Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.

Ülésnapok - 1927-36

Az országgyűlés képviselőházának 36. illése 1927 április 7-én, csütörtökön. 29 helyezni. (Fábián Béla: De ha Klebelsbergnek fontosabb a római palota, mit csinálsz?) A mélyen t. előadó ur; beszédében szólt az orvosikérdésről is. Az orvoskérdés szerintem rendlkiyül fontos kérdés. Egyáltalában a köz­egészségügynek ezek a kérdései a, mai napok megvilágitásában egészen máskép festenek, minit régebben, amikor nem volt meg ezeknek a jelentősége. Régen egyszerűen nem voltak tisztáiban annak súlyával mát jelent a levegős lakás, mit jelerit az a nagy aíblaik, amelyről gróf Apponyi Albert beszélt a múltkor, hogy az a sok kis ablak milyen sok csecsemőnek ásta mleg idő előtt a sírját és a falusi eljárás, a gyömöszolés, a gyermekek gyors ellátásával milyen sok gyermeket vitt már korán a más­világra. Megnyílt előttünk a világ, érezzük és tudjuk, hogy a közegészségügyi, a helyes or­vosi ellátás, a betegeknek megfelelő kezelése és ezzel kapcsolatosan a lakásviszonyok milyen sokait jelentenek az emberi nem: szempontjaiból és ehhez képest megfelelő módon kell nekünk a közegészségügy kérdései iránt érdeklődni. Magam is régóta^ foglalkozom ezekkel a szo­ciális kérdésekkel és amikor azt láttam 1 , hogy a^ munkásoknak megvannak a maguk betegjó­léti intézményei, a munkás táppénzt kap, ha beteg lesz, a munkásról a betegsegélyző pénz­tár gondoskodik, az a gondolat ötlött eszembe, miért csak a munkásoknak legyen meg ez a privilégiumuk. Én minden dolgozó ember iránt egyforma rokonérzéssel viseltetem. Ha látom, hogy pl. egy kereskedelmi alkalmazott beteg­ség esetére el van látva, fel kell hogy vessem magainban azt a kérdést, mi történik az ő gazr dájávai, ha betegségbe jut. mi történik a keres­kedelmi alkalmazott főnökével, aki már nem tudja ugy ellátni magát, mint a múlt időkben. Ma a betegség egy polgári családra katasztrófa jellegével bir. Egyszerűen toatasztófát jelent, ha a családban valaki beteg lesz, ha operációra kell vinni, ha hetekig kell feküdnie. Honnan vegye elő gyorisan azt a nagy összeget, ami szükséges a gyógykezeltetésre, orvosra, ápo­lásra 1 ? En tehát azt gondoltam, hogy ugy, mint a munkásbiztositást a munkásrétegek számára megteremtette a betegsegélyző intézmény, ta­lán lehetne a polgárok részére is egy polgár­biztos itást alkotni, amelynek keretében a pol­gári családokon is segíteni lehetne. De amikor ezt kezdeményeztem, egy nagy akadályra bukkantam, és ez az akadály: az orvoskérdés. Én ugyan elvben a szabad orvos­választás hive vagyok, minden ilyen intéz­ményt csak a szabad orvosválasztással kap­csolatban tudok elképzelni, de az orvosi kar azt mondja, hogyha a polgárbiztositás kereté­ben a polgárokat megfelelő táppénzben és gyógyszerben akarjuk részesíteni és azonkívül az orvosi költségeket is fedezni akarjuk, ezt egy intézmény nem birja el. Valahol bajnak kell lenni, vagy az orvosválasztásnál, vagy a gyógyszerek kiszolgáltatásánál, vagy a táp­pénznél, ez a három kérdés egyszerre együt­tesen nem nyerhet megoldást. Amikor ezt láttam, a magam részéről visz­szavonultam, mert nem tudtam azt megtenni, lelkiismeretem nem engedte, hogy a különböző társadalmi rétegeket egymásra uszitsam ebben a kérdésben. Ha az orvosok, mint lateiner, velem azt mondják: ezt nem lehet elintézni, én azt mondom: vegyék ennek az ügynek az el­intézését kezükbe maguk az orvosok. Bennem mindig csak egy altruista gondolat élt, soha­sem lebegett előttem valami intézmény, va­lami spekuláció. Mert azután hallottam, hogy ennek nyomán ilyen spekulativ intézmények kerekedtek. Én ilyenre a magam részéről nem gondoltam. Ha ennek a polgárbiztositásnak a gondolatát kell megvalósítani, vegyék kezükbe az orvosok, mi majd segiteni fogunk nekik. Most is látom a munkásbetegsegélyző in­tézménnyel kapcsolatban, hogy az a kikötés, hogy az orvosok egyszerűen elbocsáthatók, az orvosi társadalomban nagy konsternáeiót idé­zett elő. (Rassay Károly: Teljes joggal! — Éhn Kálmán: Igazuk is van! — Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: Nem mi akarjuk elbocsátani, hanem az önök javaslata! — Fábián Béla: 232. § ! — Éhn Kálmán: 233-ik! Elnök: Csendet kérek! , Bródy Ernő: Én épen az orvosi kar érdeké­ben, az orvosi tudomány érdekében szólalok fel, (Rassay Károly: Szerzett jogok! — Fábián Béla: Nem lehet embereket kenyerüktől meg­fosztani!) mert teljesen méltányosnak isme­rem el az orvosoknak azt az álláspontját, hogy magát az orvosi munkát nem lehet alkalmo­zotti intézménnyé átváltoztatni, nem lehet hi­vatalnokká degradálni az orvost. Az orvosnak szabadon kell kifejtenie erőit, képességeit és lehetőleg mentesiteni kell őt a kenyérgondok­tól, hogy teljes erejével a szenvedő enberiség gyógyitására használja fel a maga képességét, megszerzett tudományát. Ne hozzuk tehát ezt a lateiner-elemet, a magyar orvosi társadalmat abba a helyzetbe, hogy kenyérkereső hivatásáért remegnie kell­jen, ne hozzuk abba a helyzetbe, hogy féljen attól, hogy az orvosi tudományt szocializálni akarjuk. Mert az orvosi tudomány erre igazán nem alkalmas. Az orvosi tudomány az indivi­dualizáció alapján áll. Mindenki a maga képes­ségei, szorgalma, tapasztalata, ismeretei alap­ján fejti ki a maga munkáját, a maga hivatá­sát. Hogy kalodába szorítsuk, hogy alkalma­zotti karrá változtassuk át az orvosi kart, ezt a magam részéről sohasem fogadtam el és a mé­lyen t. Ház termében is szót emelek a tudo­mány szabadsága, az orvosi kar munkásságá­nak, hivatásának nagyszerűsége és a mi emberi szolidaritásunk mellett, amellyel az orvosi kar munkáját a magunk részéről is kisérjük. (He­lyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nagyjában ezeket óhajtottam a népjóléti tárcával kapcsolatos általános kérdésekről elő­adni. Mint méltóztatnak látni, engem teljes objektivitás vezet ezekben az ügyekben, az a vágy, hegy ebben az országban fogja fel a la­kosság, fogja fel minden társadalmi réteg, az összes illetékes tényezők ennek az ügynek fon­tosságát, súlyát. Ne tekintse a népjólétet egy sarokba tett hamupipőkének, hanem az ország regenerálódása uj alapjának, uj határkövének. A népjólét legyen alkalmas arra, hogy itt egészséges emberek, egészséges eszmékkel test­ben és lélekben egészségesen ennek az ország­nak ügyét előrevigyék, hogy ennek az ország­nak ujjáépitésében minél tevékenyebb részt ve­gyenek. Épen ezért nem hangsúlyozhatom eléggé, hogy mindezekkel a kérdésekkel meny­nyire összhangban van, mennyire fontes a nép­betegségek elleni küzdelem, mennyire össze­függésben van maga a lakáskérdés, mint szo­ciális kérdés, mely az idők során a legnagyobb fontosságúvá nőtte ki magát. A lakáskérdés közegészségügyi, gazdasági és erkölcsi szem­pontból egyike a legfontosabb, legégetőbb kér­déseknek. (Fábián Béla: Tizenöten egy szobá­ban!) Erre nézve rögtön érdekes adatokkal fo­gok szolgálni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom