lettek felépítve, az ember valósággal kedvet kap arra, hogy újraépítse azt a sok rozotga (épületet, azt a solk, minden higiénikus követelmény felállítása nélkül épült épületet, ahol a legkritikusabb viszonyok vannak, ahol az egészségügynek minimális követelményeit nem tartják be, ahol a lakásoknak nincs megfelelő szellőztetésük, nincs elég magasságuk, ahol nincs elég levegő a lakásokban. Úgyhogy sohasem lehet azt mondani, hogy nem kell megfelelő számú uj épület. Mindig kell építeni és az épületek felépítésénél mindig igénybe kell venni a higiénia legújabb vívmányait. Ez a köznek érdeke és kötelessége és az állam sem térhet ki a maga felelőssége és hivatása elől azzal, hogy ő nem alkalmas az építkezésre. Ha ő mem alkalmas, akkor segítenie kell másokat. Hallottuk itt az előadó ur bejelentéséből, hogy az állam tervezi a tisztviselői lakások épitését és ezeknek állami támogatását. Ezt a magam részéről örömmel fogadom. Ebben a kérdésben minden megmozdulást és mozgalmat örömmel fogadok, de ezt nem korlátoznám csak bizonyos kategóriákra. A tisztviselőkön kívül másoknak is vannak lakásigényei és nekünk főleg az épitészek, építőmesterek és vállalkozók segítségére kell sietnünk, hogy; meginduljon Ittl az egészséges vállalkozás, hogy legyen értelme, oka és célja a lakásépitkezésnefc, hogy maga a lakásépítkezés is rentábilis legyen és hogy a tőke is kedvet kapjon a lakásépítésire. EbbőH a célból az államnak és a városnak is kötelessége a magánépitkezés segítségére sietni. Ebben a kérdésben most legaktuálisabb és legégetőbb a szabadforgalomra való áttérés kérdése. Nagyon kérem a népjóléti minister urat és a mélyen tisztelt államtitkár urat is, akinek szociális érzékéről megvagyofci győződve, hogy ne hozza sem Budapestnek a lakosságát, amely már megfelelő módon megnyilatkozott és meg fog nyilatkozni a jövőben is ebben a kérdésben, sem a vidéki városok lakosságát abba a helyzetbe, hogy itt anarchia keletkezzek, hogy katasztrófa jöjjön rá ezekre az emberekre, úgyhogy itt földönfutóvá váljanak hibátlan emberek, akik majd elhelyezkedni nem tudnak. (Rassay Károly: Minden ok nélkül!) ülése 1927 április 7-én, csütörtökön. Minden ok nélkül. Semmisem sürget bennünket. Mi irja elő azt, hogy a lakásfelszabaditás 1927 november 1-én történjék meg? Nem kell a következesség szempontjából sem erre a térre lépni. (Rassay Károly: Nem voltak következetesek, mert nem építettek elég lakást!) Már emiitettem, hogy voltak másféle terminusok is. Hiszen itt voltak a lakásrendeletben megállapított terminusok, amelyeket nem tartottak be, mert látták, hogy a dolog még nem érett meg, nincs még készen, ennélfogva nem forszírozták. Most ugyanez a helyzet. Már előb célzást tettem arra, hogy itt tulajdonképen a pénzügyminister ur azon az állásponton van, hogy nem kell olyan sürgősen építkezni, mert ebből katasztrofális helyzet következik be majd akkor, amikor az építkezés megszűnik. Ezt a kérdést intézze el a pénzügyminister ur a népjóléti minister úrral, de bizonyos, hogy amíg nincs megfelelő épület és nincs megfelelő számú lakás, mindaddig a szabadforgalomra áttérni nem lehet és mindaddig ezt a sokat szenvedett lakosságot nem lehet kitenni ilyen veszedelemnek. Utóvégre, elég baja és gondja van^ ennek a lakosságnak a maga kenyérkeresetével. Soha ilyen nehéz időket nem élt keresztül az országnak és a fővárosnak lakossága, soha ilyen keserves-kínosán nem küszködtek az emberek a mindennapi a betevő falatért. És amikor az emberek ilyen élethalál küzdelmet folytatnak mindennapi megélhetésükért, miért tegyük mi bizonytalanná még családi hajlékukat és otthonukat is? Miért, milyen érdekekért, melyik érdek parancsolja, hogy ez történjék? Nem ismerek semmi ilyen állami érdekeket, még kevésbé magánérdeket! A magánérdek ebben az ügyben szóba sem jöhet, csakis egy magasabb közérdek lehetne az, amely ennek a terminusnak betartását kívánhatná. Miután ilyen magasabb közérdek nincs, ellenkezőleg, a magasabb közérdek az, hogy senki bizonytalanságnak ki ne legyen téve, a magasabb közérdek az, hogy azok a szegény dolgozó és kínlódó emberek családi otthona és hajléka ne legyen kitéve megháboritásnak, nagyon kérem a népjóléti minister urat és a mélyen tisztelt államtitkár urat,^ hogy miután ez a kérdés most aktuálissá tétetett különböző hírlapi nyilatkozatok formájában, méltóztassék felhasználni ezt az alkalmat és megnyugtatni bennünket, hogy ezzel a terminussal most nem fognak élni és csak akkor térnek át a szabadforgalomra, amikor a kereslet és kínálat közgazdasági törvénye ezt meg fogja engedni. Befejezésül csak azt mondhatom, amivel kezdtem: semmiféle költségszaporulatot nem tekintek elegendőnek, semmiféle áldozatot nem tartok megfelelőnek a magyar népjólét előmozditására. Szerintem ennek az országnak jövője van, 'életképessége kiirthatatlan, mert én bízom Magyarország jövendőjében. Bármilyen vész és veszedelem szakadjon rá, ennek a nemzetnek életképessége mély gyökerekben kapaszkodik, amelyet nem lehet elrabolni, nem lehet elvenni tőlünk. De igenis kötelességünk ennek a nemzedéknek egészségben, való megtartása, kötelességünk minden felesleges fillérnek odaállitása az egészség, a testi épség védelmére. (Helyeslés.) Kötelességünk megmenteni minden értéket, megmenteni minden szervet, amely alkalmas arra, hogy ezt az országot naggyá, dicsővé, büszkévé tegye. (Élénk éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Tóth Pál! Tóth Pál: T. Képviselőház! Az a közhasznú