Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.
Ülésnapok - 1927-27
76 'Az országgyűlés képviselőházának 2 tét létesíteni állami felügyelet, de az önkormányzat teljes biztosítása mellett. Régen kellett volna már az aggkori biztosításról gondoskodni és bűnös mulasztás, ha ezen a téren további késedelmesség is áll elő. Nem térhetek ki a nyugdíjasok panaszai elől sem. Kénytelen vagyok megemlíteni valamit, mint olyan, akinek a választási hadjáratban — sajnos — nagyon tevékenyen kellett résztvennem. A hadikölcsönök elutasításáról, a nyugdíjasok sorsának rendezetlen hagyásáról a választások előtt nem volt szó. (Rassay Károly: Sőt!) Sőt e tekintetben hallottunk bizonyos ígéreteket is, amelyek teljesítve nincsenek. Mint egy olyan városnak képviselője, •ahol a nyugdíjas vasutiaisság tetemes száma lakik, rá kívánok mutatni általánosságban itt a nyugdíjas vasutasság sérelmeire, amelyek különösen a nyugdíjalap elvonásánál jelentkeznek. E kérdést azonban, mivel választ akarok az illetékes minister úrtól, interpelláció formájában jegyeztem be. (Fábián Béla: Tegnapelőtt váteszolt már a minister ur a küldöttségnek!) Választ akarok és nagyon jól tudom, hogy az interpelláeiós negyedóra ennek megvitatására nein elégséges s így, amikor a kereskedelemügyi minister úrhoz szerencsém lesz, a kereskedelemügyi tárca vitája során kívánom az idevágó jogos követeléseket részletesen ismertetni n\ képviselőház előtt. Végül meg kell kérdeznem a kormánytól, mi lesz már az árvák pénzével? Hét esztendeje kisért ez a kérdés. A biztosítótársaságok részére, amelyek hadikölcsönt jegyeztek, nagy megértést tanusitott a kormány. A gyámpénztárak is hadikölcsönt jegyeztek és itt az állam első felelős tényezőként jelentkezik. Ezek-kel szemben még nagyobb megértést kell tanusitani, mert gyámügyi igazgatóságunk késedelmes és lassú volta különben is lehetetlenné tette a vagyonok megmentését. Vagyonok és vagyonok mentek tönkre s épen a leggyöngébb rétegek 1 , az árvák és gondnokoltak vagyon'a. Az én nézetem szerint az állam nem elégedhetik meg már azzal, hogy a statisztikai adatokat összegyűjtötték. A kormánynak a cselekvés és a teljesítés terére kell lépnie és gondoskodnia kell arról, hogy amennyire lehet, ezek a kérdések a szociális szempontoknak megfelelően megoldassanak. Most pedig méltóztassék megengedni, hogy ezen gravamenek felsorolása után a választási hadjárat célzatával és következményével foglalkozzam. (Halljuk! a baloldalon.) Az 1926-os választás a polgári ellenzéket csaknem teljesen megsemmisítette, s egyáltalán minden ellenzéki csoport elnyomását eredményezte, itt a parlamentben pedig egy olyan hatalmas nagy többség áll ma a kormány hátamögött, amely mellett ez a csekélyszámu ellenzék kritikai feladatát sem teljesítheti megfelelően. Sokat gondolkoztam, hogy mi lehetett ezeknek az 1926-os választásoknak a célj méltóztassanak megengedni, egész őszintén megmondom, hogy én e választások ilyetén módon való kialakulásánál bizonyos aggályos jelenségeket látok: látom egy burkolt diktatúrának a jelenségét. (Farkas István: Ugy van!) Látok egy osztályuralmat, amely azt az osztályt, amelyhez én is tartozom, — a középosztályt — fölébe helyezi az összes társadalmi rétegeknek, (Rassay Károly: Frázisban!) nem szellemi erővel, hanem ténylegesen. Látok jelenségeket arra nézve, hogy ez az uj erő ezzel a mamut-többséggel esetleg súlyos alkotmányjogi problémák megoldására vállalkozhatik, — igy a királykérdés megoldására is — és látok jelenségeket egy '. ülése 1927 március 22-én, kedden. reakciós rendszer kialakulására, amelynek eredménye az én meggyőződésem szerint egy bürokratikus és egy rendőrállam kialakulása, és teljes megalapozása. T. Ház! Sokat beszélhetnék ezekről a választásokról. Ez a választás általánosságban nem ott lent a kerületekben dőlt el, hanem itt fenn a ministerelnökség és a belügyi államtitkár ur szobájában, mert hiszen mandátumokat csiaikis azok kaphattíak, akik hivíatalos jelöltséget kaptak, hivatalos jelöltek lettek. (Farkas Géza: Tanú vagyok rá, hogy nem! — Rassay Károly: Tisztelet a kivételeknek!) Vannak egyes kivételek t, képviselőtársam. A választásokkal kapcsolatban mindenekelőtt egy közigazgatási osztályozásról kell megemlékeznem: a hivatalos jelöltet minden eszközzel támogatni kellett, a nem hivatalos jelölt megválasztását minden törvényes eszközzel meg kellett aka L dályozni, az ellenzéki jelölt megválasztását pedig minden eszközzel meg kellett akadályozni. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezek voltak azok a műszók, amelyek a hatóságoknak a választásokon leadattak. Nem tudom, hogy melyik t. képviselőtársam, melyik csoportba tartozott? (Rassay Károly: Törvénytelen gazságokkal csináltak választást ! —-. Zaj.) Elnök : Rassay Károly képviselő urat kérem, méltóztassék parlamentáris kifejezéseket használni (Zaj.) Hegymegi-Kiss Pál : A múltba visszatekintve, meg kell állapitanom, hogy ilyen erőszakos választás Magyarországon még nem volt. Sem a Tisza Kálmán által inaugurált erőszakos választások, sem a Bánffy-féle erőszakos választás, amelyekről az akkori függetlenségi párt akciója folytán itt a Házban is hosszas vita folyt, nem voltak ilyenek, mert ezek az 1926-iki választások még az 1922-es választásokat is túlhaladták eredményesség ^ tekintetében olyan eredményt hoztak, létre, amelyre én még a külállamok parlamentjeiben sem tudót példát, kivéve egyetlen-egyet, a törökországi példát, ahol annak idején, amikor Abdul Hamid kísérletezett a parlamentarizmussal és a háznagy felszólította a képviselőket "a leülésre, jelezvén, hogy a jobboldal a kormánypárt, baloldal az ellenzék : mindenki sietve a jobboldalra ment át. Ezt az egy esetet tudom. (Fábián Béla : Megmondotta Vass minister ur, hogy hajtóvadászat lesz ez és nem választás !) T. Ház ! Pedíg erre a nagy választási erősizakoskaodáslra nem is volt szükség. (Felkiáltások a jobboldalon •; Ez igaz !) mert közéletünk olyan tespedésben van, hogy a választási kérdések olyan nagymértékben az embereket nem is érdekelték, de meg az ellenzék sem vállalkozott az 1922-es választások tanulsága után arra, hogy a választási küzdelmet egy olyan intézményesen beálitott választójogi rendszerrel, amelyet a kormány alkottatott és amely a népjóléti miniszter uír* részéről egyenesen hajtóvadászatként volt beállitva, hogy a küzdelmet felvegye. Egy-két régi képviselőtársam, akik a múlt nemzetgyűlésen is itt ültek az elenzék sorai között, akik értéket jelentettek, ezek és velünk együtt próbálkoztak, — kiirtották. (Fábián Béla : Gépfegyverrel!) E tekintetben adatokat hozhatnék fel. Elmondhatnám, a közvetlen közelemben lefolyt biharnagybajomi választás szomorú történetét; ahova több gépfegyveres katonát vittek ki Debrecenből a választók elén, mint amennyi állott annakidején az uzsoki szorosban. Elmondhatnám a békési választásokat, ahol megint más eszközzel dol-
