Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.

Ülésnapok - 1927-43

390 Az országgyűlés képviselőházának még nem is élt. De nem is élhet ! Ha ugyanis a minister ur ezt a törvényt ma végrehajtaná, akkor az a gazda tönkre lenne téve, mert a mai gazdasági viszonyok kö?Ött a mai nagy pénztelen­ségben a nagy kamatozás tönkre tenné azt a gaz­dát, akit a minister ur arra utasítana, hogy viz­területét mentse meg a viztől. Tudjuk és hirdetjük, hogy Magyarország agrárállam. Nekünk mindannyiunknak párt­különbség nélkül össze kell fognunk, hogy ezt a nagykiterjedésű területet, amely most még hasz­nálhatatlan, termékennyé tegyük, mert hiába van­nak fényes paloták, hiába vannak bármilyen nagy vállalatok, ha a föld nem terem, itt minden össze­omlik. (Ügy van! jobbfelől.) Nekünk mind­annyiunknak, akik a földhöz ragaszkodunk, ragaszkodnunk kell minden talpalatnyi földhöz, amennyit csak termővé lehet tenni. Mély tiszte­lettel kérem a kormányt, különösen a földmivelés­ügyi minister urat, hogy jó szivvel és szeretettel munkálkodjék azon, hogy ezek a terméketlen földek termékenyekké tétessenek. Legutóbb is 435 millió koronát adtak 7 és Va%os kamatra az ármentesitő társulatoknak, de hogy őszinték legyünk, ez még igen drága. Kiszámitottuk, hogy ha ezt a 180 ezer holdat, amely Magyarországon állandóan viz alatt van, a földmivelésügyi kor­mány a pénzügyminister úrral egyetértve még jobban felkarolja, akkor holdanként €0 pengővel ármentessé lehetne tenni minden földet. Ez 10,800.000 pengőt tenne ki. Igaz, hogy ez sok, és a mai körülmények között nem is lehet követelni a kormánytól, hogy ilyen összeget adjon. A jövő évi költségvetésben ugyanerre az ármentesitésre a kormány előirányzott tudtommal 600 ezer pen­gőt. Nem sok. de mégis több a semminél, mert egy évig ebből lehet a munkálatokat folytatni. Nagyon lekötelezne a kormány engem és talán mondhatnám, összes képviselőtársaimat, ha minél olcsóbb kölcsönt szereznének az árterületek viz­mentesitésére, esetleg külföldi kölcsönt; ugy hiszem szivesen adnák a tőkéjüket a magyar föld meg­javítására s mi is nyernénk s ők is megtalálnák a biztos számitásukat. Ha mi 180,000 holdat ár­mentesitünk. A másik 180,000 holdról Szeged vidékén nem be­szélek, mert mint biztos forrásból tudom, a kormány erről külön fog gondoskodni, vagy már gondosko­dott is, ami nagyon helyes, mert azt a szegény Alföl­det nekünk fel kell karolnunk és azt a sok vizet nekünk le kell szorítanunk onnan és termékennyé kell tennünk a földet. Én arra kérem a kormányt, különösen a földmivelésügyi minister urat, hogy a pénzügyminister úrral — akivel szemben a legnagyobb bizalommal viseltetem, mert már többször meggyőződtünk arról, hogy ő megértés­sel viseltetik a földdel szemben — állapodjék meg, hogy ezt az összeget, amelyet az árterületek le­csapolására ad, minél olcsóbb kamat mellett adja, hogy a termelést tudjuk Magyarországon fokozni. (Helyeslés.) Ha ezt a sok földet, amely most még terméketlen, termékennyé tesszük, ezt a társa­dalom mindenféle rétege meg fogja érezni a nap­számos, az iparos, a tisztviselő, mindenki, mert nem szabad lebecsülni 180 ezer hold föld termését. Nagyobb sú!yt kell tehát helyeznünk a földre, mint eddig, mert hiszen elvitázhatatlan, hogy a föld az ország legfontosabb tényezője, s bárki bármit beszél, ha nincs termés, nincs megélhetés. (Ugy van! Ugy van! Zaj a szélsőbaloldalon.) Ezért küzdeni fogunk, hogy a magyar föld te­remje meg mindig azt, amire szükség van. Én kérem, hogy a földmivelésügyi minister ur, aki­vel szemben a legnagyobb bizalommal viseltetem, kövessen el mindent ami a hatáskörébe tartozik, és — mint ahogy mondani szokás — álljon a gátra, és követelje, hogy a föld megjavítására ::. ülése 1927 május 10-én, kedden. pénzt adjanak, akkor mindannyian a földmivelés ügyi minister ur háta mögé fogunk állani. Kérem a földmivelésügyi ministet urat, hogy előterjesztett kérésemet szivesen fogadni méltóz­tassék. (Helyeslés.) Elnök: Kivan még valaki szólni ? (Nem.) Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. A földmivelésügyi minister ur kivan nyilat­kozni ! Mayer János földmivelésügyi minister : Mé­lyen t. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Telje­sen egyetértek Takáts Géza képviselőtársammal abban, hogy nagy jelentősége van minden te­nyérnyi, minden talpalatnyi terület visszahódi­tásának a termelés szolgálatában. Erre a gazda­sági ágazatra én rendkívül nagy súlyt helyezek. Délelőtti beszédemben fel is soroltam mindazokat az összegeket, amelyeket hasznos beruházások címén rendelkezésemre bocsátott a pénzügyi kor­mány. Ebből kitűnik, hogy a vizszabályozásokra, lecsapolásokra több mint tizenötmillió pengő fog rendelkezésemre állani a következő költségvetési évben. Azok a területek, amelyekre a mélyen t. kép­viselő ur hivatkozik, a Szeged felé gravitáló vad­vizek területe. Ezen a területen mi már többször érintkezésbe léptünk az érdekeltségekkel. Nem kevesebb mint 160 ezer katasztrális holdnak a termelés szolgálatába való vonásáról volna ott szó. Ennek a Jeesapolási műveletnek költségei azonban olyan óriási Összeget jelentenek, hogy ugy látom, ennek a dolognak még kissé érnie kell. A lecsapolási törvény alapján módomban állana ezeknek a területeknek hatósági presszió utján a meglévő társulatok keretében való szer­vezkedését elrendelni és kivetni rájuk azokat a járulékokat, amelyek a szabályozással, a lecsa­polással járnak. De az az érzésem, hogy annyira közel van a megereshez a dolog, hogy saját maguk önként fogják megszervezni magukat és ennek a szerve­zetnek keretében fogják ők maguk a terveket elkésziteni és végrehajtani. Mivel nem vagyok hive semmiféle hatósági erőszaknak és presszió­nak, sokkal jobban szeretném, ha maga az érde­keltség szánná rá magát önként arra, hogy ebben az akcióban résztvegyen. Várok tehát még bizo­nyos ideig, amíg ez a kérdés megérik és az érdekeltség saját elhatározásából fogja a terveket megvalósítani. Amennyiben azonban ez nem követ­keznék be, mégis csak kénytelen lennék rászánni magamat arra, hogy a lecsapolási törvény alap­ján az e területen már meglévő társulathoz kap­csoljam ezeket és kötelezővé tegyem az illetőkre azt, hogy a szabályozással, a le« ápolással járó járulékokat ők fizessék meg. (Helyeslés.) Sokkal jobban szeretném — ismétlem — ha ezt minden hatósági presszió, erőszak nélkül lehetne bizto­sítani. A t. képviselő ur sok alja továbbá a vizitársu­latoknak nyújtott kölcsönök kamatait, magasnak tartja ezeket a kamatokat. Ezeknek a társulatok­nak módjukban áll, amennyiben a privát tőke bevonásával olcsóbb kamatozású kölcsönt tudnak maguknak szerezni, az államnak visszadni ezeket az összegeket, úgy, hogy maguk a privát tőke bevonásával gondoskodjanak arról, hogy konver­tálják ezeket a kölcsönöket. (Szabóky Jenő : Csak egy jó címet kérünk !) A napokban jött hozzám egy ajánlat, amely idevonatkozóan megtette a maga javaslatait. Ez az ajánlat, az abban foglalt kamatozás sokkal elő­nyösebb annál a kamatozásnál, amely most a vizi­társulatokra nézve fennáll. Ez az ajánlat tárgyalás anyaga lesz és, nem akarok prejudikálni a tár­gyalásoknak és megállapodásoknak s csak annyit vagyok bátor jelezni, hogy az állam arra fog

Next

/
Oldalképek
Tartalom