Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-25

40 Az országgyűlés képviselőházának 25. ülése 1927 március 17-én, csütörtökön. azonban bevallom a hibámat, a tárgyalás közben egyébbel lévén elfoglalva, a 8. §-nál ezt indítványozni elmulasztottam. Ez kizárólag a biztosítottak érdekeit szolgálja, mert hiszen kiköti azt, hogy a'biztosító nem élhet azzal a felmondási joggal, amely a biztosított javára van kikötve az illető szakaszban, viszont, amikor a szerződés kiköti a felmondás jogát mind a két félnek, a biztositótársaságok nem csaphatják be ugy a felet, hogy csak a maguk részére kötik ki a felmondás jogát, ellenben a fél részére nem kötik ki, tehát a fél nem élhetne a felmondás jogával. Ezt a mulasztást akartam itt korrigálni. Kérem at. Házat, hogy ezt a módosítást itt a .12. §-nál — amely amúgy is bizonyos általános meghatározásokat foglal magában, hogy t. i. mit értünk szerződés alatt — elfogadni méltóztassék, miután az ebbe a szakaszba beillik. Elnök: Kivan valaki szólania (Nem!) Ha senkisem kivan szólni, a vitát bezárom. Az igazságügyminister ur kivan nyilatkozni. Pesthy Pál igazságügyminister: T. Ház! Az előadó ur javasolt módositásokat, miután azok a biztosítottak érdekében tétettek meg, (Rassay Károly: Végre egy!) a magam részéről elfogadom és kérem at. Házat, hogy azokat szintén méltóztassék elfogadni! Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. A 12. § eredeti szövege meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Az előadó ur uj harmadik és negyedik bekezdést indítványozott. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az előadó ur által indítványozott harmadik és negyedik bekezdést elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállahi! (Megtörténik.) Többség. A Ház elfogadta az előadó ur pótló módositványát. Következik a 13. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szakaszt felolvasni! Petrovies György jegyző (olvassa a 13. §-t.) — Bródy Ernő! '.. Bródy Ernő: T. Képviselőház! Ezt kaszt már mégis csak ismertetnem kell, hogy méltóztassék a t. Képviselőháznak értesülve lenni, hogy miről van itt szó. Ennek a paragrafusnak első bekezdése azt mondja (olvassa): »Utasittatik az igazságügyi, a kereskedelemügyi és a pénzügyminister, hogy a biztosítási ügynök jogállásának és általában a biztosítási jog egész rendszerének ujabb szabályozásáról minél előbb törvényjavaslatot terjesszenek a törvényhozás elé.« Én egy törvény szövegezésében ezt a kifejezést: »minél előbb«, nagyon furcsának és különösnek találom. Vagy tessék megmondani egy határidőt, hogy meddig, vagy pedig tessék rendelkezni. De mit jelent az, hogy »minél előbb«? Ez olyan gumi-paragrafus, (Derültség.) amelyet lehet kitolni és lehet visszahúzni, azt hiszem azonban, hogy inkább kitolni. A törvény szövegében ilyen kifejezések fagyon szokatlanok. Ezt lehet mondani egy beszédben, egy tószthan is el lehet mondani, hogy: »Minél előbb éltesse az Isten a biztosítótársaságokat az emberi kor legvégső határáig«, (Derültség.) de ezt a kifejezést: »minél előbb«, egy törvény szövegében mégis különösnek találom. A 13. § második bekezdése a következőket mondja (olvassa): »Felhatalmaztalak, azonban a m. kir. niinisterium, hogy a törványhozás rendelkezéséig rendelettel szabályozza ia biztositási ügynök jogállását, különösen abban a tekintetben, mennyiben érinti az^ ügynök közreműködése a feleknek a biztosítási szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit. Az e felhatalmazás alapján kiadott rendeletet a törvényhozásnak utólag be kell jelenteni« T. Képviselőházba biztosítási ügynök jogállása ennek a kérdésnek a legvitálisabb része. A biztositasi ügynökön fordul meg, különösén a vidéki, a falusi népességgel szemben, az egész kérdés lényege. A biztosítási ügynököknek van az a hálózata, amelyről szól a törvényjavaslat az. indokolásában is, amely mint szükséges dolgra mutat rá annak a kikapcsolás! rendszernek a megelőzésére, amely állítólag ezt a törvényjavaslatot szükségessé tette., Az a biztosítási ügynök tehát kinek a meghatalmazottja, kinek a megbízottja? Vájjon a biztositótársaságé-e vagy a biztosítottaké? Különben sem egységes ez a kérdés, mért a biztosítási ügynök az ajánlat kitöltésénél a _ joggyakorlat szerint á biztösitott megbízottjának tekintetik, viszont ő tulaj donképen a biztositónak a megbízottja, a biztosítónak az alkalmazottja, aki sokszor a fizetések átvételére is fel van jogositva. Az egész kérdés tehát vitás, az egész kérdés a helyes joggyakorlat és a jogérzék alapján rendezendő volna. És én azt gondolom, hogy ennek a Háznak —amint már az általános vita során is kifejtettem — kellene épen éhhez a kérdéshez hozzászólania és a maga gyakorlati tanácsaival a törvényhozást segitenie ennél a kérdésnél. Én, amint már kifejtettem, egyáltalában nem tartom helyesnek, hogy rendelettel méltóztatnak ezt a kérdést szabályozni. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha ez a kérdés olyan organikusan összetartozik ezzel az üggyel, akkor a törvényjavaslattal várni kellett volna és a törvényjavaslatban kellett volna ezt a kérdést is elintézni, de semmiesetre sem rendeleti térre terelni. Utóvégre, ha nézem a kereskedelmi törvényt, a kereskedelmi törvény már 1875-ben intézkedik a cégvezetőkről és a kereskedelmi meghatalmazottakról. A biztosítási ügynök jogállásának meghatározása tehát — amikór éz annyi érdeket érint — természetesen szintén belekivánkozík egy kódexbe, egy törvénybe, mégis itt a ministerium, a kormány kéri magának a rendeleti utón való felhatalmazást és azt mondja, hogy ezt utólag jelenti be a tör^ vényhozásnak. ~Én ezt az utólag való bejelentést semmiesetre sem helyeslem, hanem ha már nem tudtak elkészülni ezzel az intézkedéssel ennek a törvénynek keretén belül, akkor én azt gondolom, méltóztassék ezt a rendeletet előzőleg itt bemutatni, úgyhogy a törvényhozásnak alkalma és módja legyen ehhez a rendelethez hozzászólani. (Pesthy Pál igazságügyminister: Törvényjavaslat lesz!) Helyes, ha törvényjavaslat, én mindenesetre a törvényjavaslatét ! kiyánom, de itt nem törvényjavaslatról van szó, itt felhatalmazást kap a ministerium, hogy rendeletet bocsásson ki és azt mondja, hogy a felhatalmazás alapján kiadott rendeletet a törvényhozásnak utólag be kell jelenteni. Én, amennyiben ez a szakasz igy megmaradna, azt indítványozom, hogy né utólag, hanem előzőleg, tehát mielőtt a ministerium kiadja a rendeletet, ismétlem, előzőleg méltóztassék bejelenteni ezt, hogy itt módja legyen a képviselőháznak hozzászólni ehhez a kérdéshez. Hogyha gyakorlati szellemben akarjuk a törvényhozást vinni, micsoda akadálya és micsoda gátja van ennek? Szokatlan maga a