Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.

Ülésnapok - 1927-36

10 Az országgyűlés képviselőházának 36. ülése 1927 április 7-én, csütörtökön. látná hiányát, mert hiszen nem tud itten megélni — mondom, ez az ország newyorki, párizsi és londoni követeinek olyan fizetést ad, mintha legalább is India lennénk, vagy olyan ország, amely ezt a fényűző fizetést meg tudja magának engedni. Ami az alkalmazottak számát illeti, Franciaországban a külügyministeriumban ministerestől, államtitkárostól, a hivatalszolgákkal együtt van összesen 590 tisztviselő. Ezzel kormányozzák egész Franciaország külügyeit, továbbá Indokina, Marokko, Algir, Tunisz, Kokinkina és Madagaszkárt. Szóval az egész francia impérium területén a külügyi szolgálatnál 590 tisztviselő van alkalmazva, ezzel szemben Magyarországon a létszám 553. Engedelmet kérek, ez olyan aránytalanság, amelyet sokáig nem lehet birni, amelyet ez a kis ország egyszerűen nem bir el és amely teher alatt össze kell roppannia. Egy alkalommal már voltam bátor rámutatni arra, hogy még ezt a költséget sem sajnálnám, ha éreznők azt, hogy ezek a mi külképviselőink legalább az ország gazdasági helyzetét illetőleg tudnának eredményt felmutatni. Rámutattam akkor arra, hogy a külügyminister urnák igen fontos feladata volna ezeket a frakkos, aranysujtásos urakat arra birni, hogy Magyarország mai állapotában ne azzal töltsék idejüket, hogy külpolitikai sakkhuzásokat támogassanak, hogy azt lessék, hogy a hatalmas nagy angol konzervativpártnak Európában milyen a politikája és eszerint igazitsák a mi politikánkat is, hanem azt, hogy milyen eszközzel tudnak valamiképen segiteni ennek az országnak gazdasági helyzetén. Azután nézzenek, hogy miképen tudnak a magyar munkásoknak külföldön munkaalmakat teremteni, hogyan tudják előmozdítani, hogy az a felesleges munkaerő, amely kivándorol, ha ideiglenesen is, elhelyezést találjon; egyszóval azt kértük, hogy olyan gazdasági politikát folytassanak, amelyből az, országnak haszna van és amelynek következtében ennek az országnak lesz anyagi ereje, hogy ezeknek a tisztviselőknek a fizetést meg tudja adni. Évek óta nem történt ezen a téren semmi. Csak egy egészen kicsi dolgot legyen szabad felemlitenem állitásom igazolására. Méltóztatnak tudni, hogy az olasz csatornaásó digón kivűl a magyar kubikos volt az^ aki a háborúelőtti Európában minden csatornaásásnál ott volt. Magyar kubikusokkal lehetett találkozni a suezi csatorna ásásánál, talán még a Panama csatorna ásásához is elmentek; az olasz csatornaásó digó és a magyar kubikos olyan jelenség volt a külföldön, amely a magyar embert meg sem lepett. Másik szakma volt a magyar hajókovács. Egy alkalommal elmentünk meglátogatni egy nagy társaságban a Greinock-ban levő hatalmas nagy hajógyárat, mely a Clyde-folyó mellett van. A magasban egy óriási állványon dolgoztak a munkások, egyezerre csak rámkiállt onnan valaki: jó napot Malasits szaktárs. Erre én azt kérdeztem, hogy ki az, mire az illető azt felelte: vagyunk mi itt többen magyarok s akkor meggyőződtünk arról, hogy mintegy 50 magyar hajókovács szegecselte a hatalmas hadihajót. A magyar hajókovács és a magyar kubikos Európaszerte ismertek voltak. A kubikosok most a legborzalmasabb nyomorúságban élnek, alig van munkaalkalom, talán csak && épitkezéseknél jut egy-egy kis munka átmenetileg. Csatornaásás is alig van és igy kifelé sem tudnak menni, mert külképviseletünk ezt nem teszi számukra lehetővé. Nekem igen nagy érzékem van aziránt, hogy külpolitika tekintetében az ország kellőképen és méltóképen legyen reprezentálva, de szerintem rendkivül nagy fontossággal bir az az is, hogy külképviseleteink odakint olyan külpolitikát csináljanak, amelyből az ország dolgozóinak valamelyes hasznuk van. Megemliteni kivánom még a külügyministerium sajtóalapját is, amelyet egy kicsit soknak tartok; és ha átnézem a francia külügyi költségvetési füzetet, akkor azt kell mondanom, hogy óriási a különbség azok között az összegek között, amelyeket Franciaország és Magyarország e téren elköltenek. A sajtóalap a tavalyi 205.920 pengővel szemben az 1927/28-as költségvetésbén 360.000 pengőre emelkedett. A külföldi hírszolgálat 669.280 pengőben irányoztatott elő, összesen tehát 1,029.780 pengőben, ami pedig papirkoronában 12 milliárd 866 millió korona. Ez azután sorakozik ahhoz, amit az imént a külügyi kormányzat létszámáról mondottam. Ezek az óriási költségek túlnyomórészt a mai kormányzati rendszer alátámasztását szolgálják és vajmi kevés haszna van ebből a sajtószolgálatból az ország közgazdaságának. Ez szerintem csak arra való, hogy Sir William Good egy rosszul megirt és még súlytalanabb közönség által olvasott lapban elhelyezhessen egy-egy cikket, amelyet azután a Magyar Távirati Iroda három nap múlva kiad az összes lapoknak, mint olyat, mely óriási fontes megnyilatkozást tartalmaz Magyarország mellett — Angliában azonban a cikket senki meg nem nézi. Ugyanez a helyzet Franciaországban. Egy pár zughirlapiró leveleket obskúrus újságokba, Magyarország érdekében összeeszkábálnak egy cikket, amely azután megjelenik valamely eldugott boulevard-ujságban, harmadnap pedig már olvashatjuk idehaza, hogy a Bethlen-kormánynak milyen nagyszerű cselekedete volt és annyira feldicséri a Bethlen-kormányt, hogy az ujjából kiserked a vér, amikor a cikket irja. Ezekért a cikkekért az ilyen költségek tényleg túlmagasak, s az ország ilyen költségeket nem bir el. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Reisinger Ferenc: Olvashatjuk, hogy a képviselők a rövid szoknyáról vitatkoznak a Házban. — Zaj.) Hogy példát is mondjak, mindenki tudja, hogy Maurras, a francia royalisták egyik vezére magában Franciaországban teljesen jelentéktelen, komikus figura. Mindenki tudja, hogy az újságját azen a pár vénasszonyon és azon a pár, Lajos király uralmát visszasíró emberen kivül senki komolyan nem veszi. Ez a Maurras legutóbb megeresztett egy cikket, melyben dörgedelmes hangon nekitámadt a francia kormánynak azért, hogy nem támogatja kellőképen a magyar kormány és az olasz kormány barátkozását. Ezt a magyar lapok természetesen mint egy nagyfontosságú francia államférfiú megnyilatkozását közölték le. (Zaj.) Ott van az Action Française. Ezt a lapot a pápa kitiltotta. Mindenki tudja róluk, hogy gyilkos, krakéler társaság, amelyet Franciaországban senki sem vesz komolyan, minden tisztességes ember elfordul tőlük. (Zaj.) Elnök: Kénytelen vagyok a képviselő urat a nemzetközi illembe és szokásokba ütköző kifejezése miatt rendreutasítani. (Helyeslés a középen.) Malasits Géza: Az elnök urnák igaza van, de én tartozom kijelenteni, hogy mégis inkább a pápa véleményén vagyok. A pápa bizonyára tudja, hogy mit csinál akkor, amikor a francia katholikusoknak megtiltotta, hogy ezt az újságot olvassák. Ebben az újságban a szocia-