Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-35

438 Az országgyűlés képviselőházának és ha a most nemsokára Genfben összeülő viiágazjdasági konferenciától eredményt várhatunk, azt hiszem, ez csak egy eredmény lehet. Mert gazdasági kérdéseket nagyon nehéz konferenciáikon elintézni, de elveket lehet megállapítani és elveket lehet józanul és okosan keresztülvinni. Láttuk, hoigy a brüsszeli pénzügyi konferencia elveit átültették az életbe és azok jótékonyan hatnak vissza. Ma már mindenki átlátja, hogy senkinek

1 sem lehet érdeke, hogy csak egy területen is zavaros valutaviszoíi yok legyenek. Én hiszem, hogy ez az elzárkózási politika, ez a túl autarchikus gondolat is meg kell. hogy törjék. Minden nemzet maradjon meg azon termelés mellett, amelyet viszonyai és életfeltételei diktálnak, de lehetetlenség olyan gazdasági politika, amely csak befelé mutat állítólag eredményt, mért nem lehet közömbös senkire nézve sem. hogyan kapcsolódik be a világforgalomba. Én azt hiszem, hogyha ez he fos következni, sok tekintetben meg fog változni az összes államok helyzete. De ebből a szempontból még más következtetésekre is kell jutnunk. Nekünk, igenis, néznünk kell azt, hogyan tudjuk termelésünket \f okozni és milyen irányban tudunk ennek a külkereskedelmi passzivitásnak gátat vetni. Én semmiféle eszközt nem becsülök le, amely ezt lehetővé teszi. Ebből a szempontból fogalkoztam előbb ezzel a kérdéssel. Természetes azonban, hogy ennek legnagyobb ellenszere a termelés. De van még ennek további előfeltétele is. és én megmondom itt is, hogy más intézkedéseikkel is remélek segíteni a helyzeten. A mostani zavaros idők sok intézményt kiforgattak a magtik jellegéiből. Csak az u. n. előjegyzési raktárakra és a vámhitel kérdésére mutatok rá, amelyekre a /kereskedelem élénkítése érdekében szükség „volt. Törekedtem ezeket a problémákat lehetőleg normális mederbe terelni, azt hiszem azonban, hogy ezen a téren is vissza kell állítanunk már

1 a háború előtti állapotokat, épen a külkereskedelmi mérlegre való tekintettel nem lehetséges, hogy az egyik oldalon védelmet akarok nyújtani termelésemnek, a másik oldalon pedig kiszolgáltatom azt. Ezek tehát olyan kérdések, amelyek, tudom, fájni fognak, de kénytelen vae-yok bátran megmondani a tervezett intézkedéseket, mert tartozom ezzel nemzetgazdasági életünknek. Továbbmenőleg sorra kell majd vennünk a termelés összes problémáit, behatóan kutatni kell, hol lehet termelésünket fokozni. Ebből a szempontból igen mélyen kell majd foglalkozni az értékesítés gondolatával is. (Ugy van! Ugy van!) Ne értsenek félre, igen t. képviselőtársaim, én most nem a szövetkezetekről akarok beszélni, hanem másról: a termelőknek szövetkezniök kell a helyes értékesítés szempontjából. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől) Ennek meg kell történnie minden oldalon. Mert ne felejtsük el, ma tulajdonképen a szervezkedésben van az erő. Nézzük meg, mi történik külföldön a termelés ilyen irányú megorganizálása érdekében. Vegyük csak tekintetbe a leghatalmasabb államot, Amerikát, milyen erőfeszitéseket tesz ilyen irányban agrártermelésének elhelyezése és egészségessé tétele érdekében. Ez az az ut, amely egy másik elv érvénye«itéséhez is vezet. Nem elég csak termelni, hanem eladni is kell tudni. (Ugy van! Ugy van!) Itt van a kérdés súlypontja. Nézzék meg, hogy ebben a tekintetben a világgazdaságban ma itt vannak a legnagyobb erőfeszítések. (Ugy Van! Ugy van!) Az eladót megkeresni, megtalálni és a versenyt felvenni, ez 35. illése 1927 április 6-án, szerdán. az igazi probléma. Ide kell jutnia a termelés értékesítésének. (Ugy van! jobbfelől.) Ha ezt a feltételt megfogjuk, rám nézve — őszintén megvallom — közömbös, hogy szövetkezeti alapon vagy más alapon történik-e az értékesítés. Itt van azonban a súlypont és âzt a módszert kell megfognunk, amellyel ezt elérhetjük. (Helyeslés.) Kénytelen voltam ezekre a teoretikus dolgokra rámutatni. De amióta közszolgálatban vagyok, leginkább gyakorlatilag kellett foglalkoznom s azt láttam, hogyha voltak ilyen megállapításaim, azok lassankint mind igazsággá váltak. Amikor látom a kiélezett helyzetet a világgazdaságban, nem tudok más kiutat. Miért epén ez a kiút, amelyet én mondottam? Azért, mert tényleg ott vagyunk az egész vonalon, hogy a felesleges költségeket ki kell küszöbölnünk, másrészt pedig a piacokat kell biztosan tartanunk. Ha ezek megvannak, akkor nyugodtan nézhetünk a jövőbe. A szövetkezetekkel kapcsolatban csak néhány szóval, egészen röviden akarok ismételten foglalkozni a Kogsz. kérdésével. Nemi akarok ebben a, kérdésben most hosszabb fejtegetéseikbe bocsátkozni, csak néhány tényre szeretném az igen t. képviselőtársam figyelmét felhívni. Nem akarok keletkezésével terjedelmesen foglalkozni, az adatok az igen t. képviselőtársamnak rendelkezésére: állanaik. A helyzet tényleg az hogy akikor a tisztviselői rétegek nagy része: a Nyukosz., a nyugdíjasok szövetkezete, a Vasutas-Szövetség s a katonaság egyéb része, különállott és ezeket kellett egységbe 'tömöríteni. Lehet, hogy voltak hibák, — megengedem — de nézzük, hogy ez a szövetkezet Jiogyan is alakult meg, hogy végre tisztában legyünk a kérdéssel. Egy elemi hibában szenvedett, hogy úgymond jani, vérszegénységben. TEüszen az elmúlt időket jórészt az jellemzi, hogy alajkultak vállalatok a gazdasági élet minden terén, de a szükséges vérkeringés, a forgótőke hiányzott. It is csak azt mondhatom, hogy egyrészt a keretek talán nagyobbak voltak, másrészt pedig a meglévő tisztviselő-szövetkezetekben bizonyos olyan tendenciák látszottak mutatkozni, ame

: lyek nem voltak összeegyeztethetők a szövetkezet céljaival. Nehéz helyzetbe került ez a szövetkezet, az tény. Én azonban szükségesnek tartottam, hogy ismét tájékoztassam magamat ebben a kérdés ben. ,,-,-' A képviselő ur sok igazgatóról beszélt, sok volt, de inkább talán csak címük voit

% Ma öt van, ebből is kettő felmondás alatt, a pénzügyminister beavatkozása folytán leépítés\ van folyamatban. (Gaal Gaston: Hét év óta áll ellenőrzés alatt!) À felügyeletet állandóan gyakoroltuk, hiszen sohasem láthatni előre ilyen intézménynek fejlődését. A másik dolog, amiről képviselőtársain beszélt, az elnöki tiszteletdíjak. Erre báró Percnyi már megfelelt s így én nem akarok erre bővebben kitérni. Éveken át vitte minden díja; zás nélkül; de amikor arról volt szó. hogy új alakot nyer a szövetkezet, akkor két év költségeinek fedezetére kényszeri tették az,elnököt, ő ezeket vissza is fizeti, nem is tudom, hogy helyesen teszi-e. •; ':.'•' •• ; A harmadik kérdés,, amelyről beszélt, a' jutalékok kérdése. Ezek a jutalékok azonban, eddigi megállapításaim szerint szerződésben lekötött jutalékok, amelyeket 21 hónapra kell megfizetni. A t. képviselő urnák megnyugtatására mondhatom, hogy épen az én beavatkozásomra 1927. év január hó 1-től ez megszüntettetik, ugy ezek a jutalékok pedig nem jutalmazá-