Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-27

Az országgyűlés képviselőházának 27. úgynevezett igérettör vények előterjesztését, amelyeken évek óta dolgozik a büró, mint ahogy a minister urak szokták mondani: tanulmányozzuk, tanulmányozzuk és rövidesen konkrét javaslatokkal állunk elő, — de ezek a konkrét javaslatok hiányoznak. Sürgetnem^ kell a forgalom élénkségét fokozó és már régen hiányzó uj közúti törvényt, (Helyeslés.) amely egy rendszeres beruházási politikának lett volna az alapja s amelyet régen meg kellett volna csinálni, hiszen gazdasági életünk vérkeringését is fokozná. Sürgetnem kell a közegészségügy rendezését és a közigazgatás államositását is. (Helyeslés.) A nemzeti egészség védelme állami feladat, ezt leszegezték már az 1870-es törvényeink is, ellenben azok a szociális beruházások, amelyek ezen a téren szükségesek lettek volna elmalradtak vagy legnagyobbrészt az önkormányzatokra hárittattak át. A közegészségügy igazgatásában mindig hiányzott az egységes vezetés és ezt* az egységes vezetést annak ellenére, hogy külön népjóléti ministeriumunk van, ma sem látjuk. (Fábián Béla: Egyes köz-, ségekben az istállóban operálnak! — Zaj.) Budapest székesfőváros tiszti orvosa a napokban tett emlitést tett arról, hogy Budapesten orvosok túl felesleges számban vannak, tehát munkanélkül s igy nem tudnak megélni. Ugyanezeket a jelenségeket észleljük más vidéki városokban is. Ezzel szemben, azt kell látnunk, hogy a falvak, tanyák és városi külsőségek egészségügye gondozatlanul van. (Wolff Károly: 2,200.000 koronáért nem hajlandók az orvosok falura menni!) A magam részéről az egészségügyi igazgatásnak az egész vonalon való rendezését kivánom s e téren áldozatokat is szivésen kell hoznia a nemzetnek, mert a nemzet egészsége a nemzet legelső és legdrágább kincse. Az egészségügyi igazgatás kapcsán kell megemlékeznem a nemzet nyomorultjairól és áldozatairól: a hadirokkantakról, kiknek helyzetére nézve két körülményt tartok indokoltnak a t. kormány figyelmébe ajánlani. Az egyik az a szűkkeblűség, amely a rokkantsági százalék megállapításánál mutatkozik — ebben a tekintetben teljesen bürokratikus és lassú is az eljárás — a másik pedig a hadigondozottak gyógyszerrel való ellátásánál jelentkezik, ahol a hadigondozottak, — akiknek rokkantsága igazolva van közokirattal, rokkantsági bizonyitvánnyal — gyógyszerekkel való ellátásánál e gyengébb és megromlott egészségű embereket külön szegénységi bizonyítvány beszerzésére utasítja és az ebből fakadó hosszú eljáráshoz köti, ami a gyógyszerek kiszolgáltatását feltétlenül késlelteti. A tisztelt többségi pártnak, amely csaknem tagjaiben is egyenes utódja a munkapártnak. (Epy hang a jobboldalon: Vannak kivételek! — Tisztelet a kivételnek! — (Rubinek István: A többség kivétel!) különösen kötelessége, hogy a háború nyomorultjaival és áldozataival ' szemben a nemzeti kötelességeket gyakorolja és elősegítse, hiszen a munkapárt volt az akkor uralmonlévő párt. amely a háború kitörését meg nem akadályozta. r Sürgetnem kell a már beígért és általam is többizben szóvátett közigazgatási reformot és pedig olyant, hogy a lakosság saját sorsának intézéséhez hozzászólhasson és az önkormányzat háztartásait ellenőrizhesse, mert hiszen ezeket a háztartási terheket ez a lakosság maga viseli. Egyetemünk van már hála Istennek elég, a kultuszminister ur jóvoltából a porosz iskoNAPLÖ. II. ülése 1927 március 22-én, kedden. 75 láztatás egész rendszerét átvettük. Ideje már, hogy Alföldünk legégetőbb szükségéről, a tanyai iskoláztatásról is megfelelően gondoskodjunk, csakhogy nem szóval, nemcsak szabályokkal, nemcsak korteskedésre alkalmas tanyai tanitókkal, hanem olyan módszerekkel és intézkedésekkel, amelyek alkalmazkodnak a tanyai viszonyokhoz és lehetővé teszik a magyar nép egész nagy tömegének iskoláztatását. Ebből a szempontból méltóztassék megengedni, hogy saját városomra, Debrecenre, a kultúra városára; mutassak rá. Egyik kiváló tanügyi emberünk, Bab olt Gusztáv megállapitása szerint Debrecen városában 40 elemi iskola van. Ennek a 40 iskolának csaknem felét a felekezetek, az egyházak tartják fenn. A város 13.480 iskolaköteles gyermeke közül csak 7183 jár iskolába. Debrecen városában, a kultúra városában, az egyetem városában ezidőszerint 12.780 az analfabéta. Mindez a tanyai, a külsőségi iskoláztatás hiányosságária vezethető vissza. Tessék ezt a nemzeti feladatot megoldani. Amint már meg is igértetett, néhai Baross János képviselőtársam és barátom indítványára tt a múlt nemzetgyűlésen: sürgetem és szóvá teszem a hitbizományok eltörlését. Erre a középkori > intézményre nincs szükség. A Fielsőházban! a nemzet arisztokratái úgyis képviseletet nyertek. A mamutbirtokok száma ebben az országbatn ezidőszerint is nagy, holott e birtokok meggyőződésem szerint sem szociális, sem gazdasági szempontból nem teljesítik azokat a feladatokat^ amelyek ilyen nagy birtokkomplexumhoz hozzá vannak fűzve. Immár befejezés előtt áll a földbirtokreforrn törvénye, amely földreformtörvény, sajnos, a középbirtokoknak ment neki és amelyet a hitel kellő megalapozása nélkül vezettek be. Tessék ebben az agrárországbatn a mamutbirtokok rendszerét megszüntetni, a birtokok szabadforgalmát a hitbizományokkal szemben is biztositani. A földreform hiányosságain nézetem, szerint épen a nagy mamutbirtokok megszüntetésével lehetne segiteni. Ezk a mamutbirtokok — ha nem kommunisztikus módon, mint ahogy a moziknál tették, hanem állami megváltás járadékkötvények formájában venne át bizonyos birtoktesteiket aiz állam. — a földbirtokreform hiányosságának pótlására, a törpebirtokok kiegészitésérie, egészséges középbirtokok kiegészitésére és tőlünk elszakadt testvéreink ide, hozzánk való telepítésére lennének fordíthatók. A magam részéről — bár ások a képviselőtársaim, aklikkel ezeket itt a nemzetgyűlésen az akkori ellenzék osztatlan helyeslése mellett követeltük^ Baross János, mert meghalt, Szaíkáos Andor és Létay Ernő képviselőtársaim pedig a választások irtóhadjárata miatt ma nem ülnök itt az országgyűlésben — kötelességemnek tartom, hogy ezt a fontos társadalmi kérdést az első költségvetési vita alkalmával figyelmébe ajánljam a képviselőháznak és a t. kormánynak. A biztositótársaságok érdekében a t. kormány és a képviselőház már teljesítette a maga kötelességét. Nekünk nézetem szerint a biztosítás kérdésével más szempontból is foglalkoznunk kell és igy kötelességünk elsősorban az aggkori biztosítás kérdésének intézményes rendezése és annak jóvoltában a nemzet minden foglalkozási ágának részesítése. Erre ugy a gazda, mint az iparos, a kereskedő és a szellemi foglalkozást üző is egyaránt rá van utalva és én nem tudok okot a büró késedelmességén kivül, amely ennek a kérdésnek megoldását akadályozná. Tessék egy nemzeti biztosító intéze12