Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.
Ülésnapok - 1927-36
12 Az országgyűlés képviselöházánalc 36. vagdalni, (Ugy van! Ugy van!) Gazdasági egység a Duna medencéje, a Tisza medencéje. A mellékfolyók folyása mind ellene beszél Trianon argumentumainak. (Rotlienstein Mór: Helyes!) Nem lehet békeszerződéseket kötni ugy, hogy a Vág Budapestről folyjon Trencsén felé. Minthogy a Vág mindig felülről lefelé fog jönni a Duna medencéjébe, a népek megélhetése, gazdasági érdeke követeli, hogy ebben a földrajzi eegységben csak egy hegemónia legyen és ez a magyar nemzet megdönthetetlen hegemóniája. (Ugy van! Ugy van! — Taps. — Kothenstein Mór: Azért van nekem igazam!) Ha Csehország tud hivatkozni birtoklásra mint jogcímre, akkor mi mondjunk le erről a jogcímről? A mi jogcímünk sokkal maradandóbb, sokkal tartósabb, mint a cseheknek Szvatoplukkal kapcsolatos bizonytalan jogcímükre jm& r hivatkozása. Ezeréves folytonos birtoklás jogcím« a jog és az igazság mellett szól, (Ugy van! Ugy van!) Nagy örömmel üdvözlöm a külpolitika aktivitását. A külpolitika aktivitásának hajnalhasadását látom abban a szerződésben, amely aláíratott a ministerelnök ur részéről. (Ugy van! Ugy van! — Kothenstein Mór: Még nem ismerjük! — Petrovácz Gyula: Szó szerint benne van a lapokban!) A magyar nemzet, — amint ezt elmondottam a külügyi bizottságban is —-ezek után is a maga jogi és erkölcsi álapján halad. Nem is akarhatunk mást. Hölgy mondhatna le Magyarország a jogi és erkölcsi alapról, amikor ez a jogi és erkölcsi alap reánézve megcáfolhatatlan argumentáció. (Ugy van! Ugy van!) Nekünk nincs szükségünk lesiklani erről a jogi alapról. (Ugy van! Ugy van!) De mélyen t. Képviselőház, nem lehetséges aktivitást elképzelni anélkül, hogy le ne szegeznök, hogy ez az aktivitás semmiféle irányban^ nem jelenteheti a trianoni békeszerződés újólagos megerősítését. (Ugy van! Ugy van!) Semmi olyan jogcselekmény nem lehetséges ennek a nemzetnek életében, amely akkor, amikor a belátás argumentációja dereng Európa közvéleményében, a mi részünkről megerősítését jelentené ennek a jogtalan és igazságtalan békeszerződésnek. (Ugy van! Ugy van! a középen.) Nem szándékolja és nem is fogja szándékolni a m. kir. kormány ennek megerősitését. És ha ez igy áll, akkor meg kelll jegyeznem, „hogv a körülöttünk fekvő államokkal, elsősorban Jugoszláviáival szemben is mi a barátságos álláspontra kívánunk helyezkedni, (Ugy van! Ugy van!) mert látjuk, hogy végeredményben Szerbia az az ország, amely lyel érdekellentéteink talán a legminimálisabbra korlátozhatók. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) De ne gondolja Szerbia, hogy egy nemzettel maradandó kapcsolat lehetséges a jogtalanság és igazságtalanság állandó fentartása mellett. (Ugy van! Ugy van!) Ha az ő földrajzi adottságuk szintén reánk utalja őket, — aminthogy reánk utalja — akkor gondolják meg, hogy két nemzet közötti szoros kapcsolat, amely a politikai aktivitás szempontjából íelengedhetetlen, csak akkor lehetséges, ha az érzésvilágban^ nincsenek olyan szándékok, amelyek a, két nemzet érdekszféráinak egyértelmű szolgálatát lehetetlenné teszik. (Ugy van! Ugy van!) Be kell látnia a nacionalista Jugoszláviának is, hogy a nacionalista Magyarország erről sohasem mondhat le. Már pedig a népek evolúciója a nacionalizmus mellett szól és fog ülése 1927 április 7-én, csütörtökön. • is szólni, mert csak a nacionalizmus az, amelynek keretében az egyed az általános embert szolgálni tudja. Nines világkultúra, csak nemzeteik kultúrája van és a nemzeteik kultúrájának keretében tudja az egyed is betölteni hivatását. Ezért nélkülözhetetlen, mint evolúciós gondolat az, hogy a nemzet és a nacionalizmus a jövő megingathatatlan alapja. De ha az, akkor a magyar nacionalizmus jogos és méltányos kívánságainak kielégítésével lehet az egyensúlyt biztosítani és ezért szükségesnek tartom ennek hangoztatását Szerbiával kapcsolatosan, mert remélem, hogy ez a két nemzet: meg fogja tudni találni az egymás megértésének útját. Nemcsak hivatalos nyilatkozatokra hivatkozom, hanem a társadalmiakra is. Igenis voltak kapcsolatok, amelyek a szerb társadalom részéről szóltak a magyar társadalom felé és hivatkoztak arra. hogy a két nemzet egymással való megértését kellene ápolni a társadalomban is. En helyeslem ezt a tételt, de csak annak az elengedhetetlen premisszának elfogadása mellett, hogy akkor ne mondják azt, hogy a trianoni békeszerződés intaktságának fentartásával és revizló alá vétele nélkül kívánják a jövőbeli kapcsolatokat létesíteni. En azt hiszem, hogy a történelmi NagyMagyarország elengedhetetlen megélhetési feltétele az egész munkásságnak, (Ugy van! Ugy van! a középen.) az egész középosztálynak és az egész polgárságnak, (Jánossy Gábor: A nemzet minden rétegének!) mert ez a nagy gazdasági válság itt épen ezért van, mert nem lehet egy nemzetet a maga nyersterményeitől megfosztani és akkor azt kívánni, hogy ipara és kereskedelme legyen. (Ugy van! Ügy van!) A mi nyersterményeinket elvették. En hallottam nyilatkozatot olyantól, aki a békeszerződés tárgyalásaiban részt vett, hogy azoknak halvány ideájuk sem volt a határok megállapitásáuak előfeltételeiről, (Ugy van! Ugy van!) nem ismerték a tényleges szükségleteiket, nem ismerték a gazdasági előfeltételeket. És vájjon előmozditották-e az általános emberit, amikor nyomorba döntötték csonka Magyarországot, nyomorba döntöttek száz és száz becsületes magyar munkást?^ Én a magyar munkásokat nem Franciaország lerombolt területeinek helyreálitásában, hanem Nagy : Magyarországban kívánom foglalkoztatni. (Élénk helyeslés és taps. — Györki Imre: Miért nem csinálják 1 ? — Zaj.) Mi nem kívánunk a nyugati államoktól a mi részünkre semmiféle jótékonysági akciót, hanem csak azt kívánjuk, hogy adják meg a mi jogainkat, a mi erkölcsi igazságunkat és akkor majd a mi munkásainkat és intelligenciánkat el fogjuk tudni tartani. (Helyeslés.) Ha gazdasági békét akarnak, állítsák helyre a gazdasági egységei Napoleon nagyobb zseni volt és karddal mégsem tudott országhatárokat maradandóvá tenni. Nem tudnak ezek a mulandó, úgynevezett jövőt alapitó uj jogászok uj gazdasági egységet teremteni. Mély aggodalommal látom nemzetközi viszonylatainkban a nemzetközi jog alakulását. Az ősi nemzetközi jogi alaptételek mind rombadőltek. A nemzetközi jogban ma nincs jog, méltányosság és igazság, kizárólag az ököljognak merev alkalmazását látjuk. (Ugy van! — Felkiáltások a középen: Erőszak!) Látom, hogy uj nemzetközi jog van kialakulóban: az ököl nemzetközi joga. Ezt nevezik társadalmi és politikai evuluciónak? Ezt nevezik haladásnak?
