Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.

Ülésnapok - 1927-36

Az országgyűlés képviselőházának 36. rint az, hogy március hó folyamián Wimmersperg kereskedelemügyi államtitkár folytatta a fiumei kikötő használatára vonatkozó tárgyalásokat. Ezeken a tárgyalásokon megállapodtak az olasz szakemberekkel azokban az ervekben, amelyek irányadóul (szolgálnak majd a részletes tárgyalásoknál. Ezek az elvek most a ministerelnök urnák Rómában Mussolini ministerelnökkel történt tanácskozásai alkalmával leszegeztettek és ennek alapján lesz- most már a részletes tárgyalás a legközelebbi időkben- meginditható. Teljesen elismerem annak az álláspontnak helyességét, amelyet t. képviselőtársami ebben az ügyben kifejteni szives volt, hogy t. i. a klérldlés nincs megoldva a jugoszláv tranzitkérdés rendezése nélkül. Hiszen ez. magától értetődik. Annak, hwgy a fiumei kikötő használata részünkre tényleg megfelelően biztositható legyen, a tranzit szempontjából két előfeltétele van: az egyik az, hogy biztosittassék tényleg a zavartalan átmenet a jugoszláv államon keresztül, a másik pedig az, hogy megfelelő' tarifák blztosittassanak. (Helyeslés.) Nekem nincs semmi okom annak feltételezésére, hogy azok a megbeszélések,^ amelyek ily irányban folynak, ne vezetnének eredményre. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ezidőszerint is folyamatban vannak epén az adriai tarifákra vionatkozólaig a "tárgyalások olasz, jugoszláv és magyar részről. (Helyeslés.) Ami ugyancsak a Malasits t. képviselőtársam által felvetett azt a kérdést illeti, hogy Kitzbühelben az ott folyt márciusi tárgyalásokon gondoskodott-e a magyar kormány arról, hogy a magyar álláspont Romániával szemben ott kellően képviseltessék, válaszom az, hogy erre a magyar kormánynak nem volt módja azért, mert Kitzbühelben nem voltak tanácskozások. T. képviselőtársam információja nyilvánvalóan azért téves, mert az elmúlt esztendő végén vagy az idei esztendő elején tényleg volt szó arról, hogy a német, osztrák és a magyar kiküldöttek tárgyalást folytassanak Romániával, amely tárgyalás egyrészt még a régi császári és királyi közös hadsereg tartozásaira vonatkoznék, másrészt pedig az 1917. évi bukaresti béke hatálytalanítása val kapcsolatos kérdésekre. Tényleg szó volt arról is, hogy márciusban legyenek ilyen tárgyalások, de már jóval a tárgyalások megkezdésére kitűzött időpont előtt ez a terv megváltozott, úgyhogy a helyzet ma is az, hogy változatlanul szó van arról, hogy ilyen tárgyalások legyenek, — amely tárgyalások egyébként még csak a kérdések előkészitésére. nem pedig részletes tárgyalásokra vonatkoznának — de ilyen tárgyalásokra mindezideig nem került sor. Megnyugtathatom azonban t. képviselőtársamat, hogyha ezekre a tárgyalásokra sor fog kerülni, azokon megfelelően fogjuk a magyar álláspontot képviselni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ami & külügyministerium központi létszámának aránylag nagy voltát illeti, a helyzet az, hogy a külügyministerium központjában tényleg van 70—80 körüli fogalmazási tisztviselői állomány rendszeresítve. Mi a külügyministerium központjában egészen megfontoltan tartunk valamivel nagyobb tisztviselői létszámot, mint amekkorára talán okvetlenül szükség volna. Egészen megfontoltan tartjuk ezt a létszámot két okból. Egyrészt azért, mert fokozatos kiépités alatt állanak külképviseleteink és nagy érdekünk az, hogy ahányszor bővités, vagy uj képviselet felállítása történik, fokozatosan olyanokat küldünk ki, akik birnak bizoülése 1927 április 7-én> csütörtökön. 21 nyos taiinisteriális gyakorlattal, úgyhogy ennekf olytán mindig néhány tisztviselővel többet tartunk a központban. Ennek megvan a természetes magyarázata. Hiszen méltóztassék venni a mostani esetet, amikor arról van szó, hogy Madridban, ahol eddig ügyvivőnk volt, a jövőben követ lesz, Braziliába, ahol mostanáig nem volt magyar képviselet, a napokban utazik ki a magyar ügyvivő, aki ott képviseletünket átveszi. Méltóztatnak tudni, hogy a közelmúltban állítottunk fel Zágrábban konzulátust és most épen arról van szó, hogy Kanadába, Winnipegbe, tekintettel arra, hogy igen nagy számmal vannak ott magyarok, szintén küldjünk egy konzulátusi tisztviselőt. (Helyeslés.) Mindezt csak ugy tudjuk megcsinálni, ha a központban van bizonyos feleslegünk. Ezenkívül a mi speciális viszonyaink mellett egyébként is szükség van aránylag nagyobb tisztviselői létszámra, mert épen a trianoni szerződés és az ország megcsonkítása folytán sokkal nagyobb számban Ivánnak mlndenemü illetétékességi, jogsegély- és vizumügyek, mint bármikor máskor. Erre természetesen tekintettel kell lennünk, de mihelyt nem lesz szükség ilyen számú tisztviselőre, a létszámot megfelelően csökkenteni fogjuk. Ami az összehasonlitásokat illeti más államok helyzetével, nem tudom, honnan vétetnek azok a hivatalos adatok, amelyek egyrészt a lapokban voltak és melyekre másrészt Malasits igen t. képviselőtársam is kitért. (Malasits Géza: Hivatalos kiadmányok a francia külügyministeriumból!) Én megpróbáltam szintén összeállítani, — minthogy ő épen angol vonatkozásban beszélt — hogy hányan vannak az angol szolgálatban ugyanazokkal az ügyekel elfoglalva, amelyekkel nálunk a központban 70--80 tisztviselő van elfoglalva. Az én számitásom szerint, — és az én számitásom a nagy hivatalos évkönyveken alapszik, amelyeket igen szívesen bocsátok t. képviselőtársamnak is rendelkezésére — körülbelül 660 embert hoztam ki. Nem tudom tehát, hogy honnan volt az az összeállitás, amely összesen 80 embert hoz ki. Hasonlóképen Malasits képviselő ur szives volt egyes adatokat felhozni francia vonatkozásban is. Francia vonatkozásban azt emiitette, hogy aránylag milyen csekély összegű fizetések és reprezentációs költségek vannak. Azt hiszem, itt nagyon egyszerű a hiteles adatokat megismerni, mert az 1926. évi szeptember 5-iki francia hivatalos lap sorra lehozta azokat az összegeket, amelyeket az egyes francia követségek mint reprezentációs összegeket kapnak. Itt szerepelnek 300.000 frankos, 250.000 frankos és ennél kisebb összegek is. de nem szerepelnek azok az. összegek, amelyeket t, képviselőtársam emiitett az ő előadásában. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Mondom, a Journal Officiel 1926 szeptember 5-iki számát méltóztassék megnézni. Ami mármost azt illeti, hogy külügyi személyzetünk nem áll hivatásának magaslatán, végre bizonyára történnek kisebb hibák itt is, ott is, ugy a magyar adminisztrációban, mint más adminisztrációkban, de én azt hiszem, hogy mikor még az ellenzéki oldalról is el méltóztatnak ismerni azt. hogy jan haladás a mi külügyi megítélésünkben és külügyi helyzetünk kialakulásában, ha ilyen haladás van, akármiképen is nézzük a dolgot abban mégis csak nagyrészük kell bogy lesyen énen azoknak, akik külföldön képviselik Magyarországot. (Uay van! Ugy van! a jobboldalon.) Ha ezek a kitűnő tisztviselők nem megfelelően tel-