Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.

Ülésnapok - 1927-36

2Ö Az országgyűlés képviselőházának 36, lésénél a jogi szempontokat ne hagyja szem elől és ne engedje, hogy ez a kérdés, amely kizárólag és csupán jogi kérdés, politikai térre terelődjék a Népszövetség előtt. (Ugy van! Ugy van!) Az ellenérdek képviselői politikai érvekkel jöttek. Előadták azt, hogy amennyiben a magyar álláspontnak igazat adnának, Románia budgetjének egyensúlya felborulna. Aranykorának milliárdjairól beszéltek. Le kell szögeznem ezeknek az érveknek fallációzus jellegét. A valóság csupán tört része ennek és a magyar érdekek megitélése esetén nem nagy pénzügyi művészettel még a román budgetbe is könnyen be lehetne illeszteni azt az összeget, amely a magyar igények kielégítésére szükséges. De nem ezi a lényeg. A lényeg az, hogy ennek a kérdésnek eldöntésénél a Népszövetségnek a jogi bázison kell maradnia, nem szabad mást tennie, mint azt, amit a népszövetségi paktum és a trianoni békeszerződés erre az esetre nézve stipulai, t. i. más birtáknak a kijelölését a visszavont biró helyébe. A Népszövetség igy járt el más hasonló esetekben Németországgal szemben és ezen praxisától eltérni semmi oka sincs ebben az adott esetben sem. Ugy érzem, hogy egy árnyalattal már túlment a szükség határán Magyarország képviselője a Népszövetség előtt, amikor felajánlotta azt a készségét, hogy a jogerős Ítélet dacára a vegyes döntőbíróság hatásköri kérdését hajlandó felülbiráltatni a hágai nemzetközi állandó birósáíggal. Ha azonban Magyarország képviselője ezt a loyalis nyilatkozatot már megtette, ez végső határa annak az engedékenységnek, ameddig elmehetünk, ezen túl a jogfeladás következnék, amelyet végzetesnek tekintenék Magyarország érdekei szempontjából. (Ugy van! Ügy van! a jobboldalon. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Lakatos Gyula: Jól ismerem azt a bölcs, alapos és igen mélyreható előkészítését mindazoknak a kérdéseknek, amelyeket a magyar kormány a Népszövetség vagy a vegyes döntőbiróságok elé visz. Személyes kollaborációból csak a legjobbat, a legőszintébb méltatást mondhatom arról a kitűnő szakférfiúról, aki ugy a Népszövetség, mint a vegyes döntőbíróságok előtt Magyarország érdekeit már több izben képviselte. Jelen felszólalásom célja nem a kritika, kizárólag óvás abban az irányban, hogy a nemetközi jog területére ne lépjen a nemzetközi politika, (Helyeslés jobbfelől.) Pacta sunt servanda. ' A kormány külpolitikája iránt teljes egészében bizalommal viseltetvén, és különösen a nemzet érdekében levőnek tekintvén azt az óvatosságot, amelyet a külpolitika minden lépésében eddig a kormány részéről tapasztaltunk, a magam részéről a külügyi tárca költségvetését elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra senki sincs felirva. Kérdem, kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitáit bezárom. A külügyminister ur kivan nyilatkozni. Walko Lajos külügyminister: T. Képviselőház! A mai vita folyamán felmerült az az aggály,^ hogy időszerü-e, hogy a külügyi tárca költségvetése olyan időpontban tárgy.altassák, amikor a ministerelnök ur külföldön tartózkodik és épen külpolitikai misszióban van külföldön. Bár a magam részéről azt hiszem, hogy ugy azok a megnyilvánulások, amelyek most Kómában történnek, mint pedig mindazok a ülése 1927 április 7-én, csütörtökön. szövegek, amelyök egész részletességgel közzététettek, eléggé tiszta képet nyújtanak ugy arról az örvendetes tényről, hogy mi, mint teljesen megbecsült faktor veszünk részt külpolitikai tárgyalásokban, mint pedig arról is hogy miképen jut kifejezésre annak a jó viszonyinak konkretizálása, amely Olaszország és Magyarország között fennáll, mondom, bár tehát én a magam részéfői ugy nézem, hogy eléggé tiszta képünk van a helyzetről, mindazonáltal respektálom t. képviselőtársaim egy részének felfogását és épen ezért kötelességemnek tartom már ma kijelenteni, hogy ugy a ministerelnök ur, mint én mindenképen keresni fogjuk az alkalmat arra, hogy az Q visszatérte után meglegyen a megfelelő lehetősége annak, hogy ezeik a kérdések részletesen mgvitattassanak. (Helyeslés.) Azt hiszem, épen a mostani római ut előtt adtuik példáját annak, hogy az az igyekezetünk, hogy az ilyen természetű kérdéseik megvitatására alkalom adassék és épen a múlt hónapban történt az, hogy a külügyi bizottságiban három ülésen keresztül beszéltük meg

1 ezeket a kérdéseket. Ma reflektálni kívánnék arra, a néhány konkrét kérdésre, amely a külügyi budgettel kapcsolatosan felmerült, de méltóztassanak megengedni, hogy mégis egy általános természetű politikai kérdésre is kitérjek. (Halljuk! Halljuk!) A mai vita folyamán egy alkalommal azt a beállítást hallottam, mintha Magyrország háborúra készülődnék, mintha itt ilyen természetű törekvéseik lennének. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Dehogy! — Hedry Lőrinc: Móric közbekiáltott. — B. Podmaniczky Endre: Móricka álmodta!) Malasits Géza t. képvislőtársiam tette a kérdést szóvá és ő olvasott fel hirlapi cikkeket ebben a kérdésben (Malasits Géza: Azt mondtam: vádolják a magyar kormányt ezzel a tendenciával! Meg is mondtam, hogy nem azonositom velük magamat! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Mii (kiéit dologra törekedtünk! Ikövetkezetesenl a most elmúlt időkben. Az; egyik az volt, hoigy mindent elkövessünk gazdasági megerősödésünkre, (Helyeslés.) a mlásik pedig az volt, hogy igyekezzünk jóviszonyba jutni az összes államokkal anélkül, hogy oslelekvési szabadságunkat korlátozzuk. (Helyeslés.) Mi továbbra is ebben a két irányban kívánunk haladni és azok a cikkek, amelyekből netán olyan természetű következtetés volna levonható, mintha nekünk nem volnának békés szándékaink, (hanem épen, ellenkezőleg!, háborús szándékaink vannak, tisztára tendenciózusaik. (Ugy van! Ugy van!) Hogy az elmúlt időben minidi gyakrabban jelentek meg a külföldi lapokban ilyen cikkek, ennek magyarázata egyszerűen az, hogy most volt aktuális a nagykövetek tanácsánál a katonai kontroll megiszüntetéséneik kérdése és ennek a kérdésnek tárgyalása kapcsán jelentek meg különböző lapokiban különbözőképen elhelyezett hírek. Ezeknek azonban ne méltóztassanak nagyobb jelen tőséget tulajdonítani, minthogy arra igyekeztek, hogy bizonyos propagandával (Erődi-Harraeh Tilhamér: Alaptalan és rosszihiszemül!)' ! bizonyos rosszhiszeműséggel vádoljanak meg bennünket. Áttérve a, konkrét kérdésekre, mindenekelőtt, ami a fiumei kérdést illeti, — melyre vonatkozólag az az aggály merült fel, hogy a fiumei • Skikötő' 'kérdésének megoldásánál ^ mii nem jutottunk előbbre — a helyzet ezidősze-