Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-35

Az országgyűlés képviselőházának sok, (Gaal Gaston: A bruttó-forgalom után adták!) hanem hosszú hónapokra szóló fizetés természetével biró jutalékok. Bármely gazdasági vállalatban, ahol forgalom van, szerződés szerint jutalék jár, akár jól megy a vállalat, akár rosszul. Hibáztatni lehet azt, hogy nem a netto jövedelem után fizetik, ebben az irányban történt is változás. Én csak azt akarom kiemelni, hogy itt nincsenek túlságos kilengések, mert ha a jutaléket és a fizetést összevesszük, minimumra megy a tulajdonképeni jutalék. Szóvátette a képviselő ur a szövetkezetnek a bankokkal való megállapodása ügyét. Erre vonatkozólag csak azt akarom megjegyezni, hogy ennek létrejöttében én is részes vagyok, a felelősség az enyém. A szövetkezeteknek t. i. sikerült angol tőkét szerezni, amely teljes mértékben és a szükséglet szerint állt rendelkezésre. Acél az volt, hogy először ezt a szövetkezetet és lassanként a többi szövetkezetet is összevonjuk. Nekem a megoldás ellen nem lett volna aggályom. Amikor azonban azt láttam, hogy ez tulajdonképen óriási áru-importtal van összefüggésben és ezáltal iparunk számára saját piacunkon nagy és roppant tőkeerős versenyt fog jelenteni, mikor a kereskedelemügyi minister ur ezért beavatkozott, menten azt mondottam — és ez nagyon kellemetlen volt, mert a tárgyalásik igen előrehaladtak — nem tehetek mást, mint hogy a magyar ipar érdekében uj megoldást keresek. Azt hiszem csak itt van a különbség. Ha sikerült volna az első megoldás, ez a szövetkezet ma nagyon szépen prosperálna, de nem volna javára a magyar gazdasági életnek. De sikerült a második, sajnos nem mindenben lettek az érdekek kielégitve. Nem akarok szemrehányást tenni, de azok a' szervek, amelyek az ipar védelmében ezt a megoldást kérték, nem ugy viselkedtek, mint az kivánatos lett volna! Erre mondottam én azt, hogy nem vagyok hajlandó tovább kísérletezni. Nekem nincsenek erre megfelelő eszközeim. Vagy akarja a tisztviselői kar, hogy legyen egy szövetkezet, amely éredekeit egyetemlegesen felöleli, vagy nem. Tessék összeolvadni és legyen a tisztviselői karnak olyan gazdasági szervezete, amely lehetővé teszi az olcsó beszerzést; ha meg tudnak egyezni és bizonyos támogatást is kapnak, amit végeredményben a tisztviselők akkor, amikor az állam más utón nem tud segíteni, megérdemelnek, ez egészséges folyamatnak mondható, de a szétválasztódást, a költségeknek indok nélkül való fokozását nem helyeslem. Azt hiszem, t. képviselőtársam, ebben találkozni fogunk. Ez a kormány cálja, ezt akarom és ezzel a kérdéssel tovább nem foglalkozom. A gazdasági élet szempontjából azonban ki kell térnem a kartellek kérdésére. Ez alapjában véve jórészt kapcsolatos a vámpolitika problémájával. (Gaal Gaston: Annak a produktuma!) Egészen helyes. Nem akarom most itt fejtegetni a kartell-kérdést, de azt hiszem ebben a kérdésben is kezd egészségesebb felfogás kialakulni. Eemélem, itt a t. Házban nincs senki, aki el ne ismerné, hogy a kartell ma a gazdasági életnek nélkülözhetetlen szervezete és ha támadják is, nem azért kell támadni, — mert hiszen organizációs szerveket nem lehet kikapcsolni — de támadni kell akkor, ha tovább megy azon a határon, amely az ő feladata, ha tulajdonképen már nem azokat a célokat szolgálja, amelyek alapjában véve hivatását képezik. (Farkasfalvi Farkas Géza: Mint ahogy ma van!) Hiszen a kartellek ma mindenütt hivatásuktól jórészt eltértek. A termelés organizációja 35. ülése 1927 április 6-án, szerdán. 439 helyett sokszor lettek a fogyasztás kiuzserázói. (Malasits Géza: Műtrágya-kartell!) Nem akarok a konkrét kérdésekre rátérni, de tényleg azt találom, hogy ebből a szempontból nálunk is megérett az idő arra, hogy ezzel a kérdéssel nemcsak társadalmi szervezetek, de maga a kormány is intenzive foglalkozzék. örömmel látom, -— és nem tudom azoknak álláspontját osztani, akik ezt nem helyeslik — hogy az Omge. felvetette ezt a kérdést és behatóan foglalkozik vele. Egészen természetes, hogy ez ott felvetődött, mert a mezőgazdaság az ipari kartellek nagy részével szembenáll. (Gaal Gaston: Mi volna, ha mi is kartellt csinálnánk a búzára!) Én ennek az értekezletnek csak a vezéréről akarok beszélni, aki oly gazdasági tudással, a gazdasági élet oly megértésével fektette fel a problémát, — gróf Hadik Jánost ertem alatta — hogy senkinek sem lehet kételye aziránt, hogy ott a gazdasági élet törvényei ellen bármi is történhetik. ; De igenis egyszer bele kell látni ebbe a kérdésbe, tisztázni kell és meg- kell nézni, hogy milyen intézkedések szükségesek. A magam részéről csak egy konkrét kérdéssel fogok foglalkozni. Mi beruházunk, építkezünk, az állam, a hatóságok, a köztestületek. És mit látunk? Hogy itt egy év alatt, amikor azelőtt kérve kérték, hogy legyen épitkezés, hogy a téglagyártás , megint fellendüljön, ma 80%-kai és még ennél is magasabban kell a tégla árát megfizetni. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Őszintén megvallom, ezt nem tudtam!) Ezt a jelenséget látom. A kereskedelemügyi minister urnák hivatása foglalkozni ezzel a kérdéssel. Ez nem helyes gazdaságpolitika és azt tartom, hogy addig is, amig ez a kérdés megoldást fog találni, — és pedig a gaz dasági élet összes szempontjainak figyelembevételével , mert kijelentem, hogy sem egyoldalú, sem pedig hangzatos jelszavaknak nem vagyok hajlandó felülni — de igenis, ha egész Európa foglalkozott ezzel a kérdéssel, lehetetlen, hogy mi ne foglalkozzunk ezzel. Utalok arra, hogy kissé jobban utána néztem a dolognak. Németországban az épitkezés terén ugyanilyen jelenségek mutatkoznak. A német kormány és a hatóságok megtalálják a módját annak, hogy helyes irányba tereljék ; a dolgot. Nekünk addig is, amig a kérdés rendeződik, bizonyos felhatalmazást kell kap-* nunk, hogy ebbe a kérdésbe bele lehessen nyúlni. A kormány foglalkozik ezzel a terv; vei és ezt be is jelentem a t. Képviselőháznak. (Élénk helyeslés.) Két kérdéssel kivánok még egész röviden foglalkozni: az egyik a forgalmiadó kérdése, a másik a keresetiadó problémája. (Halljuk! Halljuk!) A forgalmiadó kérdésével csak azért foglalkozom, - mert itt egyes tényeket hoztak szóba, amelyeket helyes megvilágításba kell helyeznem. Fábián igen tisztelt képviselőtársam — elismerem, hogy sokkal nyugodtabban foglalkozott most ezzel a kérdéssel — beszélt itt olyan problémákról, amelyekről nem tudtam megállapitani, hogy helytállók-e. Az egyik az, hogy forgalmiadó hátralék címén mi iparigazolványoikat elvonunk. Ez nem történt meg. Ha van megvonás, ez csak az italméréseknél történhetik adócsalás címén. Ez két különböző dolog, ezeket összekeverni nem le* het. (Gaal Gaston: Aki csalt, attól jól tették, 59*