Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.
Ülésnapok - 1927-36
16 Az országgyűlés képviselőházának 36. ülése 1927 április 7-én, csütörtökön. mondta, hogy az angol királynő koronáiáb an a legékesebb^ gyöngy, az az India, amelynek császári címét felvétette a vonakodó Viktória királynővel, az az India, amely évek kérdése csak, hogy vagy lefoszlik az angol koronáról, vagy olyan teljes autonómiára fog szert tenni, amely hasonló lesz a többi teljesen autonóm brltt gyarmatokéhoz. És ebben az Indiában még sem erőszakhoz nyúl Anglia. Ebben az Indiában, egyszerűen, látván, hogy a legerőteljesebb angol iparágnak, a szövőiparnak is versenytársa támad, ahelyett, hogy ezen szövőipar elnyomására törekednék az anyaország, a maga Angliában gyártott szövőszékeit küldi az Indiában termelt fonal feldolgozására, mert azt tartja, hogy még igy is több hasznát látja annak, ha az ő anyaországbeli gépipari termékeit ott értékesíteni tudja, mint hogyha szakításra viszi a dolgot olyan pillanatban, amikor nem tudhatja, hogy ez a szakitás három avagy tiz más helyen,is nem támadja-e meg a világbirodalmát! (Élénk helyeslés a középen.) És végül abban a pillanatban, amikor egy bizonytalan kimenetelű, végső küzdelembe bocsátkoznék Anglia Kinával, nem tudhatja, hogy nem támadjíáik-e meg Afganisztánban épugy, mint Egyiptomban, Indiában, mint Kanadában, és nem tudhatja, hogy a tisztázatlan európai és különösen keleteurópai helyzetből kifolyólag nem támadják-e meg Kelet-Európában. Ezért Anglia ma Kelet-Európában tiszta helyzetet kivan teremteni és ezért mindez, amit elmondottam, — bár látszólag messze való elkalandozásnak látszik — valóságban bennünket legközvetlenebbül érint, mert Angliának a keleteurópai politikai helyzetbe való erőteljes belenyúlása esetleg a mi elhelyezkedésünknek is irányt szabhat. (Élénk helyeslés a baloldalon.) T. Ház! Elöljáróban jeleztem, hogy Franciaország csillaga az utolsó időben KeletEurópában lehanyatlóban volt. Ma a helyzet szignaturája abban meríthető ki, hogy Franciaország gazdaságilag némileg magához térve, po'zlciójét nem kívánván feladni, felveszi a versenyt Angliával Közép- és Kelet-Európa vezetése dolgában. És bármennyire hirdetik is a Genfi-tó partján, hogy a különböző ellentéteket a Népszövetség fogja elintézni, valójában a régi jó és évszázadokon át bevált angol balance of powers, a hatalmak kiegyensúlyozúsának elve uralkodik és érvényesül ma is a világpolitikában, amelyet most Anglia és Franciaország képvisel, amelyik küzd ma azért, hogy ki vezessen Európának ezen a pontján. .• Franciaország, amely felocsúdik, amely látja Olaszországhoz való viszonyának elhidegedését, amely fájdalommal szemléli Angliának és Olaszországnak egymáshoz való közeledését, nagyszerű és zseniális mozdulattal, iparának közvetítése utján — és itt Loucheur-nek vezetőszerepe volt — a német, luxemburgi s belga nehéziparhoz való közeledésével olyan szálakat füz anyagi érdekekből Franciaország és Németország közé, amely anyagi érdekszálak erősebbeknek fognak bizonyulni, sajnos, az ethikai szálaknál. Ennek a hatalmas szerződő csoportnak, amely Franciaország álma szerint Franciaországon, Németországon és Belgiumon kivül Cseh-Szlovákiát és Jugoszláviát is magában foglalja és a Randstaat-okkal, az Oroszország határán kibontakozott önálló államokkal is kacérkodik, ennek a csoportnak ellenlábasaként és ellensúlyaként veszi fel a küzdelmet Anglia. Anglia első pillanatra látszólag nehéz helyzetben van Olaszországgal szemben. Mintha ellentétes érdekei volnának a Földközi-tengeren, a gyarmatokon, sőt hosszú ideig ugy látszott, nem szívesen látja, hogy az Adriai-tenger mare nostrum-má alakuljon át. A valóság az, hogy e kérdésekben megegyeztek és ha az angol forrásokat vizsgálj ember, — érdekességképen fel kell említenem — láthatja, hogy ma már Anglia és Olaszország között az olasz emberanyagtúltermelésnek ujabb elhelyezése érdekében, Egyiptomnak bizonyos értelemben való felhasználásáról is tárgyalások folynak. Anglia az ő örökké bölcs és messzelátó politikájával, amikor látja és érzi, hogy elveszti a talajt lába alól Egyiptomban, inkább hajlandó ott kellő ellenérték fejében megtűrni, hogy Olaszország a lábát megvesse, ha ennek ellen értékeképen Kelet-Európában a maga messzemenő politikája számára egy erős szövetségest nyerhet. (Élénk helyeslés a baloldalon és a középen.) T. Ház! Ilyen körülmények között, amikor azt látjuk, hogy Anglia Pilsudsky Lengyelországával is a békés megértést keresi, amikor Romániának óriási anyagi előnyöket nyújt és a besszarábiai szerződést ratifikáltatja Itáliával, amikor Churchill-t elküldi, hogy tárgyaljon Görögországgal, és utána nyomban Olaszországgal szentesittesse ezt a megállapodást, Angliának legerőteljesebb aktivitásba íépését kell konstatálnom Európának ezen a pontján. A kérdés csak az. hogy ebben a küzdelemben a bennünket legjobban érdeklő- probléma, a nagy szláv eszme kérdése hogy tud elhelyezkedni? Kétségtelen, hogy Csehszlovákia is, Jugoszlávia is az Oroszországgal való majdani szövetség eszméjéről nem mond és nem mondhat le. Nincs is idején mindnyájan tisztában' voltunk vele, hogy két eszmeáramlat küzd Jugoszláviában: az egyik, amely az olasz barátságot, a másik, amely a kisentente fentartásával a majdani orosz barátságot fogja keresni. Ugyanúgy, ahogy Baradinék Kinában azt hirdetik, hogy nem akarnak egyebet, mint Kinát visszaadni a kinai népnek, ugy hirdetik ma a Balkánon, hogy nem akarnak egyebet, mint hogy a Balkán a balkáni népeké legyen. De ne felejtsük el, hogy abban a pillanatban, amikor a nagy szláv állam a megvalósulás küszöbére jut, ez a tétel, hogy a Balkán visszaadassék a balkáni népeknek, rögtön odamódosult, hogy a Balkán pedig legyen a szlávoké. (Ugy van! Ugy van!) Az a kérdés csak, hogy azt az ellentétet, amely eképen Angliával és Olaszországgal szemben Jugoszláviának a nagy szláv eszméhez való vonzódásával kialakult, és amely őt ellenállhatatlan erővel Franciaország felé vonzza, miként lehet kiegyenlíteni. és ebből a szempontból — és itt térek rá Magyarország helyzetére — Magyarországnak mi a feladata ós szerepe? Malasits Géza t. képviselőtársam felszólalásában igen helyesen hangsúlyozta, hogy a mi külügyi vitánkra bizonyos szordinót tesz az a tény, hogy Magyarország min ister elnöke nem is a pártok, hanem az egész ország nevében Rómában tárgyal és barátsági szerződést köt. Természetszerűleg ennélfogva talán nem fogjuk oly kimerítően (Rassay Károly: Olyan nyíltan!) és olyan nyíltan tárgyalni ezt a kérdést mint ahogy tárgyaltuk volna néhány héttel előbb vagy később, ha a kormány bölesesége megengedte volna és a külügyi vitát néhány héttel későbbre halasztotta volna. De bizonyos tényeket ma is le kell szegeznünk. Egy bizonyos: a magyar ministerelnök kiemelte Magyarországot abból az izolált helyzetéből melyben a múltban volt és beigazolódott, hogy mi
