Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.

Ülésnapok - 1927-43

Az országgyűlés képviselőházának Perlaki György jegyző (olvassál : »2. rovat. Dologi kiadások : 75.340 pengő.« Elnök : Megszavaztat]k. Perlaki György jegyző (olvassa) : »3. rovat. Kertészeti üzemi kiadások : 116.990 pengő.« Elnök : Megszavaztatik, Perlaki György jegyző (olvassa) : »4. rovat, ösztöndijak : 5.760 pengő.« Elnök : Megszavaztatik. Perlaki György jegyző (olvassa) : »II. Méhészei. 5. rovat. Személyi járandóságok: 37.968 pengő.« Elnök : Megszavaztatik. Perlaki György jegyző (olvassa) : »6. rovat. Dologi kiadások : 36.580 pengő.« Elnök : Megszavaztatik. Perlaki György jegyző (olvassa) : »7. rovat. Méhészeti gazdasági kiadások : 3.920 pengő.« Elnök : Megszavaztatik. Perlaki György jegyző (olvassa) : »III. Gazdasági háziipar. 8. rovat Személyi járandóságok : 40.720 pengő.« Elnök : Megszavaztatik. Perlaki György jegyző (olvassa): »9, rovat. Dologi kiadások : 29.820 pengő.« Elnök : Megszavaztatik. Perlaki György jegyző (olvassa) : »10 rovat. Háziipari tanfolyamok költségei : 10 510 pengő.« Elnök : Megszavaztatik. Feriaki György jegyző (olvassa) : »11. rovat. Békésszentandrási háziipari iskola üzemi kiadá saira : 20.000 pengő.« Elnök : Megszavaztatik. Perlaki György jegyző (olvassa): »Rendkívüli kiadások. Átmeneti kiadások. 1. rovat. Állami kertészeti telepeken nagyobbmérvü felujitásokra és pótlásokra : 30.412 pengő.« Elnök : Megszavaztatik. Perlaki György jegyző (olvassa) :»2. rovat. Háziipari nyersanyagok beszerzésére adott előlegekre : 7.010 pengő-« Elnök : Megszavaztatik. Perlaki György jegyző (olvassa): »Beruházások. 1. rovat, A bajai kertészképző iskolánál szükséges építkezésekre: 113.700 pengő.« Elnök : Megszavaztatik. Perlaki György jegyző (olvassa) : »2. rovat. A karcagi faiskolánál szükséges építkezésekre : 3.700 pengő.« Elnök: Megszavaztatik. Perlaki György jegyző (olvassa) : »Bevétel. Rendes bevételek. 1. rovat. Állami kertgazdaságok és kertészeti telepek bevételeiből : 126.130 pengő.« Elnök : Megszavaztatik. Perlaki György jegyző (olvassa): »2. rovat. A méhészeti gazdasági bevételéből: 10.400 pengő,« Elnök: Megszavaztatik. Perlaki György jegyző (olvassa) : »3. rovat. Háziipari készítmények eladásából: 9.500 pengő.« Elnök : Megszavaztatik. Perlaki György jegyző (olvassa): »4. rovat. A békésszentandrási háziipari iskola bevételéből : 20.000 pengő.« Elnök : Megszavaztatik. Perlaki György jegyző (olvassa): »Rendkívüli bevételek. Háziipari nyersanyagok beszerzésére adott előlegek visszatérítéséből : 7.010 pengő.« Elnök : Megszavaztatik. Perlaki György jegyző (olvassa): »9. cím. Szőlészet és borászat. Kiadás. Rendes kiadások: 1. rovat. Személyi járandóságok : 219.160 pengő.« H aller István! Haller István: T. Ház! Képviselői praxisomban még nem igen fordult elő, hogy engem azzal lehetett volna gyanusitani, hogy haza beszélek. Most azonban olyan fontos témáról van szó, hogy kénytelen vagyok kitenni magam annak a gyanúsításnak, hogy haza beszélek. Tudniillik egy bor?. ülése 1927 május 10-én, kedden. 397 termelő kerületnek vagyok a képviselője és igy annak ellenére, hogy esetleg azt lehet mondani, hogy kerületi érdek vezet ebben a kérdésben, kénytelen vagyok szavamat felemelni. Azt gondolom azonban, hogy miután egyik esetben a termelőknek vagyok a képviselője, a peskörnyéki kerületben pedig a fogyasztóknak vagyok a képviselője, ez a két minőség ugyanis kiegyenlíti egymást, és igy azt hiszem, objektivitásomat abszolúte nem méltóztatik kétségbe vonni, A szőlészet és borászat, általában a szőlőtermelés közgazdaságunknak olyan jelentékeny ága. amely minden figyelmet, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) sőt azt hiszem, az országgyűlés részéről minden áldazatot is megérdemel (Ugy van ! Ugy van !) és talán nem volt soha olyan idő, amikor a mezőgazdaságnak ez az ága annyira rá szorult volna a legmesszebbmenő törvényhozási gondoskodásra és kormányzati áldozatkészségre, mint épen most. De nem kívánok nyitott ajtókat döngetni. Hiszen tulajdonképen a tárca tárgyalásának utolsó perceit éljük és igy nem akarom részletezni, miért és mennyire fontos ága mezőgazdaságunknak a szőlőtermelés, de ha az ember csak néhány számadatot sorol fel, már csak ebből is kitűnik e termelési ág fontossága. Magyarországon 374 ezer katasztrális hold szőlőterület van, egy átlagos termésű esztendőben 3'5—4millió hektoliter bor terem; a magyar kivitelnek a bor valamikor 28—30%-át tette ki, ami sajnos az utóbbi időkben lecsökkent 3—4%-ra. A magyar kereskedőknek sok százalékát foglalta el a szőlőkultúra. Ha mindezt tudjuk, nyilvánvalóvá válik előttünk az is, hogy a mezőgazdaságnak ez olyan ága, amelyre fokozott figyelmet kell fordítani, hiszem ez olyan területeket tesz termékennyé, használ fel és kapcsol be a magyar közgazdasági életbe, amelyeket máskép nem lehetne értékesíteni, amelyek egyébként egyszerűen elvesznének a magyar mezőgazdaság számára. Bár vannak területek, amelyeket a konjunktúra idejében, talán nem is egészen helyesen, szőlőművelés alá fogtak és igy felduzzasztottak a magyar bortermelést, bár vannak olyan területek is, melyeket más mezőgazdasági termények termelésére lehetne forditani, ahol talán a mezőgazdaságnak egy más ága szintén produktiv tudna lenni, viszont vannak igen nagy és épen azért rendkívüli értékes, direkt a szőlőtermelésre predesztinált területek, amelyeket semmi másra nem lehet felhasználni, mint épen a gyümölcs- és szőlőtermelésre. Ezeknek a területeknek s az itt dolgozó embereknek megmentése lehnt szociális és közgazdasági szempontból egyaránt rendkívül fontossággal bír. Azt hiszem: hogy a magyar törvényhozásnak minden egyes tagja — legyen közvetlenül, vagy közvetve érdekelve ebben a kérdésben — a legmesszebbmenő jóindulattal nézi a szőlőkultúra vergődését és a magyar bor termeié.

1-nek kétségtelenül megállapítható válságát. Ha most ebből a szempontból nézem a költségvetést, kénytelen vagyok azt mondani, hogy azzal Dem vagyok megelégedve, f mert pl. az elmúlt évben a bortermelés fokozására, előmozditásara és administrációra, szóval az ezzel járó feladatok végzésére a magyar állam elköltött kerekszámban 627 ezer pengőt, mig a mostani költségvetésben 667 ezer pengő van erre felvéve. A többlet tehát 35 ezer pengő, a bevétel pedig az elmúlt esztendőre 406 ezer, a mostani költségvetési évre pedig 433 ezer pengő. 27 ezer pengővel több van tehát preliminálva, mint az elmúlt, évben, vagyis ha a két tööbleti összeget egymásból kivonjuk, akkor a tulajdonképeni többlet, mint áldozat, mindössze 8524 pengő. Ha pedig összeha^on itom a kiadási tételt a bevételivel, akkor a tulajdon-