Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.
Ülésnapok - 1927-43
382 Az országgyűlés képviselőházának Kócsán Károly: T. Ház! Előbbi felszólalásomban egy igen kirívó és a minister urat méltán felháborító esetet ismertettem, amelyre vonatkozólag csak a következő megjegyzést teszem. Ez az eset két évvel ezelőtti történt. Az eset frisseségében a földmivelésügyi minis ter ium illetékes ügyosztályához fordultam és ezt a kérdést annakidején annak rendje-módja szerint el is intéztük, így tehát most nincs módomban az akkori dolgok miatt feljelentést tenni, mert ez már idejét multa. Ezt a példát csak azért hoztam fel, hogy ezzel az igen rikító példával megvilágítsam a mezőgazdasági vándormunkásoknak azt a helyzetét, amelyre nézve a nemzetközi munkaügyi hivatal is előir bizonyos intézkedéseket, hogy azokat a különböző nemzetek ratifikálják. Ugy látszik, nemcsak Magyarországon, de a világ más nemzeteinél is rendezetlenek a vándormunkások egészségügyi, szociális és más kérdései. Ezt óhajtottam csak ez alkalommal válaszul megjegyezni a minister urnák 1 . Ami a mezőgazdasági szakoktatást illeti, a minister ur beszédében kilátásba helyezte, hogy a közeljövőben a mezőgazdasági szakoktatásról törvényjavaslatot fog benyújtani, amely ezt a kérdést véglegesen rendezni fogja. Részletes elmondandóimat fentartom arra az esetre, amikor ez a törvényjavaslat a Ház elé kerül. Itt azonban szóvá kell tennem azt a bejelentést, hogy a mezőgazdasági szakoktatásnak az országban való átszervezése pénzhiány miatt minimum 15 esztendőt vesz igénybe s akkor is a mezőgazdasági szakiskolák csak a járások központjáig terjednek. Megértem a pénzügyi nehézségeket, de aggodalommal látom a gazdasági szakoktatás kérdésének ilyen lassú tempóban való megoldását. Csatlakozom a másik oldalról felszólalt Berki Gyula t. képviselőtársam véleményéhez, hogy egy agrárországban igenis a mezőgazdasági szakoktatást a legkisebb iskolánál, magánál a népiskolánál kell kezdeni s ha ezekben a kérdésekben valameilyen kontrover/zia merül fel a közoktatásügyi és a földmivelésügyi tárca között, ezt a kérdést mentől előbb végérvényesen el kell intézni, mert emiatt ez a nagy kérdés nem kerülhet hátrányos helyzetbe. A legfontosabb érdek az, hogy ami hiányzik a nemzet köztudatából, műveltségéből a mezőgazdaság terén, azt minél előbb megkapja. (Ugy van! Ugy van!) Ma világversenyben élünk és a legegyszerűbb földmives munkásember is rá van kényszerítve arra, hogy ebben a versenyben tudással felfegyverkezve termeljen, <a legegyszerűbb állattenyésztéstől a legmagasabb gazdaságok vezetéséig. Amikor tehát ennek az aggodalomnak adok kifejezést, felhívom a minister ur figyelmét arra, hogy már az elmúlt években egy úgynevezett népoktatási reform történt, amelyet lehet kritizálni és sok jó oldalát is kiemelni; ezt mindenesetre tüzetesen át kell vizsgálni ebből a szempontból és ha hiányzik ebből az intenzív mezőgazdasági elméleti és gyakorlati oktatás, akkori azt bele kell vinni még az esetben is, ha az ai kultusztárca keretébe tartozik, mert ezzel a kérdéssel tovább várni nem lehet. (Helyeslés bal felől.) T. Ház! Mi indokolja a mezőgazdasági szakoktatásnak rohamos fejlesztését? Ha akármerre tekintünk, hal a növénytermelést, állattenyésztést, a kertészetet vagy a gyümölcstermelést tekintjük, mindenütt rettenetesen elhanyagolt állapotokat találunk. Most jutunk annak tudomásába, hogy milyen nagyon vissza43. ülése 1Ö27 mágus 10-én, kedden. maradtunk a küflöldtől. Hiszen ha csak megnézek egy udvaron levő gyümölcsfát, azt látom, hogy ott, ahol 10—15 egyénileg kezelhető gyümölcsfa van, tudás hiányában épen ugy nő, mint a legelhanyagoltabb pusztán. Ha a gyümölcsfát betegség támadja meg, annak kezelésével nem törődnek. így tehát kívánatos, hogy a mezőgazdasági tudás minden tényező közrehatásával a legszélesebb rétegeknél terjesztessék. Ez alkalommal arra kérem a minister urat, legyen azon, hogy a népiskolai oktatásba teljes mértékbe bevigyék ezt a gondolatot. Ha jól emlékszem, gróf Apponyi Albert volt közoktatásügyi minister ur annakidején ugy rendelkezett, hogy ezt intenzivebben kell tanítani, azonban az ilyen rendelkezés csak papírforma, amely megnyilvánul egy-két kérdés bespékelésében, de nem hatja át az elemi iskola egész anyagát. Szerény véleményem szerint ez igenis egy örök probléma. Ez az ország agrár Magyarország marad, itt tehát a legnagyobb súlyt kell helyezni a mezőgazdasági kérdéseknek mentől szélesebb rétegekben való elterjesztésére. Addig is, míg a minister ur intenciója az előterjesztendő törvényjavaslat utján teljesülhet» egy évtized vagy másfél évtized alatt» — amely óriási nagy idő — a tudományok rohamosan fejlődő korszakában, nagyon kívánatosnak tartanám, hogy az elemi iskolában, tehát ott, ahol legintenzivebben folyik a tanítás, azután az arra felépített gazdasági ismétlő iskolában, az ifjúsági egyesületekben, sőt a legújabb szervben, az úgynevezett levente szervben és csoportosulásban is, a testgyakorlaton kivül mezőgazdasági kérdésekkel is foglalkoztatni kell az ifjúságot s ezeket az ifjakat el kell vezetni olyan helyekre, ahol mintagazdaságok vannak s ahol olyan hasznos dolgokat tanulhatnak, melyeket ha hazavisznek, aprópénzre válthatnak. (Esztergályos János: Ez helyesebb volna, mint az, amire most tanítják őket!) Ez is helyes, de az is igaz, hogy ép testben ép lélek ~ és azt akarjuk, hogy erőteljes generáció jöjjön a mainak nyomárba. Kívánatos azonban, hogy az emiitett testi kultúra mellett a mezőgazdasági kultúrát is kifejlesszük a földmives munkásság ifjaiban is. Ezt a célt szolgálja a népkönyvtárak fellendítése. Tudjuk, hogy Darányi Ignác idejében a falvakat ellátták népkönyvtárakkal. Ezekben voltak meséik, különbözői regények és gazdásági szakkönyvek- Akik falusi népkönyvtárt kezeltek, tudják» hogy ott leginkább mesét, regényeket és egyéb dolgokat olvastak. A gazdasági könyvek voltak a legtisztábbak, tehát a legkevésbé használtak. Hogy a gazdasági szakkönyveiket megszeressék, arra is rá kell nevelni magát az ifjúságot. Szeretettel üdvözöljük tehát e téren is a földmivelésügyi kormányt, amelynek módjában van a könyvtárakat rekonstlruálni, tehát ellátni azokkal a könyvekkel, füzetekkel és folyóiratokkal, amelyekből ezeket a mezőgazdasági kérdéseket a falu népe megtanulhatja. Legyen szabad itt felvetnem azt a kérdést, — mert amint jól emlékszem, békevilágban, talán a háború alatt is, kiadatott a földmivelésügyi kormány szerkesztésében egy lap, amelyben ezeket az aktuális gazdasági kérdéseket ősszel, tavasszal, nyáron népszerűen ismertették — hogy egy ilyen irányú, a széles néprétegeket magába kapcsoló lap jutna ismét a nép kezébe, mert nem lehet azt váirni, hogy valaki csak a saját újságján keresztül foglalkozzék ezekkel a gazdasági kérdésekkel.