Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.

Ülésnapok - 1927-43

398; Az országgyűlés képviselőházának 43. ülése 1927 május 10-én, kedden. képeni áldozat ebben a költségvetésben mindössze 234 ezer pengő, vagyis ez az az összeg, amelyet a magyar állam egyik legértékesebb és legnagyobb veszedelemben forgó mezőgazdasági ágára fordit. Ha azután ezt összehasoniitom azzal az értékkel, amelyet ez a mezőgazdasági ág produkál, akkor igazán elenyésző semmiségnek kell ezt mondanunk azok mellett a millió pengők mellett, amelyeket egyik másik resszortministernek módjában van más célra forditani. Nem szabad ugyanis figyelmen kivül hagyni azt, hogy itt olyan termelési ágról van szó, amely a magyar mezőgazdaságnak kétségkívül becsületet és hirnevet szerzett a külföldöo, amely hírnevet ugyan megtépáztak kissé az utóbbi idők bizonyos manipulációi, — amelyekre majd rámutatok és amelyeknek orvoslását kivánom is, már amennyire az én nem egészen kompetens szaktudományomtól telik — de a magyar bor presztizse megvan most is, s azt még fokozni is lehet. A magyar bor csinált Magyarországnak olyan jó nevet, mint sok iparcikk, vagy egyéb mezőgazdasági cikk, amelyre talán nagyon sokat áldoztunk a múltban. S ha most nehézségek vannak is a bor értékesítése szempontjából, azt hiszem, hogy ezek a nehézségek idővel el fognak múlni, és azt az averziót, amely itt-ott a magyar borral szemben mutatkozik, le lehet és le is kell küzdeni a magyar szőlőkultúra érdekében. De itt van a másik szempont, a szociális szempont. Egész vidékek vannak, ahol a munkások 60—70%-a exisztenciájában tulaj donképen a szőlőkultúrától függ és ha itt katasztrófa van, akkor katasztrófa éri a munkásságnak nagyon jelentékeny hányadát, (ügy van! ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Például rámutatok az egri kerületre. A tavalyi katasztrofális esztendő, amikor a szőlőgazdálkodás abszolúte semmit nem jövedelmezett, az apró kisexisztenciák és munkások ezreit döntötte a legkétségbeejtőbb nyomorba, nemcsak abban az esztendőben, amelyben élnie kellett volna ennek a munkának eredményéből, hanem, sajnos még a következő egy-két esztendőre is, mert hiszen az ilyen mezőgazdasági válságnak az a természete, hogy egy katasztrofális esztendő rendesen kihat még egy további esztendőre is. (ügy van ! ügy van! a jobboldalon.) Végül számításba jön itt még kivitelünk és fizetési mérlegünk is. Mert ha régen 28—30%-a volt a mi kivitelünknek a borkivitel és ma cs--)k 3—4%, ebből nem szabad azt a konzekvenciát levonni, hogy most már a szőlőkultúra a magyar kivitel szempontjából jelentéktelenné zsugorodott össze, hanem ellenkezőleg azon kell iparkodnunk hogy újra elérjük azt a százalékos arányt, ame' lyet valamikor a bor kivitele elért. ' Mindenekelőtt azt kérem, hogy a földmivelésügyi minister ur próbáljon hatni abban az értelemben, hogy a magyar szőlőkultúra támogatására mennél nagyobb segítséget adjon. Azt hiszem, hogy a jelenlegi pénzügyminister urnák nem az a mentalitása, ami egyik elődjének volt, aki egy deputációnak azt mondotta, hogy vágják ki a szőlőtőkét és csináljanak ott egyeöet, mert remélem, tisztában van azzal, hogy lehet kivágni a szőlőtőkét egyes türületeken, de az a föld ott sivár pusztasággá fog válni, ott semmiféle kultúrnövényt többé termelni nem lehet. N^gy szükség volna arra, hogy a földmivelésügyi minister ur, tekintettel arra a katasztrófára, amely a szőlőkulturát az elmúlt esztendőben érte, valamiképen megpróbálkoznék azzal, hogy a szőlőgazdákat termelési hitelhez vagy invesztíciós hitelhez juttassa. (ügy van! ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Tudom, hogy erre vonatkozólag történtek ittott lépések, tudok magam is olyan szőlőtermelő vidéket, ahol a Központi Hitelszövetkezet közreműködésével a termelők hitelhez jutottak, ez a kölcsön azonban bizony meglehetősen drága, de ezért én nem okolom sem a földmivelésügyi ministeriumot, sem az illető pénzintézetet, mert amikor ezt a kölcsönt folyósították, ez kedvező kölcsön volt Azonban épen a minister ur volt szives az előbb azt mondani, hogy a magyar mezőgazdaság nagy kamatot nem bir meg, de főképen nem bir ja meg ezt a szőlőkultúra, amelynek egy katasztrofális esztendő hiányait kell pótolnia és számolnia kell azzal, hogy még egykét esztendeig nyögni fogja azt a katasztrófát, amely tehát nem 'ogja tudni jóformán a termelési költséget sem visszakapni, nemhogy ilyen horribilis kamatokat képes lenne megfizetni. Szerintem tehát előre kellene arról gondoskodni, hogy ezeknek a kölcsönöknek a konvertálása valamiképen megtörténhessék, vagy legalább a kamatteher viseléséhez valami forrásból az állam segélyt nyújtson. A rendelkezésemre álló rövid idő alatt még csak egy dologra kivánom a minister ur figyelmét felhívni. Már hetekkel ezelőtt egy iratot intézett hozzám Eger város polgármestere és ebben kért engem, hívjam fel a minister ur figyelmét egy anomáliára. Én ezt most megteszem a nyilvánosság előtt, mert abban a felfogásban vagyok, hogy ilyen anomáliák másutt is előfordulhatnak. Egy németországi igen tisztességes kereskedő ugyanis a városhoz egri bormintát küldött, azt irván, hogy ilyen egri borral elárasztották a német piacot, de neki az a gyanúja, hogy az a bor nem Egerből származik, hanem ez valami panes máshonnan és így ezzel egyrészt megcsalják a német fogyasztóközönséget, másrészt a magyar hírnevét teszik tönkre. (Simon András : Tokaji bort Hollandiában csinálnak nagy mértékben!) Ez a kereskedő ezt irja (olvassa) : »Németországban a valódi borok ellenőrzésére kerületi állami borelleüőrök vannak, akik ha »Naturwein« címen forgalombahozott boroknál visszaélést tapasztalnak, az illetőt szigorúan büntettetik. A müncheni állami kerületi borellenőr 1926 október 30-án kelt levele kapcsán két bormintát küldött, hogy vizsgáljuk meg, hogy az egri Winzer Verein elismeri-e ezt a bort magáénak, mert egri 1921-es vörös borral árasztják el Münchent. Ezen levélre az iratoknál levő választ küldtük, hogy Egerben a jelzett egyesület nincsen, a borminták nem egri borok s mi küldtünk neki vissza egri bormintákat. Ezen értesítésünkre december 4-én újra levél érkezett az állami borellenőrtől, melyben már közli azon borkereskedő cégeket, melyek silány bor, kevés spanyol vagy dalmát bor és szesz keverékéből készült bort, mint »Egri burgundit« szállítják Németországba, vám- és fuvardíj mentesen oly áron, hogy ma ennek kétszeresén sem lehet Egerben a termelőnél megkapni, mert vörös bort évek óta nem lehetett készíteni s a készlet kevés. Közli a borellenőr, hogy nemcsak az egri, de a tokaji stb. speciális bortermő vidékeknek is érdekük, hogy a visszaélés megtoroltassék és a további csalás megakadályoztassék. A csatolt átiratokban jelzett cégek Egerben ismeretlenek, itt szőlőjük nincs, bort nem vásárolnak, az egyetlen cég Westfalen grófnő ismeretes, de ő Gyöngyösön lakik, Egerben szőlője nincsen, egri vörös bort innen nem szállíthatott 0'50 márkáért vám- és illetékmentesen Münchenbe « Ennek kapcsán a város most a következőket kéri. Először is, hogy a földmivelésügyi ministerium kövessen el mindent, hogy hasonló esetek ne fordulhassanak elő és amennyiben ilyen cégeknek gyökerei valahogy felfedezhetők, azok ellegyenek metszve Magyarországon; másodszor, hogy egyes területeket minősitsen a magyar