Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.
Ülésnapok - 1927-25
38 Az országgyűlés képviselőházának 25, ható kérdést, hogy t. i. a balesetbiztosítás milyen fogalomkörbe tartozik — vájjon az életbiztosítás vagy a kárbiztositás körébe-e — még sem lehetne ilyen incidentális módon megoldani. Mint mondottam, magába a törvényjavaslat szövegébe is utólag vette be ezt a bizottság, szeme előtt ismét az lebegvén, hogy nincsenek eléggé biztosítva a biztosítótársaságok, még a balesetbiztosítás terén sem, tehát biztositani kell őket balesetre is: ne érhesse őket baleset, át kell tehát tenni a balesetbiztosítást az életbiztosítás köréből a kárbiztositás csoportjába. A bizottsági jelentés erre vonatkozólag a következőket mondja (olvassa): »Kereskedelmi törvényünk a balesetbiztosításokra általában az életbiztosításra vonatkozó rendelkezéseket alkalmazza, figyelemmel a 498. §-ban foglalt fogalommeghatározásra. Ezzel szemben a főbb külföldi törvények, mint a német, a svájci £ az 1917. évi osztrák törvény, a folytatólagos díjak perelhetőségéit a balesetbiztosításoknál ugyanúgy ismervén el, mint a kárbiztositásoknál, a balesetbiztosítási szerződéseket lényegükben a kárbiztositási szerződések fogalmi körébe vonják.« Itt következik a bizottsági jelentésnek egy másik része (olvassa): »Kétségtelen azonban, hogy a balesetbiztosítás, bár természetszerűen rokon az életbiztosítással« — szóval elismeri a rokonságot az életbiztosítással, azonban mégsem teljesiti az ebből folyó kötelezettséget, mégis átutalja a baleseteket az életbiztosítás köréből a kárbiztositásba, egyszerűen azért, mert a kárbiztositással kapcsolatban a biztosítótársaságoknak ujabb védelmet kíván nyújtani. Én ezt nem osztom, mert a magam részéről azt tartom, hogy a balestebiztositás az életbiztosítások körébe tartozik, tehát ugyanolyan sors kell hogy érje, mint amely az életbiztosításokat éri. A szempont egyszerűen az» hogy itt a biztosítótársaságoknak ismét ujabb nagyarányú jövedelmet adjunk. Ez engem törvényhozói működésemben nem vezethet, ellenkezőleg, engem a biztosítottak érdeke vezet. Ismételten csodálkozásomat fejezem.ki a törvényhozás ama rendszere felett, amely ilyen nagy horderejű• elméleti vitás kérdést ilyen nemes egyszerűséggel egy bizottsági jelentés kapcsán intéz el. Engedelmet kérek, ismételten kifejtettem, hogy szó lehetett volna az egész biztosítási kódex reformjáról, szó lehetett volna ama közjogi momentumoknál fogva, amelyek a biztosítási ügylet fogalommeghatározásának és közjogi határainak szempontjából fennállanak, de ha a biztosítási díj nevében egy meglevő törvényt zavarunk fel, magát a meglevő törvénynek rendelkezéseit változtatjuk meg anyagi jogi tekintetekben is, mindig csak egy szempont miatt azért, hogy a biztosítók kartellirozott társaságát védelemben részesítsük, ugy a magam részéről a törvényalkotásnak ehhez a módjához nem járulhatok hozzá és ezért kérem, hogy a 11. §-t a maga egész terjedelmében méltóztassék kihagyni. (Helyeslés a baloldalon. Elnök: Szólásra következik 1 ? Petrovics György jegyző: Rassay Károly! Rassay Károly: T. Ház! Őszinte sajnálkozással tölt el, hogy az előző Öt szakaszhoz nem tudtam hozzászólni, mert rohamtempóban tárgyalta le a t. Ház, én pedig időközben módosításaim szövegezésével lévén elfoglalva, arra ébredtem, hogy a Ház mind az öt szakaszt már elfogadta. Elnök: Nem jól értettem a képviselő ur ülése 1927 március 17-én, csütörtökön. szavait s ezért kérdem, szemrehányást kiván-e a képviselő ur tenni azért, mintha házszabályellenesen történt volna a szavazás? Rassay Károly: Nem teszek az elnök urnák szemrehányást, csak saját magamnak, hogy nem alkalmazkodtam ahhoz a rohamtempóhoz, amellyel ilyen fontos javaslatot jónak lát a t. Ház letárgyalni. A jövőre nézve legfeljebb azt az orvosságot veszem magamnak, hogy kérjem, hogy a t. jegyző ur tökéletesen és teljes szövegében olvassa fel az egyes szakaszokat, hogy igy módja legye.n mindenkinek, aki .akar, azokhoz hozzászólni, mert elvégre nem lehet öt perc alatt megszavazni öt szakaszt. Elnök: Bátor vagyok a t. képviselő ur figyelmét felhívni a házszabályok 202. §-ának rendelkezésére, amely szerint a képviselő uraknak kötelességük a jegyző uraknál szólásra jelentkezni. Ha ez a jelentkezés megtörténik, akkor semmi körülmények között nem fognak a képviselő urak elesni attól a joguktól, hogy a jegyző urak szólásra felhívják. A képviselő ur azonban nem iratkozott fel. Megállapítom, hogy teljesen szabályszerűen történt az eljárás. Most pedig méltóztassék folytatni. Rassay Károly: T. Ház! Teljesen teoretikus értékű a panaszkodásom, mert szemben a minister ur tegnapi nyilatkozatával — hogy ő minden javaslatot mérlegelni fog és nem fog elzárkózni az egyes módosítások elfogadása elől — meg kell állapitanom hogy a minister ur valami csodálatos ragaszkodással &% eredeti szöveghez, még annak értelmetlen részeinek módosításait is elutasította a maga részéről. Ugy látszik, presztízskérdést csinál abból, hogy ez a törvényjavaslat ebben a szövegezésben kerüljön bele a magyar Corpus Jurisba. A magam részéről csak kötelességet teljesítek, amikor ennek ellenére is felszólalok, bár ennek — meg kell állapitanom — sok értelme nincs; nincs sr 1 * értelme a mi egész ellenzéki álláspontunknak, de lesz majd a bírói gyakorlatnak, amely ennél a pongyola törvénynél, mely most be fog kerülni a törvénytárba, ki fog fejlődni. A most elhangzó felszólalások majd némi irányt fognak adni arra, hogy mi volt a törvényhozásnak nyilvánosságra jutott és a törvényalkotók valódi célzata e törvény m egalkotásánál. A 11. §-t illetőleg teljes, mértékben csatlakozom Bródy Ernő t. képviselőtársam indítványához és felfogásához. A törvényjavaslat, amely szerényen viseli azt a címet, hogy a biztosítási díjak késedet mével kapcsolatos egyes kérdésekről akar intézkedni, egyszerre egy merész gesztussal a balesetbiztosítást kiveszi az életbiztosítás jogköréből is elfelejti megmondani, hogy mi a balesetbiztosítás'? Én nem tudom, hogy mi a balesetbiztosítás, mert eddigi törvényeink sem állapították meg ennek fogalmát. Egész helyesen jártak el, hiszen a balesetbiztositásnál nem akartak különleges szabályokat felállítani, hanem az életbiztosítás fogalma alá vonták. Az eddigi törvényhozás tehát megengedhette magának azt a mulasztást, hogy a balesetbiztosítás fogalmát nem detrimálta, azon egyszerű oknál fogva, hogy ilyen fogalmat nem ismerve, ezt egyszerűen az életbiztosítás fogalma alá vonta. Most azonban ez a javaslat törvényhozási szempontból egyszerűen megszüli ezt a fogalmat és megállapítja, hogy a balesetbiztosításokra nézve a 4—8. §-ok rendelkezései alkalmazandók. Elfelejti azonban megmondani, hogy
