Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-27

74 Az országgyűlés "képviselőházának k nyugvó, az állami élet józan megfontolásán felépülő költségelőirányzat, amely a mellett, hogy számol mindazokkal a követelményekkel, amelyeket az állammal szemben támasztunk és amelyeket azoknak fontossága szerint el is bírálunk, egyszersmind számol a polgárság teherviselő képességével is. Az egész költségvetésen átvonul az a szellem, hogy az adózó polgárság csak oly mértékben vétessék igénybe, amily mértékben azt az államháztartás zavartalan menetének biztosítása feltétlenül megkivánja és minden részében előesillan az a helyes közgazdasági elgondolás, hogy a dologi kiadások és beruházások révén munkaalkalmak teremtessenek, amelyekkel az adózó polgárok fillérei visszajuttatnak a termelő munkához. Miután ez a költségvetés nézetem szerint Magyarország zavartalan pénzügyi életének biztositékát és az egész ország közgazdasági boldogulásának egyik segédeszközét képezi, tisztelettel kérem a t. Házat, méltóztassék azt teljes egészében változatlanul elfogadni. (Élénk helyeslés.) Méltóztassék megengedni, hogy most még az egyes tárcák előadóinak nevét felsoroljam. A ministerelnöki tárca és a vele kapcsolatban levő. a költségvetés 1—8 fejezetének előadója Örffy Imre, a külügyi tárca előadója Görgey István, a belügyi tárca előadója Platthy György, a kereskedelemügyi tárca előadója Görgey István, a földmivelésügyi tárca előadója Erdélyi Aladár, a népjóléti- és munka-ügyi tárca előadója Ernszt Sándor, a vallás- és közoktatásügyi tárca előadója Oberhammer Antal, az igazságügyi tárca előadója Örffy Imre, a honvédelmi tárca előadója Hegedűs Kálmán és végül a pénzügyi tárca előadója Temesváry Imre. Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Gömbös Gyula! Elnök: A képviselő ur nincs itt, töröltetik! Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Hegymegi-Kiss Pál! Hegymegi-Kiss Pál: T. Képviselőház! Sajnálattal kell meffállaDitanom, hogy az uj országgyűlés első költségvetése általános érdeklődési hiány közepette tárgyaltatik a képviselőházban, pedig a költségvetés vitája az országgyűlés megalakulása óta az első alkalom, amikor közéleti kérdésekkel szélesebb, nagyobb vonalakban foglalkozhatunk. A magam részéről az 1926. évi választási hadjárat következményeivel és eredményeivel kívánok foglalkozni, amely hajtóvadászat — amint azt^ Vass József népjóléti minister ur helyesen jelölte me^: — a polgári ellenzéket még ott is, ahol kísérletezett, kiirtotta s behozván a hivatalos jelöltek nagy tömegét, itt egy határozott, nagy mamut-többséget teremtett. Én ennek a választási hadjáratnak szomorú következményeivel kivánok foglalkozni, amely a parlamentarizmus veszélyeztetésében nyilatkozik, másrészt pedig rá kivánok mutatni az osztályuralom káros voltára; rá akarok mutatni arra, hogy e mellett a választási rendszer mellett egészséges pártalakulás — amely pedig a parlamentarizmus alapfeltétele — elképzelhetetlen; rá akarok mutatni a diktatúra és reakció veszélyeire és azokra a sötét gondokra, amelyek a királykérdés megoldása tekintetében jelenlegi helyzetünk közepette jelentkeznek és végül rá kell mutatnom a veszélyes külpolitikai orientációra. Rá kívánok mindezekre mutatni azért, mert aggályos előttem a mai rendszer, amely '. ülése 1927 március 22-én, kedden. mammuth-többséggel és ellenzéki kritika nélkül kívánja kormányozni az országot. Látok itt jelenségeket, amelyek egy bürokratikus és rendőrállam kifejlesztésére és kialakulására mutatnak. Látom a protekcionalista rendszert, melynek első jelensége a már letárgyalt és elfogadott biztosítási javaslat. Látom a protekcionalizmusnak minden irányban való feltünedezését ugy a karitativ elméletek, mint más egyebek formájában is. Inditványt is akarok tenni s kötelezni óhajtom a képviselőket, hogy foglalkozásaikat a közvélemény ellenőrzése alá bocsássák, (Helyeslés a báloldalon.) hogy minden foglalkozás, amelyet képviselő teljesit anyagi hozzájárulás mellett, a képviselőház nyilvánkönyvébe bevezettessék és igy a közvélemény s a többi képviselők által ellenőrizhető legyen. Mindezeket azért hozom ide, mert nem érzem a nemzet akaratának erejét ebben a képviselőházban; féltem a közérdek szempontjait, mert súlyos jelenségeket látok arra nézve, hogy az alsóház domináló súlya — amely pedig egy parlamentáris nemzetállam létfeltétele — jelenlegi helyzetünk közepette veszélyeztetve van: a Felsőháznál túlsúly következik be a mammuth-tö'ibbség és az ellenzéki kritika hiánya miatt, mert a közvélemény kérdései nem találnak itt az alsóházban szót. Ezt én aggályosnak tartom, mert a Felsőház — meggyőződésem szerint — részeleteiben rendi alapon épült fel. Mielőtt azonban ezekkel a kérdésekkel részletesen foglalkoznék, méltóztassanak megengedni nekem, mint a törvényhozás egyik tagjának, hogy rámutassak azokra a gravamenekre, amelyek a magyar közélet különböző vonatkozásaiban jelentkeznek. (Halljuk! Halljuk!) Ilyen a folyton és folyton fokozódó drágaság, (Strausz István: Nap-nap után!) amely — meggyőződésem szerint — a pen^őérték bevezetésének is következménye, illetőleg annak az eljárásnak, hogy a t. többség az ellenzék osztatlan és egységes javaslata ellenére eltért a 10.000 papirkoronától, mint egységszámtól s behozta a 12.500 papirkoronás egységszámot. (Fábián Béla: Csak mar tudnálnk, hogy kinek jutott az eszébe!) Látjuk, hogy ez a drágulás már az % értéket is elérte, azt az összeget, amellyel a 12.500 a Í0.000-et meghaladja. (Mozgás balfelől.) Lehet, hogy a drágaságnak más okai is vannak, de ez is feltétlenül oka. Annál is inkálbb rá kell mutatnunk erre, mert ez a drágaság egyfelől az életstandardot is feltétlenül emeli, másfelől pedig az állam háztartásában a jövőre nézve jelentékeny költséftöbbletet fog eredményezni (Ellenmondások a jobboldalon.) óvást kell emelnem itt, a magam részéről is a hadikölcsöntartozások el nem ismerése miatt. Mi képviselők, mindnyájan kapunk leveleket és felszólitásokat a hadikölcsöntulajdonosoktól a hadikölcsönök valorizációja érdekében. Ami nézetünk szerint a hadikölcsöntartozások a nemzeti becsülethez vannak fűzve és a kormánynak valamilyen módot kell találnia arra, hogy a hadikölcsöntartozások bizonyos mértékben, az igazságnak megfelelően, kielégíttessenek. (Fábián Béla: Választás előtt és választás után!) Tiltakoznom kell a karitativ megoldás ellen (Helyeslés a baloldalon. — Neubauer Ferenc* Csak ez a helyesí) mert ez nem lehet másra jó, mint egyes prrtw

' rendelkező emberek szanálására. így ezt a kérdést, ezt a nemzeti bajt, amely a hadikölcsöntartozásoknál jelentkezik, meg nem oldjuk. Sürgetnem kell itt, a képviselőházban aa