Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.

Ülésnapok - 1927-36

28 .Az országgyűlés képviselőházának 36 fertőzi meg ezeket a kutakat is. De szükséges volna, hogy a községek és a vármegyék gon­doskodnának arról is, hogy a községi lakások­nál pöcegödrökkel lássák el az illemhelyeket. Hogy milyen végtelen káros hatásuk van köz­egészségügyi szempontból ezeknek a nyitott illemhelyeknek, amelyek megtelnek minden­féle kóros anyagokkal s amelyeknek tisztítá­sáról a községi lakosság úgyszólván alig gon^ doskodik, arról azt Mszem felesleges említést tennem. Szükséges lenne tehát, ha a kormány elrendelné a községeknek és a vármegyéknek, hogy ezeket az illemhelyeket is mindenütt ce­mentgödörrel lássák el, s egyúttal kötelező volna azoknak tisztítása is. (Strausz István: Miért nem rendeli el?) T. Ház! Szükségesnek tartom még kitérni az otrvoskérdésre, különösen pedig a falusi or­voskérdiélsre. (Halljuk! Halljuk!) Ma ugyanis igen sok községe van még az. országnak, ahol orvos egyáltalán nines. Ezek a szerencsétlen községi lakosok járhatatlan utakon kénytele­nek igen sokszor 15—20 kilométernyi, tehát egésznapi járóutat is megtenni, hogy betegük­kel valahol orvosra találjanak. (Ugy van! Ugy van!) Ennek oka pedig abban rejlik, hogy ezek a szegény községek nem képesek az orvos ré­szére megfelelő lakásról gondoskodni. Szüksé­ges volna tehát az, hogy a községek és várme­gyék belátnák ennelk az állapotnak tarthatat­lanságát és legalább arról gondoskodnának, hogy az orvosi laka® épitésére telkeket jelöl­jenek ki és legalább fuvarral, homokkal vagy téglával járuljanialki ahhoz,, hogy az orvos ré­szére megfelelő lakás építtessék. Ilyen esetben a népjóléti minister ur sohasem zárkózott él az elől, hogy az ilyen szándékot megnyilvánító községnek orvoslakás épitésére segélyt adjon. Elismeréssel kell adóznunk a népjóléti minis­ter urnák, hogy a múlt esztendőben is igen sok szegény községnek, községenként 100 millió ko­ronát utalt ki oirvosi lakások építése céljaira. Reméljük, hogy ugyanezt a gondosságot a jö­vőben is folytatni fogja. Azt is tapasztaljuk, hogy Magyarország orvosainak, illetőleg az egyetemekről kikerülő fiatal orvosoknak körülbelül 85%-a Budapesten és az egyetemi városokban kivan elhelyez­kedni. Itt nyomo!rognak, itt éheznek anélkül, hogy gondolnának arra. hogy, a fővároson és az egyetemi városokon kívül még máshol is szükség van orvosokra és hogy másutt jobban is megtalálnák megélhetésüket. Szükséges lenne tehát, ha az egyetemeken arra is felhív­nák a fiatal 1 orvosok figyelmét, hogy menjenek ki a vidékre, ahol nemcsak az irgalmas szama­ritánus szerepét' fogják betölteni, de minden­esetre jobb anyagi helyzetbe juthatnak, mint itt a fővárosban, ahol elhelyezkedni egyálta­lán nem tudnak. T. Képviselőház! Nem akarom már szíves türelmüket hosszasabban igénybe venni. (Hall­juk! Halljuk!) Még csak azt a nagy haladást kívánom felemlíteni, amelyet a múlt évi költ­ségvetéssel szemben a népjóléti tárca költség­vetésében látónk. így a közegészségügy dotá­lásánál a múlt esztendei 39'8 millióval szem­ben ebben az évben 42-3 milliót látunk, az emelkedés tehát majdnem 3 millió; az egész­ségügyi intézményeknél a múlt évi 4,800.000 uengővel szemben az idei költségvetésbe 5,005.000 pengő van felvéve; a gyermekvéde­lemnél a tavalyi 8,500.000 nengővel szemben 8.700.000 pengőt látunk az idei költségvetésben előirányozva. Látjuk tehát, hogy a pénzügyi kormány is igyekszik a népjóléti minister ur magasztos elgondolását honorálva rendelkezé- ' '. ülése 1927 április 7-én, csütörtökön. sere bocsátani az állam anyagi erejéhez ké­pest minden esztendőben az előző évvel szem­ben nagyobb és nagyobb összeget. Miután látom ebben a költségvetésben, hogy a népjóléti minister ur mindent elkövet azon a téren, hogy a gondozására bizott in­tézményeket, valamint az egyes rászoruló egyéneket a lehetőséghez mérten támogassa és mivel ebben a költségvetésben megnyilvá­nul a meleg szív szeretete és a gyengék fölötti odaadó gondoskodása, ennélfogva tisztelettel kérem a t. Házat, méltóztassék a népjóléti tárca költségvetését ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadni. (Élénk helyeslés és él­jenzés a jobbóldalon és a közéven.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. Ház! Mindenekelőtt kérem a Ház tanácskozásképességének megállapitá­tását! (Rassay Károly: Nagyon helyes!) Elnök: Minthogy a Ház nyilvánvalóan nem tanácskozásképes, az ülést öt percre fel­függesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A szó Bródy Ernő képviselő urat illeti. Bródy Ernő: T. Ház! Azt hiszem, ha jelen volna a mélyen t. minister ur, nagy örömet szerezhetnék neki azzal, hogy azt^ mondom: keveslem azt, ami a népjóléti költségekre for­dittatik. Azt hiszem, egy ministernek annál nagyobb öröme nem lehet, mint ha bátorítást, biztatást kap az ellenzék padjairól abban az irányban, hogy több költséget, több kiadást kérjen a maga számára. (Rassay Károly: Csak egy nagyobb öröm van, ha a fináncminister mondja! — Dréhr Imre: Ha megadják!) A népjóléti kérdéseket ma a legfontosabb, legsürgősebb és legégetőbb kérdéseknek tar­tom, (Rassay Károly: A legjobb befektetés­nek!) és — nagyon jól mondja, igen t. képvi­selőtársam — a legjobb befektetésnek, mert az életnek megmentett minden ember ujabb nem­zeti értéket, a nemzeti vagyonnak ujabb részét jelenti. (Ugy van! Ugy van!) A kultuszminister urnák külföldi utj \Í s a ministerelnök ur római útja minden magyar emberben egyforma érzést vált ki, mindnyájan örülünk annak, hogy külföldön megbecsülik a magyar nemzetet. De amikor azt hallom, hogy különböző épületeket emelnek és vesznek majd meg külföldön, különböző épületeket vásárol­nak ugy a külügyministerium, mint középisko­lai tanulók számára, ez már nem igen tud öröm­mel eltölteni, mert inkább arról szeretnék hal­lani, hogy a tüdőbetegeknek magaslati szana­tóriumokat állítanak fel; inkább arról szeret­nék hallani, hogy a betegek részére vásárolnak épületeket, mint ahogy hallom, hogy ujabban Dawosban, Svájcban szállodai szobákat bérel­nek azoknak a tüdőbetegeknek a részére, akik­nek az ilyen magaslati éghajlat fontos. Szerintem nem az a fontes, hogy a külügy­ministeriumnak egy követe milyen palotában székel, — mert bérelt lakásban is el lehet in­tézni Magyarország ügyeit — hanem az, hogy­ha egy ember rászorul a magaslati éghajlatra, ha azzal meg lehet menteni, oda vigyék, hogy egészségét visszakapja. Azt hiszem, Magyar­országon nekünk erre kellene a legnagyobb súlyt fektetnünk, a Tátrában és másutt minde­nütt magaslati helyeken a betegeket megfelelő szanatóriumokban és szállodákban kellene el-

Next

/
Oldalképek
Tartalom