Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.

Ülésnapok - 1927-36

Az országgyűlés képviselőházának 36. munka, amit a gyakorlóorvos a betegek gyógyitása terén, a hatósági orvos pedig a közegészség védelmében tölt el, az orvost a népjólétnek mindennapi harcosává avatja és mint ilyen, ezen a jogcímen is kérem a t. Háznak szives türelmét, hogy a szőnyegen levő népjóléti 'költségvetésnek tárgyalásánál a magam élettapasztalataiból is felhozzak egyet-mást, attól a tiszta szándéktól és attól a gondolattól vezéreltetve, hogy a köznek kivánok használni. (Halljuk! Halljuk!) T. Ház! Évezredekkel ezelőtt mondotta Horatius: Nil admirari! Én csak az, ő felfogását követem akkor, amikor a modern technika minden vivmánya mellett csodálat nélkül tudok elmenni, de megállok és csodálom mellette az embert, csodálom benne az Istennek remekbe készült teremtményét, mert én az emberi életet, az embert magát mindennél többre becsülöm. Ismétlem, csodálom benne az Istennek remekbe készült teremtményét és szeretem benne munkatársamat az, élet küzdelmeiben. Ez az érzés vezetett odakinn, amikor az élet vásári zajában — hogy ugy fejezzem ki magamat — mesterségemet űztem és ez vezérelt akkor is, amikor itt a képviselőházban igyekszem kötelességemet teljesíteni. (Helyeslés.) Örömmel ragadok meg minden alkalmat és minden eszközt, amely az emberi jólétet célozza, amely lehetővé teszi azt, hogy ezt a csodálatos életműszert megóvjuk, megoltalmazzuk az időelőtti elromlástól. Márpedig, hogy a védekezésre szükségünk van, azt a nap-nap mellett előforduló balesetek és szerencsétlenségek is igazolják. Elég egy vigyázatlan mozdulat a zsúfolt villamos perronján és a sok reménységre jogosító ifjú, az örömökben gazdag életre predesztinált fiatalember összetört fejjel terül el az utca kövezetén. Akkor már késő a további munka, mert a szülő fájdalmára e földi életben nincs többé vigasz. Mindnyájunkat érhet baleset! A budapesti mentőegyesületnek jelmondata ez. A budapesti mentőegyesület pedig ma már nemcsak a hatóságoknak, felettes hatóságainak legnagyobb megelégedésére végzi fárasztó, emberbaráti munkáját, hanem egyúttal Budapest székesfőváros közönségének is legnagyobb megelégedésére teljesiti azt. Hasonló intézmény azonban hiányzik odakinn a falvakon, a községekben. (Jánossy Gábor: Sok minden hiányzik ott!) Odakünn nincsenek mentők, hogy kéznél legyenek akkor, amikor baleset éri az embert. Itt felhívom az igen t. népjóléti minister ur és a jelenlevő államtitkár ur szives figyelmét arra, hogy van egy egyesület, amelyről ők tudomással birnak, hiszen bizonyára létrehozásában is részük van, amely azt a szép és magasztos célt kívánja az ország vidéki körzeteiben, a falvakban is betölteni és azt a munkát kivánja meghonosítani, amelyet ide fenn Budapesten a mentőegyesület teljesít. (Rassay Károly: Nem olyan ideális az az egyesület! Sok csúnya veszekedés előzte azt meg!) Mélyen t. képviselőtársam, én nem voltam akkor a parlamentnek tagja ... (Rassay Károly: Hiszen nem is itt veszekedtek!) nem tudom, mi előzte meg az egyesület létrehozatalát, én csak azt látom, hogy azt az egyesületet ideális cél vezeti, csak azt látom, hogyha azt a célt, amelyet az egyesület maga elé tűzött, el lehetne érni, hatalmas lépései vinnénk előbbre az egészségügyet. (Rassay Károly: Ez nagy tévedés! Legfeljebb a központi igazgatásban ujabb állások nyílnának meg!) Ezért teszem szóvá az egyesületet, amely a Vármegyék és Városok Országos Mentőegyesülete nevet viseli. (Rassay Károly: Biztosan van KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. III. ülése Í927 április 7-én, csütörtökön. 33 benne egy képviselő valami állásban!) Azt nem tudom t. képviselőtársam, erre nem terjed ki tudomásom, de ha van is benne, nem tartom a magam részéről összeférhetlennek magával a képviselői mandátummal, sői kívánatosnak tartom. Ha a képviselő itt az országházában képviselheti kerületét és képviselhet bizonyos érdekeket, — mint a múltkor is emiitettem — végeredményben mégis csak a hazának érdekét képviseli minden képviselő akkor, ha saját kerülete becsületes érdekeit képviseli. Ezért mondom, nem tartom összeférhetlennek, sőt a cél szempontjából talán kívánatosnak ; is tartom* hogy hozzáértő ember álljon az igazgatóság élére. (Rassay Károly: Fizetés nélkül, akkor rendben van. — Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ismétlem, ennek az egyesületnek célja — alapszabályai szerint — az emberbaráti segítés. E cél elérésének érdekében mentőállomásokat szervez az egyesület. Tudtommal nem sokat szervezett még meg a vidéken, de egy-kettő máris van. Azonfelül gondoskodik a mentésben jártas személyzet kiképzéséről és ezt magát is fontosnak tartom, mert vannak országok, — hogy egy egészen távoli példát hozzak fel — ahol, mint pl. Ausztráliában még vasutas sem lehet az, aki első segélynyújtásból vizsgát nem tett. (Rassay Károly: De a Mentőegyesület igazgatója egészen nyugodtan lehet. Aki ennek az uj egyesületnek igazgatója lesz, bizonyosan nem tett még vizsgát! — Derültség.) Bocsánatot kérek, méltóztassanak megengedni, hogy ne zavartassam magamat és folytassam beszédemet anélkül, hogy erre reflektálnék. Az egyesület működésében legfontosabbnak tartom azt a részt, hogy szabályzata értelmében a vidéki betegek és a balesetet szenvedett emberek szállítását vállalja. A budapesti betegszállítást oly tökéletes szervezet végzi, hogy az minden dicséretet megérdemel itt a Ház szine előtt is, de viszont a falusi ember szállítása annyira elmaradott, hogy annak jellemzésére nem is tudok megfelelő szavakat találni, mégpedig nemcsak azért, mert a kórházak messze vannak, hanem azért, mert az odajuttatás nagyon nehéz, vasúton sem lehet akárhány helyről kórházba jutni megfelelő idő alatt. (Gulácsy Dezső: Kórházakat is elvesztettünk a békekötéssel!) Nemcsak elvesztettünk, de nem is voltak. (Gulácsy Dezső: De voltak, pl. Szatmáron, Nagykárolyban!) A régi Nagy-Magyarország politikájában akkor, amikor a kormányoknak legalább is a fele instrukciót Bécsből diktálták, az volt az elv, hogy kultúrát teremtettek a határszéleken, de elhanyagolták Magyarország közepét. (Jánossy Gábor: Tökéletesen igaza van!) Magyarország közepén a legkisebb kultúra volt. Ez a régi kormányok hibája nem is a kormányok hibája, hanem Bécs hibája és Bécs tervszerű politikája. (Ugy van! Ugy van! jobb felől.) Arról mi nem tehetünk, hogy a végén itt maradtunk az Alfölddel, ahol nincs kultúra, nincs iskola, nincsenek utak. (Kiss István: ÍSiincs tanyai orvos!) Nincs orvos és nincs semmi közegészségügy. T. Képviselőház! Én figyelmébe ajánlom az igen t népjóléti minister urat, hogy ennek az egyesületnek a működését. Igen helyes szociális érzésre vall, hogy a költségvetésben ennek az egyesületnek támogatására fel is van már véve, azt hiszem talán 120.000 pengő. Kérem az igen t. népjóléti minister urat, hogy ennek az egyesületnek működését kisérje figyelemmel 5