Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.

Ülésnapok - 1927-36

Az országgyűlés képviselőházának 36. ülése 1927 április 7-én, csütörtökön. 11 lista Internacionálé ülése alkalmával egy mérges cikk jelent meg. (Zaj. — Várnai Dániel: Az Action Prançaise-vel vonatkozásban csak illemhelyről lehet szó!) A szocialista Internacionálé üléséről Peyer barátom és t. képviselőtársam ottani szereplésével kapcsolatban egy cikk jelent meg, amelyet sem Franciaországban, sem sehol a világon Magyarországon kivül komolyan nem vettek. Ezt a cikket a Magyar Távirati Iroda átvette és mint egy igen fontos, nagy államférfim nyilatkozatot, közzétette a lapokban, és Szilas-Büzbalháson az a t. gazda-polgártárs, amikor leült a reggeli kávéjához vagy az ebédjéhez és olvasta az újságját, azt mondhatta: íme, előkelő francia államférfiak irnak ezekről a gaz szocialistákról, holott szegény nem tudja, hogy azokat, akik a cikket irták és akik e cikk mögött állanak, Franciaországban senki komolyan nem veszi. Hát ha az ilyen költségekre megy el az ország pénze, ha ezt nevezik sajtószolgálatnak, -— és ilyen dolgot egy tucatot tudnék idehozni — akkor mégis jogos az az aggodalmam, hogy ez a pénz teljesen haszontalan célokra fecsérlődik el. Én tehát ezek ellen a kiadások ellen a leghatározottabban tiltakozom. A részleteknél leszek bátor egy pár módosítást beterjeszteni. Mondanivalóimat tehát be is fejezem azzal, hogy már maga az a körülmény, hogy a külügyi tárca tárgyalásánál külügyi politikánk egyik intézője, a ministerelnök ur nincs itthon, bizalmatlansággal tölt eh De még inkább bizalmatlansággal tölt el az a tudat, hogy a magyar kormány reakciós belpolitikája és az őszinteségnek hiánya következtében nem lehet oly külpolitikát csinálnia, amely az ország érdekében való volna. A legnagyobb bizalmatlansággal tölt el azonban az, hogy külügyi képviseletünk túlzottan drága apparátus, annyira, hogy ezt ez a szegény országnem birja meg, s igy ennek leépitésére a legsürgősebben, a legenergikusabb eszközökkel kellene hozzálátni. Én a kormányban sem energiát, sem akarást nem látok arra nézve, hogy külpolitikáját ugy rendezze be, hogy az ország érdekének s az ország minden egyes társadalmi rétege érdekének megfeleljen, másrészt nem látok a kormányban szándékot sem arra, hogy a megtakarításokat oly mértékben eszközölje, hogy az az ország teherbiróképességénék megfeleljen, ennélfogva a kormány iránti bizalmatlanságból a költségvetést nem szavazom meg. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Wolff Károly! Wolff Károly: T. Ház! Ebben a pillanatban, amikor a külügyi költségvetéshez hozzá akarok szólani, nem annyira a felelős politikus hangját akarom hallatni, mint a magyar társadalom hangját. (Halljuk! Halljuk!) A magyar társadalom hangját, amelynek be kell hallatszania a Ház csarnokába mindannyiszor, amikor ennek a nemzetnek külügyéről van szó. A felelős államférfiak csinálják a. maguk politikáját, a felelős államférfiak politikájuk kialakításánál nézik a nemzet érdekét, nézik a külpolitikai viszonyokat. Ezek a hideg ész szavára hallgatnak. A társadalom hideg ésszel figyeli ugyan az eseményeket, de nem fojthatja el szive érzéseit és igy lehetetlenség, hogy egy külpolitikai helyzet kialakuljon anélkül, hogy az a társadalom szivének érzéseivel harmóniában ne álljon. (Ugy van! a jobboldalon.) A társadalom külügyi kérdésekben nem hallathatja a szavát igy kétségtelen kötelessége a társadalomnak minden alkalmat megragdni, amikor Magyarország külügyének tárgyalásáról van szó, hogy a sziv érzései is el-, hangozzanak és kifejezésre találjanak ebben a Házban, amely végeredményben is egyedül és kizárólag Nagy-Magyarország ideáljának soha meg nem tagadásával ós állandó megőrzésével a szivekben itélkezhetik és hozhatja meg törvényeit a nemzet érdekében. (Ugy van! a közéven.) Megteszi ezt minden nemzet és ha Franciaország el tudott zarándokolni a strassbourgi szoborhoz (Ugy van! a középen.) és ki tudta fejezni minden esztendőben a maga tiltakozását Európa Ítélőszéke előtt, akkor a magyar nemzet külügyi költségvetése nem hangozhatik el anélkül, hogy rá ne mutassunk ebben a Házban arra, hogy a felelős államférfiak keresik a kibontakozás útját, a felelős államférfiak látják a nagy gazdasági nehézségeket s a felelős államférfiak nem tudnak és nem is fognak tudni kivezető utat találni mindaddig, mig nem fogják tekintetbe venni az adott földrajzi, erkölcsi és politikai egységeket. (Igaz! Ugy van! a középen.) Lehetetlenség, hogy akkor, amikor a legdöntőbb események vannak készülőben, amikor a magam résziéről nagy örömmel és teljes bizalommal látom a kormány eljárását külügyi tekintetben, ne mondhassuk mi a magyar társadalomban, hogy hiába csinálnak külpolitikai szerződéseket, Európa gazdasági egyensúlya, sőt mondhatnám politikai békéje addig nem fog helyreállani, amig a trianoni szerződést revízió alá nem veszik. (Igaz! Ugy van! Taps a középen.) Nemcsak mi, de Európa nemzetei sorában számosan és számosan a politikusok közül belátták annak a ballépésnek káros következményeit, melyeket a trianoni békeszerződés és a versaillesi békeszerződés Európa közgazdasági egyensúlyára és politikai egyensúlyára nézve jelent. Ha angol, francia és olasz államférfiak sorában mondhatnám nap-nap után szaporodik azoknak a belátóknak a száma, akik nem a gyűlölet szemüvegén át nézik a trianoni békeszerződés körülményeit, hanem a belátás argumentumai alapján, ugy a magyar társadalom érzéseinek és az egész magyarságnak — ebben a tekintetben én most nem határokat nézek, csak a nyelvet nézem, mert ahol magyar nyelv van, ott jelen kell, hogy legyen a magyar érzés is, (Ugy van! a középen.) a magyarul beszélők szivének vágyát kell, hogy kifejezésre juttassam — akkor nekünk magyaroknak is, görcsösen ragaszkodnunk kell ahhoz, a reményhez, hogy a történelmi és jogi igazság győzni fog Európa Ítélőszéke előtt. (Élénk helyeslés és taps a középen. — Rothenstein Mór: De akkor nem szabad az uj háborút előkészíteni! — Zaj és felkiáltások a jobboldalom és a középen: Ki késziti elöl) Erre a közbeszólásra nem tartanám tigyan szükségesnek válaszolni, (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) de mivel lehetséges az, hogy máshol is ilyen ellenargumentum hangzik el, mégis reflektálnom kell reá. Hogy ennek a közbeszólásnak nem volt logikai értelme, arra hivatkozom, hogy erkölcsről és jogról beszéltem. (Ugy van! Ugy van! a ki\zépen.) Ha erkölcsről és jogról beszélek, eleve nem számolok az ököljog argumentumaival. (Ugy van! Ugy van!) Igenis, az erkölcs és jog nevében gondolom, hogy Európa be fogja látni, hogy egy ilyen adott gazdasági egységet, amilyen az Adria és a Kárpátok közötti Nagy-Magyaroszág, nem lehet büntetlenül a zöld asztal mellől darabokra 2*