Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.

Ülésnapok - 1927-36

Az országgyűlés hépviselöházánaJc 36. ülése 1927 április 7-én, csütörtökön. 25 selötársam, méltóztassék majd erről a tárca tárgyalásakor beszélni. A népjóléti kormány Visegrádon kivan feLállitani egy erdei iskolát, amelyben a gümőkóros beteg gyermekeket helyezi el s jó erdei levegőben és napsütés mellett fogja ezeket kellő orvosi kezelés mellett gondozás alá venni. A gyermekvédelem második része a hadiárva gondozás. A hadiárvák gondozása hat állami és 63 szerződéses viszonyban lévő intézetben történt. Az állami hadiárva intézetek közül a dr. Vass József hadiárva intézetben Székesfehérváron 280 gyermek, a haddárvák váci állami bőripari szakiskolájában 170 gyermek, a m. kii*. hadiárVa intézetben Tokajban 140 gyermek, az ikervári hadiárva intézetben 140 gyermek, az alapítványi Erzsébet árvaházban Nyíregyházán 31 gyermek, a Szilágyi Dezső fiu hadiárva internátusban Vácott 20 gyermek van. A szerződéses intézetekben tartásdíj mellett elhelyezett hadiárvák száma ezidőszerint körülbelül 2000. Ezek után a népjóléti ministerium a következő tartásdíjakat fizeti naponta és fejenként: elemisták után 1-20 pengő, középiskolák után 1*40 pengő, a gyógypedagógiai intézetekben elhelyezettek után 1-60 pengő. Kívánatos volna, hogy a hitel itt is valamivel kedvezőbben volna dotálva a kormányzat részéről, mert körülbelül 7—800 gyermek volna még, akik erre az intézeti nevelésre rá lennének szorulva. A gyermekvédelmi tevékenység harmadik fázisa az anya- és csecsemő-véd elem. Erre vonatkozólag méltóztassék megengedni, hogy felemlítsem dr. Scholtz Kornél népjóléti ministeriumi államtitkár ur által közzétett statisztikai adatokat. Scholtz Kornél a csecsemőhalandóságot a háború előtti és a háború befejezése utáni időponttal hasonlítja össze, százalékokban kifejezve. A csecsemőhalandóságra nézve azt mondja, hogy 1921-től kezdődőleg örvendetes javulás állott be. amennyiben száz élveszületésre esett a háború előtti évek átlagában 20*9% egy éven aluli halálozás. 1921-ben már javult a helyzet, amennyiben akkor már 19*3% volt az egy éven aluli halálozás. 1922ben, 1923-ban és 1924-ben körülbelül stagnált ez a helyzet, de már 1925-ben jelentékeny javulás állott be, amennyiben 16-7%-ra esett le. 1926-ban ez az arányszám més" jobban javult és azt látjuk, hogy körülbelül 16*4% az egy éven aluli halálozási eset. A csecsemőhalálozási indexnek 19-3%-ról, illetőleg a háború előtti 20-9%-ról 16-4%-ra való süllyedése azt jelenti, hogy 1925-ben és 1926. év első kilenc hónapjában összesen született 401.862 gyermekből 20,448-nál többet sikerült megtartani az életnek, mint azelőtt, amikor a gyermekvédelem még nem volt ilyen nagy mértékben kifejlődve az országban. Hogy ezt az arányszámot el tudtuk érni, ebben Scholtz államtitkár ur megállapítása szerint is legDagyobb része van az Országos Stefánia Anya- és Csecsemővédelmi Szövetségnek. Ez a teljesen társadalmi utón létesült intézmény olyan áldásos munkát fejt ki egészen csendben az egész ország területére nézve — és igazán elmondhatjuk, hogy igen csekély állami támogatás mellett, — hogy azt a munkát, amelyet kifejt, ez az ország soha kellőképen meghálálni nem tudja és oroszlánrésze van a Stefánia Szövetségnek abban, hogy a csecsemőhalálozás ilyen nagymértékben apadt 1921-től kezdődően.^ Különösen látjuk ezt ott, ahol a Stefánia Védőszövetség működik, mert ott a csecsemőhalálozás még ezen az arányszámon is jóval alul áll. Scholtz Kornél kimuKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. III. tatása szerint az a terület, amely a szövetség védőintézetének körletébe esik, a csecsemőhalálozás csak a 14%-ot éri el. Mélyen alatt áll tehát annak az átlagnak, amely ma az általános gyermekvédelem mellett az egész országa ban fennáll. Ott pedig, ahol védőintézete van a Stefánia Szövetségnek, ez a százalék annak felére, 7'7-re esett le. Ez az intézmény fentart 120 védőintézetet, 18 tejkonyhát, 5 anyaotthont, 5 bölcsődét, egy központi intézetet és 204 orvost. Azt hiszem, hogy soha áldásosabb munkát nem végez a népjóléti kormány, minthogyha a Stefánia Szövetséget a tárca bevételeinél esetleg mutatkozó^ jövedelemfeleslegből ebben az évben is legalább ugy támogatja, mint a múlt esztendőben. Sajnálatos körülmény, . hogy a pénzügyi kormányzat kénytelen volt ennek az intézménynek támogatásánál is bizonyos korlátok közé szorítkozni, mert hiszen az anyagi eszköz nála is kimerül és igy azt a munkát, amelyet a Stefánia Szövetsége végez, nem képes azzal az erővel támogatni, amely szükséges volna ahhoz, hogy ezt az intézményt kellőképen tovább fejleszthetnénk. Áttérve a közegészségügyi részre, mindenekelőtt meg kell emlitenem, hogy közegészségügyi •. téren a háború kezdetét véve figyelembe, óriási lépéssel haladtunk előre a konszolidáció terén, amennyiben a betegek gyógyítására szolgáló férőhelyek száma csonka Magyarországon ma 30.438. tehát az 1926. év szeptember havára kiszámított lakosságot, vagyis 8,454.705 lélekszámot véve alapul, Magyarországon ma az a helyzet, hogy 279 lakosra esik egy kórházi ágy. Ha ezt összehasonlítjuk a külföldi egészségügyi intézmények ágyszámával, láthatjuk, hogy e téren Magyarország nem igen maradt el a külföldtől, Franciaországban pl. 400 egyénre esik egy kórházi ágy. Igaz, azt is el kell ismerni, hogy Franciaországban ezek az intézmények sokkal jobban vannak megosztva, mint nálunk, ez azonban a népjóléti minister ur gondoskodása következtében azt hiszem, rövid időn belül Magyarországon is be fog következni. Most azt látjuk, hogy a fősúly a Dunántúlra volt fektetve és elmondhatjuk, hogy a, Dunántúlon az ország egész lakosságához mérten közegészségügyi téren már egészen kielégitő a helyzet, amennyiben a legnagyobb dunántúli városok legnagyobb részében már megfelelő kórházak vannak és folyamatban van Szombathelyen, Győrött, Szekszárdon, Veszprémben, Sümegen, Taoolcán. Csornán. Ma gyár óvá rótt és méff számos kisebb helyen több, 30—40, sőt 100 ágya«! kórház létesítése is. Ha azt^ akarjuk vizsgálat tárgvává tenni, hogy kórházainík és más gyógyintézeteink jelenlegi helyzetükben kielégithetik-e teljes mértékben a szükségletet, erre vonatkozólag igen sok olyan együttható jelentkezik, amelyeknek leküzdése még hosszabb időt igén vei. Erre vonatkozólag szüksésr^s ismernie a lakosság számát s szétszóródását és szükséges azt is vizsgálnunk még, hogy ,a távolság szempontjából milyen azoknak a városoknak elosztottsága, amely városokbam e^ek az intézményeik már el vannak helyezve. Erronézve igazání megdöbbentő adataink vannak» amennyiben, mint márr előbb említeni bátor voltam, amíg Dunántúl vakv körülbelül kielégíti azokat a követelményeket, amelyeket a közegészségügyi szempontokat figyelembevévé, egy modern államtól migkivánhatunk, addig a Duna—Tisza köze és különösen a NagyalfÖld teljes mértékben el van hanyagolva. Erre vonatkozólag visszaemlékszem arra, hogy Erdélyi Aladár t. képviselő4